A két kulturális ikon - Charles Dickens regényíró és Prince Rogers Nelson zenész - összekapcsolása szokatlannak tűnhet, hiszen nem csak különböző műfajokban, de különböző évszázadokban futottak be. Bár mindketten korán hírnevet szereztek maguknak, és viszonylag korán, 50 éves korukban haltak meg, életrajzuk mégis merőben eltérő. Mielőtt elkezdte volna a kutatását, Hornby számára úgy tűnt, hogy az egyetlen közös vonás a két ikon között ő maga. "Ők ketten azok (...) akikről sokat gondolkodtam az évek során, azok a művészek, akik formáltak, inspiráltak, gondolkodásra késztettek a saját munkámról" - idézi a szerzőt a Guardian cikke.
A kötet ötletét Prince 1987-es Sign o' the Times című albumának emlékdobozos kiadványa adta, amelyen a dalszerző-énekes 63, eddig kiadatlan dala található - ez négyszer annyi, mint amennyi az eredeti lemezen szerepelt. Ez gondolkodásra késztette Hornby-t: vajon milyen más művészek lehettek még annyira termékenyek, mint Prince, és így terelődött Dickensre a figyelme.
A húszas évei közepére ünnepelt 19. századi szerző műveit havi rendszerességgel adták ki és Hornby regényéből megtudhatjuk, hogy elképesztő sebességgel írt: a Twist Olivér korai fejezeteit még azelőtt kiadta, hogy A Pickwick Klub sorozatkiadása véget ért volna, a Nicholas Nickleby-t pedig jóval azelőtt publikálta, hogy befejezte volna a Twist Olivért. Tehát Dickens egyszerre két könyvet is tudott írni, két cselekményt és szereplőcsoportot tudott életben tartani és mozgatni a fejében.
A termékeny szerzőség azonban nem az egyetlen közös pont Dickens és Prince között. Mindketten szegénységben nőttek fel, és időnként szüleiktől is távol kerültek: Dickens 12 évesen egy panzióba költözött, miközben családja többi tagját az adósok börtönébe küldték; ugyanebben az életkorban Prince-t az apja kirúgta, és egy barátja pincéjében lakott. Mindkettőjüket bántotta, ahogyan a saját iparáguk bánt velük, mivel szerintük a profitot a kreativitás elé helyezte. Prince lemezkiadójával folytatott vitái végül abban csúcsosodtak ki, hogy a nevét egy szimbólum javára hagyta el, míg Dickens dühösen szállt szembe a hamisítókkal és plagizátorokkal, akik hivatkozás és díjazás nélkül nyerészkedtek műveiből. Mivel alkotásaik eladásában egyre kevesebb értéket találtak, mindketten új utakat találtak és személyes kapcsolódást kerestek rajongóikkal: Prince 2007-ben a 20 000 férőhelyes londoni O2 arénában adott 21 napon keresztül teltházas koncertet, míg Dickens két amerikai felolvasó turnéra indult.
A regény írása közben tehát Hornby számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a két, egymástól mintegy 150 évnyi távolságra alkotó művészben nem csak ő a közös vonás,
ám a Dickens and Prince nem egyszerű összehasonlítás. Hornby-t Dickensről és Prince-ről szóló elmélkedései arra késztetik, hogy elgondolkodjon saját fogyasztói és alkotói státuszán és szokásain. Arról is ír, hogy gyerekkorában óvakodott Dickenstől - "a BBC kora esti kosztümös drámáinak szagát" érezte rajta -, majd egyetemistaként következett a "damaszkuszi fordulat", amikor rájött, hogy az Örökösök szerzője valójában vicces is tud lenni.
Lehetséges, hogy vannak Dickens-rajongók, akik megrökönyödnek, ha az Örökösöket egy kalap alá veszik a Sex Me Sex Me Not című sláger szerzőjével és elképzelhető, hogy néhány Prince-rajongó is kikészül, ha példaképüket egy viktoriánus regényíróval hasonlítják össze.
Hornby azonban nem foglalkozik a kulturális hierarchiákkal, alanyait egyenrangúként (és rokonlelkekként) kezeli.
Nick Hornby Dickens és Prince című könyve 2022 október 27-én jelent meg Angliában, a magyar kiadás egyelőre még várat magára.
Forrás: Guardian
