tandori light a címe annak a versnek, amelyet a Műút publikált. Tóth Ákos irodalomtörténész, Tandori-kutató a lapban leírja, hogy a mű Tandori irodalmi hagyatékában maradt fenn: „A vers 5 teljes és egy töredékes A/4-es oldal terjedelmű, írógéppel készült eredeti leiratban olvasható”. A szöveghez a szerző kék golyóstollal és fekete filctollal írt megjegyzéseket, ezek a vers bizonyos részeinek tisztázását, valószínűleg a megjelentetéshez szükséges begépelését és szerkesztését voltak hivatottak segíteni. Tóth Ákos szerint a szöveg készültségi foka és a kézirat állapota egyértelműen arra utal, hogy „ez esetben nem a hagyatékban nagy mennyiségben fennmaradt szövegvázlatról vagy tervezett mű előkészületéről van szó, hanem
befejezett alkotásról,
mely valamilyen okból nem jelent meg a szerző életében”.
A verset Tandori Dezső nem datálta, a kutató a rendelkezésre álló szövegbeli információk alapján a legvalószínűbbnek azt tartja, hogy a mű 2013 első félévében íródott. Tóth Ákos megjegyzi, hogy Tandori a legritkább esetben tartott vissza elkészült műveket a megjelentetéstől. Ha kizárjuk azt a lehetőséget, hogy az írás elkeveredett, akkor a kutató szerint felvetődik a kérdés, hogy itt vajon öncenzúráról van-e szó, vagy „olyan előkészületről, mely a posztumusz megjelenést is a mű megtörténésének részeként értelmezi”.
A mű kezdőmondatában olvasható kijelentés („TANDORI MEGHALT”) és az utána következő „nem lesz”-víziók a kutató szerint „radikálisan másként olvasódnak és olvasódhatnak a kiváltó esemény valóra válását követően, vagyis Tandori 2019-ben bekövetkezett halála után”. A vers így kezdődik:
Ha majd elmondják: „TANDORI MEGHALT” —
mert lesz ilyen, mert lesz ilyen —,
nem kell, mert nem is lehet
mondanom semmit
— vagy: mit? mit! —,
nem lehet, mert nem is kell.
Tóth Ákos cikkét ITT, a teljes verset pedig ITT olvashatjátok.
