A Pogány köszöntő című kötetet visszafogottan jóindulatú kritikai visszhang fogadta. A bírálatok közül kiemelkedik Bálint György Nyugatban megjelent „költővé avató” kritikája: „[Radnóti] igen tehetséges fiatal lírikus – abból az egyre ritkább fajtából, amelynek százszázalékosan lírai mondanivalói vannak, és amely sohasem lépi át az »önmagunk« demarkációs vonalait. […] Lehetünk tehát korszerűek és poétikusak is egyszerre. Nem is kell ehhez nagy költőnek lenni. Csak tehetségesnek.”
Bár sem a költő, sem kiadója nem volt túl jó anyagi helyzetben, a verseskötet két változatban látott napvilágot: egy „normál” és egy bibliofil verzióban. Utóbbi 500 számozott példányt jelentett, ezek közül az első huszonöt könyv Túri-Tauber Vilmos három illusztrációjával, merített papíron és kézzel számozva kifejezetten a könyvbarátok számára készült. Ezeket a példányokat a költő kézjegyével látta el, az egyikbe pedig ezt írta:
Fenyő Lászlónak kicsit elkésve, / szeretettel / Radnóti Miklós / 1931.
A címzett szintén költő volt, saját korában ismert szerző, kinek emléke mára kissé megkopott. Fenyő László (Friedmann, 1902–1945) a nyugatos írók közé tartozott, rövid ideig dolgozott hivatalnokként, egy ideig a Baumgarten Alapítvány könyvtárosa volt, majd szerényen, de az irodalomból tartotta fönn magát. Válogatott verseinek szerkesztője, Komlós Aladár szemléletesen jellemezte Fenyő könyvkiadási gyakorlatát: „Verseskönyveit, mint négy-öt költőn kívül e korban minden lírikus, csak saját költségén adhatta ki.
Sápadt-zöld arccal, sértődött tekintettel, komor lassúsággal járt-kelt a Körúton és az Otthon-klub kártyaszobájában, s mindig magával hordott aktatáskájából árulta a példányokat.”
Éppen e sajátos könyvterjesztői gyakorlat miatt Fenyő László elég sok példányt dedikált – vagy írt alá, a megrendelő igényei szerint. Viszont neki dedikált példányok csak ritkán bukkannak fel. Radnóti Miklósnak viszont számos dedikálását ismerjük és ennek is meg van részben az oka: zsidó származása miatt nem vehetett részt könyvhéten, nemigen lehettek felolvasóestjei – verseskönyvei példányait gyakorlatilag mind elajándékozta, barátainak, kollégáinak, kritikusoknak, és ennek megfelelően általában írt is ezekbe néhány szót.
Fenyő sem életében, sem azután nem emelkedett a legnagyobbak közé, sajnos Radnóti sorsára jutott, 1944 végén egy munkaszolgálatos egységéhez került, és a hosszú menetelés során Kőszegnél egy SS-különítmény géppuska-sortűzzel végzett vele és számos társával.
Az antikvárium.hu aktuális könyvárverésén felbukkan még egy Radnóti Miklósné részére készült, számozott, bibliofil könyvpéldány is, méghozzá Petőfi Az apostol című művéből. „Ebből a könyvből 500 számozott példány merített papiron nyomatott. Ez a 82. számú könyv Radnóti Miklósné részére készült.” Az apostolt az eredeti kézirat nyomán az 1848-as emlékbizottság hozzájárulásával és támogatásával Petőfi születése napjára és a szabadságharc századik évfordulójára adták ki.
