Ragadozó rendezők, a női érvényesülés nehézségei Hollywoodban és persze az Elemi ösztön - mindezek szóba kerülnek Sharon Stone készülő életrajzában, a Vanity Fairben megjelent beleolvasóban mindenesetre az utóbbit boncolgatta részletesebben. A részletből kiderül, hogy a színésznő menedzsere, Chuck annak idején egy hitelkártya segítségével tört be a film casting rendezőjének az irodájába, hogy kilopja a forgatókönyvet, mert tudták, hogy máskülönben nem tudnák elolvasni. Stone azt mondta, azonnal tudta, hogy el akarja játszani Catherine Tramell szerepét.
Chuck hét vagy nyolc hónapon keresztül minden egyes nap felhívta Paul Verhoeven rendezőt, hogy készítsen egy próbafelvételt Sharon Stone-nal. Verhoeven és a színésznő már dolgoztak együtt, hiszen pár évvel korábban együtt csinálták a Total Recall - Az emlékmás című filmet. A baj csak az volt, hogy az Elemi ösztön férfi főszereplője, Michael Douglas nem akart próbafelvételt Sharon Stone-nal, aki - saját bevallása szerint - akkor még egy névtelen senki volt a színészhez képest, ráadásul az alkotók már akkor tisztában voltak azzal, hogy kockázatos filmet forgatnak. Verhoeven mindenesetre csinált egy próbafelvételt, amit meg is tartott. Erre szükség is volt, miután tizenkét másik színésznő mondott nemet a felkérésre. Végül pedig Michael Douglas is rábólintott a próbafelvételre, a többi pedig már tényleg filmtörténelem.
A memoárban ugyanakkor Sharon Stone megírja azt is, amit a nagyközönség nem láthatott. Például azt az esetet, amikor először behívták, hogy megnézze az elkészült filmet. A vetítésen nyüzsögtek az ügynökök és a jogászok, csupa olyan ember, akinek Stone szerint köze sem volt a projekthez. A színésznő így látta először a vásznon az ominózus villantós jelenetet - mindezt úgy, hogy végig azt mondták neki, nem fog látszódni semmi, és csak azért kell levennie a bugyiját, mert a fény visszaverődik a fehéren. Ez egy olyan pillanat volt, amikor tudta, hogy döntenie kell. Ott és akkor felállt, odament a rendezőhöz és pofon vágta, majd felhívta az ügyvédjét.
Stone azt írja, hogy az eset után rengeteget gondolkozott a dolgon (mi lenne, ha én lennék a rendező? mi lenne, ha én készítettem volna ezt a felvételt? mi lenne, ha szándékosan készítettem volna? vagy véletlenül? stb.). A színésznő szerint rengeteg mindent át kellett gondolnia. Hiszen tudta, hogy milyen filmet forgat. Harcolt azért, hogy megkaphassa a szerepet, és Verhoeven volt az egyetlen rendező, aki kiállt érte. Muszáj volt elrendeznie magában annyira a dolgot, hogy objektív tudjon maradni. Ráadásul a szerep megformálásába is nagyon messzire kellett mennie, elő kelett vennie a sötét énjét, ez pedig borzasztóan megterhelő volt - a forgatás idején rémálmai voltak, alvajáró lett és kétszer is arra ébredt, hogy az éjszaka kellős közepén teljesen felöltözve áll a kocsija mellett a garázsban.
Sharon Stone végül úgy döntött, hogy engedélyezi a jelenetet. Úgy érezte, hogy a film és a karakter szempontjából helyénvaló, végeredményben pedig ő maga csinálta. Azt ugyanakkor megjegyezte, hogy amikor megjelentek a film plakátjai, a tetején Michael Douglas neve szerepelt, az övé viszont nem volt ott mellette.
A premierre a családja nem tudta elkísérni, így Faye Dunaway ment el vele. Iszonyatos felhajtás volt, hatalmas tömeg. Az alkotók egy nagyteremben nézték végig, majd amikor véget ért a film, a helyiségben teljes csend uralkodott. Faye Dunaway megragadta Stone karját, és azt suttogta, hogy ne mozduljon. Így tett Michael Douglas is, aki előttük ült, és jobbra-balra tekintgetett a rendezőre és a producerekre. Végül a tömeg sikoltozni és tapsolni kezdett. "És most mi lesz?" - kérdezte Sharon Stone Faye Dunawaytől, mire utóbbi azt felelte: "Most egy nagy sztár vagy, és ezek mind megcsókolhatják a seggedet".
