„A napokban életemben először voltam egyedül a szüleim lakásában, egy teljes napot töltöttem gyászmunkával, Édesanyám szellemi hagyatékának átnézésével. Előkerült ez a kép is, milyen vidámság és bizalom, belesajdul a szívem” – így kezdte a bejegyzését Facebook-oldalán Szabó T. Anna, aki a megtalált fotó kapcsán megosztotta egy régi írását, amelyben a gyerekvállalásról, a várandósság időszakáról, a szülésről és az anyasággal járó ellentmondásos érzésekről mesélt megindítóan őszintén. Az anyaságról című szöveg eredetileg egy antológiába készült, majd a Határ című kötetben jelent meg, a benne szereplő versek többsége pedig az idén kiadott Vagyok című gyűjteményes kötetbe is bekerült.
A magyar irodalomban kevés ennyire fajsúlyos, nyílt és személyes szöveget találni az anyává válásról, az anyai ösztönök és a női test működéséről, éppen ezért most néhány fontos gondolatot kiemelünk a szövegből. A teljes írást érdemes elolvasni ITT.
Szabó T. Anna az írást gyerekkorának és édesanyja alakjának felidézésével kezdi, amelyről idilli képet őriz magában, és amely óhatatlanul hatással volt arra, ahogyan később ő maga anyaként gondoskodni kezdett gyerekeiről. „És amikor most nagymamaként látom őt, megértem, hogy az anyaság nemcsak zsigeri és ösztönös érzés, hanem igenis tanult hivatás: a hangszínem, de még a mosolyom is ugyanolyan, mint az övé, amikor odafordulok a gyermekeimhez.”
Dragomán György az első perctől ott volt Szabó T. Anna verseinek születésénél, éppen ezért szombaton este ő vezette a Vagyok című gyűjteményes kötet margós bemutatóját.
Tovább olvasokA szöveg tulajdonképpen az anyasághoz való viszonyulás történetét meséli el. A költő először arról ír, hogy kamaszkoráig egyáltalán nem volt kérdés számára, hogy akar-e anya lenni. A szerelem testi megtapasztalásával azonban megérkezett a félelem az életébe, hogy mi lesz, ha túl korán válik anyává. „Édesanyám mellettem állt ebben az időben is – soha nem felejtem el például azt a jelképes pillanatot, mikor a történelem érettségin éppen a bizottság előtt álltam duplán is szorongva, és ahogy bejött valaki a terembe, az ajtórésben megláttam a folyosón várakozó anyám biztatóan mosolygó arcát: a kórházi laborigazolást lengette, jelezve, hogy mégsem vagyok terhes.”
Fiatal felnőttkorának időszaka aztán más szorongásokat hozott. Egy ciszta miatt többször járt kórházban, és ez magával hozta a rettegést, hogy mi lesz, ha nem lehet gyereke. „Azóta tudom, hogy az anyaság vágya irracionálisan elemi késztetés: nem találtam a helyem, valószerűtlennek éreztem a világot, pánikrohamok törtek rám, és már egy kölyökmacska látványától is rázni kezdett a sírás.” Az anyaság vágyáról és a gyermek utáni sóvárgás időszakáról is szó esik a szövegben, illetve az önkeresésről is, és arról, hogy az írásban miként jelentek meg ezek a vágyak és kétségek.
Június 4-én ünnepli ötvenedik születésnapját Szabó T. Anna, akinek a napokban jelent meg Vagyok című verseskötete. Olvass bele!
Tovább olvasok„Amikor aztán minden megadatott nekem: rendezett lakáskörülmények és végre, végre a bennem repeső magzat is, megnyugodtam, hosszú idő óta először. Hogy megnyugodtam?! Akkor kezdődött csak az igazi aggodalom. De ez már másmilyen érzés: nem sötét, hanem fényesen és fájdalmasan boldog” – írja a szövegben Szabó T. Anna, aki ezután mesél arról is, miben különbözött egymástól a két szülésélménye, hogy mi mindent tanult meg kisgyerekes anyaként, hogy miként változott meg ekkor számára az idő és az identitás. „Nem kell többé azon gondolkoznom, ki vagyok, mert megvan a válasz: anya. Meggyökereztem a földön, része lettem a világ életből és halálból álló teljességének – vagyis éppen a gyermek volt a válasz a létem által feltett kérdésre.”
