A napokban jelent meg angolul Siri Hustvedt memoárja, a Ghost Stories. A kötet alapját korábbi levelek, naplóbejegyzések és szövegrészletek alkotják.
Paul Auster olyan fontos könyvek írója, mint a 4321, a Baumgartner vagy a New York trilógia. Az íróról 2023-ban derült ki, hogy tüdőrákkal küzd, egy évre rá elhunyt (ekkor mi egy hosszú portrécikkel emlékeztünk meg róla). Auster és Hustvedt 1982-ben házasodott össze, a férfi haláláig együtt voltak. Hustvedt maga is író, esszék kötődnek a nevéhez, de verseskötete, regénye és nonfiction könyve is megjelent.
Szembenézni a gyásszal
Siri Hustvedt éppen egy új regényének felénél tartott, amikor Paul Auster tüdőrákban elhunyt. Két héttel később megírta új könyvének első két mondatát:
„Élek. A férjem, Paul Auster, meghalt.”
A könyv részben a gyászról és annak pszichológiai és fiziológiai mellékhatásairól szól, ugyanakkor betekintést nyújt a két író házasságának legbelsőbb titkaiba is – az udvarlás vidám pillanataiba, a kettőjük közötti belső poénokba.
Hustvedt arról is vall, hogy a veszteség hatására „kognitív széttöredezettséget” tapasztalt. Élénken érezte a szivarfüst illatát, pedig Auster már kilenc éve leszokott a dohányzásról; illetve zavartan ébredt fel az ágynak azon az oldalán, ahol a férje aludt.
A családi tragédiákról is ír
Paul Auster életét és a családi tragédiákat a barátaiknak írt e-mailek és naplóbejegyzések örökítik meg. Siri Hustvedt a könyvben részletesen ír az író és kábítószerfüggő fia, Daniel kapcsolatáról, a fiú megbízhatatlanságáról, és hogy mindig megbocsátottak neki. A memoárból az is kiderül, hogy Danielt gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolták meg, miután csecsemőkorú lánya, Ruby az ő felügyelete alatt elhunyt.
A férfi drogot fogyasztott és arra ébredt, hogy a gyerek már nem lélegzik. Nem sokkal a tragédia után Paul Auster fia kábítószer-túladagolásban meghalt. Néhány hónappal később pedig Austernél rákot diagnosztizáltak.
Egymás szerkesztői voltak
Siri Hustvedt és Paul Auster egymás első olvasói, éles szemű szerkesztői és legnagyobb rajongói voltak.
Az írónő soha nem jelentetett meg könyvet anélkül, hogy előbb ne mutatta volna meg Austernek a kéziratot.
Még a szereplőket is megosztották egymással – Auster átvette Iris Vegant, Hustvedt 1992-es The Blindfold című regényének hősnőjét, és kiegészítette a történetét az ugyanabban az évben megjelent Leviatán című regényében. (A kritikusok és az olvasók azt feltételezték, hogy ő vette át a férfi karakterét, nem pedig fordítva.)
Hustvedt a The New York Times-nak elmondta, hogy mennyire furcsa volt úgy írni a most megjelent könyvet, hogy nem mutathatta meg a vázlatokat a férjének. De gyakran felcsendült a hangja a fejében.
„Mintha a fülembe súgta volna: »Ez egy hullámzó mondat, egyenesítsd ki!«” – mondta.
Miután befejezte a memoárt, Hustvedt visszatért ahhoz a regényhez, amin Auster halála idején dolgozott, de teljesen átírta. „Az elejétől kezdem. Nem mintha a történet más lenne, de én azóta más vagyok” – fogalmazott.
(The New York Times, Kirkusreviews)
Nyitókép: @spencerostrander, Siri Hustvedt Facebook-oldala
