Petőfi Sándornak és Szendrey Júliának volt egy fia, Petőfi Zoltán, aki tragikusan fiatalon, 21 évesen hunyt el – még az édesapjánál is rövidebb élet jutott neki. Bár a költő fiának lenni egyszerre jelenthetett áldást és nehézséget, személyes emlékei valószínűleg nem is voltak az édesapjáról, hiszen mindössze hat hónapos volt, amikor Petőfi életét vesztette.

Viszont Petőfi Zoltán is írt, alkotott. A magyar kultúra napja alkalmából az MNMKK Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában őrzött Petőfi-hagyaték egy rendkívül értékes részlete került fel a Copia gyűjteménybe:

Petőfi Zoltán 135 versét és 95 levelezését digitalizálták.

Kikkel levelezett Petőfi Sándor fia?

Mostantól bárki megnézheti, milyen költő lehetett a kis Petőfi, és kikkel levelezett. Egyebek mellet írt az édesanyjának, annak gyermekeinek, Horváth Attilának, Árpádnak és Ilonának, a barátainak, nagybátyjának, Petőfi Istvánnak, nagynénjének, Szendrey Máriának és annak férjének, Gyulai Pálnak, de nagyapjával, Szendrey Ignáccal is levelezett.

A Copia weboldalára felkerült levelek izgalmas bepillantást nyújtanak Petőfi Zoltán érzelmi világába, amelyben kulcsszerepet játszott az édesanyjával való kapcsolata.

Unokaöccsének, Gyulai Kálmánnak a harmadik születésnapjára például ezt írta:

Nagy bűn, ha szerető szüleit gyerek ütni merészeli, S mégis kivánom, üss az apádra fiú”.

A Petőfi-hagyaték dokumentumai nemcsak Petőfi Zoltán életének és alkotói munkásságának dokumentumait tartalmazzák, hanem a Petőfi család több generációjának irodalmi és személyes hagyatékát is. Az anyag része a Szendrey Júlia második házasságából származó dokumentumok sora is, köztük családtagok és gyermekeik levelezése.

A Petőfi-hagyatékot, amely magába foglalja Petőfi Sándor verseinek jelentős részét, műfordításait, levelezését, rajzait és hivatalos iratait, a költő öccse, Petőfi István (1825–1880) gondozta, majd adományozta 1880-ban az Országos Széchényi Könyvtárnak.