Hétfő reggel, helyi idő szerint 7:35-kor elhunyt Ferenc pápa – adta hírül az AP hírügynökség a Vatikán bejelentése alapján. A 88 éves katolikus egyházfő február 14-én höröghuruttal került a római Gemelli kórházba, miután légzési nehézségek léptek fel nála. Később tüdőgyulladással diagnosztizálták, állapota hol jobbra, hol rosszabbra fordult, az orvosai nem bocsátkoztak jóslatokba. Milliók imádkoztak a felépüléséért. Állapota az utóbbi hetekben biztatónak tűnt, de a pápa szervezete végül feladta a harcot.
Jorge Mario Bergoglio 1936. december 17-én látta meg a napvilágot Buenos Airesben. Szülei Olaszországból érkeztek Argentínába, öt gyermekük közülük Ferenc volt a legidősebb. Vegyésztechnikusnak tanult, de a papi szolgálat mellett döntött, és belépett a Villa Devotó-i szemináriumba. Egy fiatalkori légúti betegség miatt tüdejének egy részét eltávolították, ebből a súlyos betegségből felgyógyulva döntött úgy, hogy a vallásnak szenteli az életét.
1958-ban kezdte meg a noviciátust a jezsuita rendben. 1969-ben szentelték pappá, 1979-ig a jezsuita rend argentin tartományfőnöke volt, folyamatosan haladt előre az egyházi ranglétrán. I. János Pál pápa nevezte ki bíborossá 2001. február 21-én.
A katolikus egyház élére 2013. március 13-án került. Sok szempontból számít elsőnek, rögtön a hivatalba lépésének körülményeivel is. Ugyanis nem elődje halála, hanem lemondása révén kapta meg a tisztséget. A katolikus egyház 266. pápája, aki elsőként választotta a Ferenc nevet Assisi Szent Ferenc tiszteletére. Ezzel a gesztussal le is fektette hitvallását: olyan egyházat akart, amely kiáll a szegények, a béke és a teremtett világ védelmében.
Irodalomtanítás kortárs szerzőkkel
Ferenc pápának mindig is közvetlen kapcsolata volt az irodalommal és a könyvekkel olvasóként és szerzőként egyaránt, de tanárként és az egyházi hivatásában is szívesen nyúlt irodalmi alkotásokhoz, nemegyszer pozíciójához képest szokatlan választásokkal.
„A regény, az irodalom belelát a szívünkbe, segít befogadni a vágyat, a pompát és a nyomorúságot.
Az irodalom nem elmélet. Hasznos lehet az igehirdetésben, ha megismerjük az ember lelkét” – idézte egyszer egyik rendtársa a pápa gondolatait. Ferenc pápa még csak 28 éves volt, amikor már egy Santa Fe-i jezsuita iskolában tanított. Hogy rávegye a fiúkat a spanyol irodalom olvasására, a klasszikusok helyett például Federico García Lorcát olvastatott velük. Sőt, az írásra is sikerült őket rábírnia, majd ezeket a szövegeket a hatvanas években már világhírű argentin íróval, Jorge Luis Borgesszel dolgozták fel.
Az ekkor 66 éves és félig már vak Borges 10 órát buszozott Buenos Airesből, hogy 2,5 napot eltöltsön a diákokkal. A találkozás pedig nemcsak az osztálynak, hanem az írónak is emlékezetes volt, aki mindig meleg szívvel emlékezett vissza rá, azután többször is találkoztak. A szerzőkkel kialakított kapcsolata nem volt egyoldalú, Ferenc pápa maga is szívesen látogatott el írókhoz, például 2021 februárjában az Olaszországban élő magyar holokauszttúlélőt, Bruck Edithet kereste fel, miután a szentszéki napilap, a L'Osservatore Romano közölte Bruck cikkét a holokausztról. Bekopogott az írónő római lakásának ajtaján, és bocsánatot kért tőle az emberiség nevében a második világháború alatt történtekért.
Dantétől Tolkienig – az olvasó pápa
A pápa gyermekkorában szívta magába a könyvek szeretetét: édesapja gyakran olvasott fel családjának a vacsoraasztalnál. Saját örömére is bújta a könyveket, de munkája során is előszeretettel használt irodalmi idézeteket.
Választásaiból ugyanaz a nyitottság tükröződik, amivel az emberek felé is fordult.
Műfaji megkötöttségek nélkül válogatott az irodalmi alkotásokból, kedvencei között éppúgy szerepeltek a klasszikus és a kortárs versek, mint a regények.
Dosztojevszkijtől már érsekként is gyakran idézett, elsősorban A Karamazov testvérek sorait: „Aki nem hisz Istenben, nem hisz Isten népében sem”. A kedvence azonban a Feljegyzések az egérlyukból volt, amelynek ellentmondásos elbeszélője megmutatja az emberi természet esendőségét és összetettségét. Különösen szerette a tragikus történeteket, úgy vélte, ezek olvasása közben, „amikor a szereplők sorsa felett könnyezünk, szükségszerűen saját magunkat is siratjuk, a saját ürességünket, hibáinkat, magányunkat”.
