"Dédanyáim közül senki sem tanult – mert senki sem tanulhatott, és semelyik dédanyámnak tudtommal nem volt semmiféle pályája azon kívül, hogy létrehozott, pásztorolt egy családot. Ki kilencet szült, ki csak egyet nevelt"- írja családja nőtagjairól Tompa Andrea. Majd azzal folytatja, hogy a nagymamái már tanultak – volna.
Az egyik nagymama orvosi egyetemre járt, együtt kezdte a férjével, mégis csak utána tíz évvel szerzett diplomát, hiszen időközben szült három gyermeket. A másik nagymama hiába szeretett volna festeni, a férje megtiltotta, mondván, az csak amolyan pingálás.
"Mindkettejükből vagyok: abból is, hogy valaki nőként tudott tanulni és abból is, hogy a művészi pályáért valahogy még mindig küzdeni kell,
bár ebben van sok nem-független tényező is. Anyám már tanulhatott, tőlünk már elvárt volt, és mondhatni: természetes."
Tompa Andrea a gondolatfolyamot folytatva emlékeztetett arra, hogy dédanyáink közül senki sem született úgy, hogy szavazhatott választásokon, és családjában a nagymamák sem mondhatták el magukról ugyanezt.
"Ha arra gondolok, hogy anyám az első nemzedék, aki nőként szavazati joggal született a családomban, akkor meghűl bennem a vér,
a politikai tudatosság és választási lehetőség ennyire friss tapasztalat. Sőt, nagyanyáink csak akkor szavazhattak a kezdet kezdetén, ha írástudók voltak, ez a kondíció a férfiakra nem volt érvényes. Ők nyilván írástudatlanul is átlátták a dolgokat."
A jelenre térve Tompa Andrea leírja az aznapi egyetemi óráját, amelyre egy drámaíró-rendező nőt hívott el, a diákjai pedig akkor találkoztak először olyan drámaíró nővel, akinek kötete is van, ez esetben Pass Andreával: "Megdöbbentő volt, amikor Andi elmesélte, hogyan nem vették fel rendezőnek". De Tompa Andrea kitér arra is, hogy a Pannonhalmi Szemlében jelent meg Földes Györgyi írása arról, hol is van a magyar irodalmi kánonban a női író, ő maga pedig egy olyan egyetemi órára kapott meghívást, ahol a romániai magyar zsidó írónőkről és az ő helyükről lesz szó.
"Amikor magunkról, nőkről gondolkodom, mindig arról a lehetőségről is gondolkodom, hogy mire tudunk a magunk terében, környezetében hatni.
Hogy nőket tegyünk láthatóvá,
hogy a tudományos munkában, a művészetben nőkre is hivatkozzunk, tegyünk valódi erőfeszítéseket azért, hogy formáljuk ezt a teret olyanná, ahol a nőknek is helye van" - tette hozzá Tompa Andrea.
