Három szatirikus, egymással összefüggő novella szerkesztett változata került elő egy vidéki angliai kastélyból. Az eredeti írások 1907 körül keletkeztek, jóval Virginia Woolf első könyvének megjelenése előtt.
A Friendships Gallery című, humoros és szatirikus írásokat az írónő egyik barátnője, Mary Violet Dickinson inspirálta, aki elolvasta Woolf számos korai művét, és aki bemutatta őt egyik első szerkesztőjének és arisztokrata baráti körének. Ő volt az, aki Woolf gondját viselte 1904-ben, miután az írónő idegösszeroppanást kapott.
Az írónő, akit akkor még Virginia Stephennek hívtak, eleinte nem akarta, hogy lássák a korai írásait. Amikor elküldte a vázlatot Dickinsonnak, azt kérte, hogy csak ő és egy másik barátja, Nelly legyenek „az egyetlen olvasók”: „Ne idézd! Lásd, milyen hiú vagyok!
És ne mutasd meg senkinek! Most már nem emlékszem, mennyire rossz, de tudom, hogy hat hónap múlva át kell írnom, és nem fogom megtenni”
– írta Woolf.
De megtette, mert 1908-ban kézzel javított változatok is készültek a szövegből.
Bolhapiacon árulták
1955-ben Dickinson családja felajánlotta a korai, javítatlan változatokat Leonard Woolfnak, Virginia férjének, aki elutasította a művek megvásárlását. Nem tartotta őket kiadásra érdemesnek. A szatirikus történetek végül egy londoni bolhapiacon kötöttek ki, ahol a Booker-díj alapítója, Tom Maschler egy shillingért megvette őket, de először nem vette észre, hogy a szerző, Virginia Stephen valójában Virginia Woolf volt.
Amikor fény derült a szerző kilétére, Virginia Woolf férjét ismét megkeresték a kiadás engedélyéért, de ő továbbra is azt állította, hogy a történetek nem túl jók. Az írások végül a New York-i Közkönyvtárba kerültek.
Ezeknek a novelláknak a szerző által 1908-ban javított változatait találta meg Urmila Seshagiri, a University of Tennessee professzora az angliai Longleat House nevű kastélyban, ahol Dickinson iratainak gyűjteményét őrizték. Eredetileg a Dickinson-archívumban szeretett volta kutatni, de kiderült, hogy a kastély más irodalmi szenzációt is rejt: az 1907-ben íródott történeteket, amelyeket Woolf több száz stilisztikai változtatással egészített ki.
A „saját szoba” igénye már ekkor megjelent
A Friendships Gallery első történetének címe The Life of Violet, a másodikban, The Magic Gardenben pedig már megjelenik az elhíresült „saját szoba” kifejezés, amely Woolf 1929-es, mérföldkőnek számító feminista esszéjének címe:
„Tudod, nekem úgy tűnik – nos, nem gondolod, Violet –, hogy nagyon szép lenne –”
„Saját házikónk lenne? Igen, kedves asszonyom” – kiáltotta Violet.
Violet kijelentése „az a nagy forradalom kezdete, amely Angliát egy teljesen más hellyé teszi, mint amilyen korábban volt” – írta Woolf.
A harmadik, Japánban játszódó szürreális történet Dickinson és Nelly képzelt világkörüli útjáról szól. Woolf egy „fejlett és radikálisan egalitárius” társadalmat vázolt fel, amelyben két istenben hisz.
A The Friendship Gallery szerkesztett változatainak felfedezése azt mutatja, hogy Woolf nem felejtette el ezt a korai művét, ahogyan azt sokáig feltételezték, hanem visszatért hozzá, körültekintően szerkesztette és javította.
A három történet együtt, új címmel: The Life of Violet, Princeton University Press kiadásában jelenik meg idén októberben.
Nyitókép: Wikipedia