Nagymamája mutatta meg neki Alessandro Manzoni A jegyesek című művét, amely szintén az egyik kedvence lett. A 19. századi regény az egyik legolvasottabb olasz mű: a történet egy Milánó környéki falu jegyespárjának hányattatásairól szól, háttérben az olasz történelem számos fontos eseményével, mint a milánói éhségtüntetések, az 1630-as nagy pestisjárvány vagy az olasz fejedelemségek, a spanyol és osztrák hódítók marakodása.
Az elesettek iránti érzékenységét ismerve nem csoda, hogy Victor Hugo A nyomorultak című regényét is a kedvencei közé sorolta. Ebből a műből merített inspirációt a saját hivatásához is: a jó pásztor alakját találta meg a Jean Valjeant jó útra térítő Myriel püspök (Bienvenu úr) személyében.
Meglepőbb választásnak tűnhet, hogy szívesen forgatta J.R.R. Tolkien A Gyűrűk Ura trilógiáját.
Ebben az utazás ragadta meg, illetve a hős, aki felvállalja a sorsát, és elindul a jövő felé. Hasonló okokból fontos volt számára Vergilius is, elsősorban az Aeneis, de előszeretettel olvasta Baudelaire és Hölderlin verseit, vagy Dante főművét, az Isteni színjátékot.
Egy jó könyv mindent megold!
„A kimerültség, a düh, a csalódottság vagy a kudarc pillanataiban, amikor önmagában az ima nem segít megtalálni a belső nyugalmunkat, akkor egy jó könyv segíthet átvészelni a vihart, amíg rátalálunk a lelki békénkre” – írta 2017-ben a papnövendékekhez intézett levelében. Ebben az egyházfő kifejezte sajnálatát, hogy az irodalom nem képezi a tanulmányaik részét.
A fiatalokat azzal is olvasásra próbálta buzdítani, hogy maga Pál apostol is olvasó ember volt. Ferenc pápa évtizedekkel ezelőtt megfogadta, hogy nem néz televíziót, azt gondolta, hogy a képernyő előtt töltött idő haszontalan. Ezzel szemben az olvasás segíthet abban, hogy elmélyüljünk és tartalmas életünk legyen, vélte.
Az író pápa
Az irodalom iránti szenvedélyét hivatalos kötelezettségeibe is becsempészte. 2021-es budapesti látogatásakor Radnóti Miklós Bori noteszéből idézett a magyarországi keresztény egyházak és a zsidóság képviselőihez intézett beszédében. Apostoli útjain máskor is szívesen hivatkozott az adott ország híres költőire, íróira: Kolumbiában Gabriel García Márquez, Chilében Gabriela Mistral, Mexikóban Octavio Paz került elő a beszédeiben.
Az egyházi pozíciójához kapcsolódó írások mellett számos könyv szerzője, de írt előszót egy elsőkötetes olasz költő, Luca Milanese könyvéhez is, már pápaként, 2020-ban. Korábbi írásai között találunk még önsegítő könyvet, lelkesítő írást a koronavírus időszakára és kötetbe gyűjtött prédikációkat is.
Idén februárban jelent meg önéletrajza, melyet magyarul Remény címmel adott ki a Kossuth Kiadó. A kötet eredetileg csak halála után került volna a nyilvánosság elé, azonban az egyházfő úgy döntött, hogy a világ jelenlegi állása indokolttá teszi, hogy megismerjék a gondolatait. A 15. század óta Ferenc az első pápa, aki memoárt írt.
„Egy önéletrajz nem a személyes irodalmunk, hanem az útitáskánk.
Az emlékezet pedig nemcsak a saját emlékeinket jelenti, hanem azt is, ami körülvesz bennünket. Nemcsak arról szól, ami volt, hanem arról is, ami lesz. Úgy tűnik, mintha tegnap lenne, ehelyett holnap van. Minden azért születik, hogy egy örök tavaszban kivirágozzon. Végül csak azt mondjuk: nem emlékszem semmire, amiben Te [az Isten] nem vagy ott” – írta Ferenc pápa az előszóban.
Egyszerűség még a temetésében is
Ferenc egész pápasága alatt szembement a fényűző és grandiózus gyakorlatokkal. Az Apostoli Palota pápai lakosztálya helyett a kezdetektől a vatikáni Szent Márta vendégházban élt, a nyári rezidenciaként szolgáló Castel Gandolfó-i pápai palotát megnyitotta a nyilvánosság előtt.
Ugyanez igaz a tavaly novemberben nyilvánosságra hozott, a temetésével kapcsolatos rendelkezéseire is, amelyek több szempontból is eltérnek a kialakult hagyománytól és egyszerűsítenek a szertartásokon. A Vatikánon kívül, a Santa Maria Maggiore bazilikában kíván nyugodni, ahova külföldi útjai előtt imádkozni járt. Erre XIII. Leó pápa 1903-as temetése óta nem volt példa. Azt szeretné, ha a hagyományoktól eltérően egyszerű, cinkkel bélelt fakoporsóban helyeznék végső nyugalomra, a temetés előtt pedig nyitott koporsóban ravataloznák fel.
Források: ndtv.com, La Civiltà Cattolica, Könyves Magazin, Vatican News
Nyitókép: Wikipedia - Jeffrey Bruno
