Bár Virginia Woolf angol írónő is bőségesen használta a pontosvesszőt Mrs. Dalloway című regényében, az írásjel létjogosultságának kérdése régóta megosztja az írókat. Van, aki a pezsgős ebédhez hasonlítja, és a civilizáció egyik bástyájának tartja, van, aki szerint csak arra jó, hogy megmutasd általa, milyen művelt vagy.
A pontosvessző két összefüggő gondolatot köt össze, amelyek önmagukban is megállnának egy-egy mondatban. Összetett listákban is használják olyan elemek elválasztására, amelyek esetleg már tartalmaznak vesszőt. Az írásjel a 15. század vége óta képezi heves viták tárgyát. Először Pietro Bembo De Aetna című esszéjében használta. Az írást id. Aldus Manutius olasz nyomdász adta ki az 1490-es években.
Lincoln tisztelte, Vonnegut kigúnyolta
Az írásjel egyik híres pártfogója Abraham Lincoln volt.
Nagyon tisztelem a pontosvesszőt; nagyon hasznos kis fickó”
– írta.
Virginia Woolf is bőségesen használta a pontosvesszőt. A tudatfolyam-technikát használó Mrs. Dalloway című regényében 194 oldalon több mint ezer pontosvessző található.
Martin Luther King Jr. a Levél a birminghami börtönből című írásában egy másfél oldalas, pontosvesszőkkel bővített mondatban írta le a frusztrációját, amikor a szegregáció igazságtalanságaival kapcsolatban azt mondták neki, hogy várjon a változásra. A pontosvesszők „feszültségben tartják az olvasót, aki Kinggel együtt vár az igazságra” – fejtette ki Mary Norris a New Yorker 2019-es cikkében.
A cikk egyébként egy pontosvesszőről szóló könyvvel foglalkozik, amit Cecelia Watson, a Bard College tanára adott ki Semicolon: The Past, Present, and Future of a Misunderstood Mark (kb. Pontosvessző: a félreértett írásjel múltja, jelene és jövője) címmel.
Kurt Vonnegut amerikai író viszont 10 oldalanként kb. egyszer használta az írásjelet, és még gúnyt is űzött belőle:
Ne használj pontosvesszőket. Csak azt jelzi, hogy jártál főiskolára.”
A fiatal britek közel harmada nem használja őket
Most úgy tűnik, hogy a Vonnegut táborába tartozók nyerésre állnak a harcban, legalábbis a nyelvtanulási szoftverekkel foglalkozó cég, a Babbel megbízásából készült friss kutatás szerint.
A tanulmány megállapította, hogy a pontosvessző használata az angol nyelvű könyvekben már régóta csökkenő tendenciát mutat, és az elmúlt 20 évben ez drámaian felgyorsult. A brit irodalomban 1781-ben még körülbelül minden 90. szó után szerepelt pontosvessző, 2000-ben viszont már minden 205. szó után egyszer.
Ma az írásjel csak 390 szavanként jelenik meg, ami közel 50 százalékos csökkenést jelent a század elejéhez képest.
A veszélyeztetett írásjel
A Babbel felkérte Lisa McLendont, a Kansasi Egyetem nyelvtanárát, hogy készítsen egy feleletválasztós kvízt a pontosvessző használatáról. A London Student Network 500 ezer fiatal tanulójának körében elvégzett teszt eredeményeiből kiderült, hogy a fiatal britek 28 százaléka egyáltalán nem használja azt.
Mindössze 11 százalékuk mondta azt, hogy gyakran használ pontosvesszőt. Az írásjellel kapcsolatos kvíz átlagpontszáma 49 százalék volt, vagyis a válaszadók több mint fele nem tudta, hogyan kell helyesen használni az írásjelet.
Sofia Zambelli, a Babbel nyelvi és kulturális szakértője szerint az írásjel sok angolul tanuló számára kihívást jelent. „A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a pontosvessző egy »veszélyeztetett« írásjel, amelyet sok olyan brit író elhagyott, akitől elvárható lett volna, hogy bemutassa az értékét, és amelyet a fiatalabb generációk gyakran félreértettek” – mondja.
Azt is megjegyzi, hogy a kvíz arra utal, hogy sok diák nem szándékosan utasítja el a pontosvessző használatát, hanem egyszerűen fél attól, hogy nem tudja helyesen alkalmazni az írásjelet.
A pontosvessző mint a civilizáció bástyája
A felmérés eredményeire írók és nyelvészek is reagáltak. Philip Womack író és újságíró például a Spectatorban megjelent cikkében arról ír, hogy az írásjel hasznos lehet mind az állítások elválasztásában, mind pedig összekapcsolásában: „Mint a szalvéta, a fekete nyakkendő és az ebéd előtti pohár pezsgő, a pontosvessző is bástya marad a civilizációs hanyatlás elleni harcban”.
Nyitókép: Virginia Woolf: Georges Charles Beresford, Wikimedia Commons, Kurt Vonnegut: Bernard Gotfryd / Adam Cuerden, United States Library of Congress's Prints and Photographs /Wikimedia Commons
