Ferenc pápa: Az irodalom belelát az emberi szívbe

Azt, hogy Ferenc pápa számára kiemelten fontos az irodalom, az is bizonyítja, hogy legutóbbi, 2021-es budapesti látogatásakor a magyarországi keresztény egyházak és a zsidóság képviselőihez intézett beszédében megemlékezett Radnóti Miklósról, és idézett is a költőtől. A katolikus egyházfő a Bori notesz sorait idézte fel, melyek szerinte „arról tanúskodnak számunkra, mekkora erővel hitt a szeretet melegében, egy fagyos lágerben élve, és hogy a hite fénye képes volt bevilágítani a gyűlölet sötétjét”. Apostoli útjain egyébként igen gyakori, hogy a meglátogatott ország híres költőire, íróira hivatkozik, Kolumbiában Gabriel García Márquez, Chilében Gabriela Mistral, Mexikóban Octavio Paz került elő beszédeiben.

Ferenc pápa Budapesten Radnótit idézett

Ferenc pápa vasárnap a magyarországi keresztény egyházak és a zsidóság képviselőihez intézett beszédében megemlékezett Radnóti Miklósról, és idézett is a költőtől.

Nyitókép: MTI

Tovább olvasok

Idén márciusban a La Civiltà Cattolica hasábjain Antonio Spadaro jezsuita pap és író, a pápa rendtársa egy átfogó cikkben mutatta be Ferenc pápa irodalomhoz fűződő viszonyát, melynek legelején az olasz származású argentin egyházfőt idézte:

A regény, az irodalom belelát az emberi szívbe. Segít nekünk befogadni a vágyat, a pompát és a nyomorúságot. Az irodalom nem elmélet. Hasznos lehet az igehirdetésben, ha megismerjük a szívet.

Rendtársa a cikkben leírja, hogy a pápát mindig is szenvedélyesen érdekelte az irodalom. A regények, a költészet nagyon fontos szerepet játszottak a fejlődésében, személyiségének formálódásában. Az első, irodalommal kapcsolatos emlékei egészen a gyerekkoráig nyúlnak vissza, amikor az édesapja szórakozásképpen hangosan olvasott fel nekik, többnyire vacsora után.

Később, fiatal jezsuitaként Bergoglio még közelebb került a próza és a költészet világához, hiszen irodalmat tanított a Colegio de la Inmaculada Concepciónban, egy Santa Fe-i jezsuita iskolában. Mindössze huszonnyolc éves volt ekkor, és saját szavaival élve „kissé kockázatos dolgot” csinált. Rá kellett vennie tanítványait a spanyol irodalom klasszikusainak tanulmányozására, de a fiúk nem szerették ezeket az olvasmányokat, így helyettük olyan szerzőket olvastatott velük, mint Federico Garcia Lorca. Ennél is fontosabb, hogy nemcsak az olvasásra, hanem az írásra is sikeresen rávette őket, sőt,

felkérte a hatvanas években már világhírű argentin írót, Jorge Luis Borgest, hogy olvasson el néhány, a diákjai által írt novellát, és látogasson is el hozzájuk.

Borges ekkor 66 éves volt, buszra szállt Buenos Airesben, kényelmetlenül zötyögött 10 órát, egész éjszaka utazott, majd két és fél napot töltött a diákokkal a Colegióban, és fáradtan visszautazott. Meglepő lehet, hogy a pályája csúcsán lévő író elfogadta egy fiatal tanár meghívását, de nagy szerepe lehetett ebben annak, hogy Bergoglio jezsuita volt, és hatalmas intelligencia áradt a megnyilvánulásaiból. Az idősödő, ekkor már félig vak Borges számára pedig kalandot jelentett ez az utazás, melyre mindig meleg szívvel emlékezett vissza, és ha közeli barátok nem is lettek a négy évtizeddel fiatalabb tanárral, feltehetően többször találkoztak még az író 1986-ban bekövetkezett haláláig.

A jelenlegi katolikus egyházfő irodalomhoz való erős kötődését mutatja az is, hogy 2020-ban, már pápaként egyoldalas előszót írt egy fiatal költő, Luca Milanese verseihez, ami a cikk írója szerint viszonylag szokatlan gesztus egy egyházi vezetőtől. Más alkalommal is írt bevezetőt verseskötetekhez, az egyik ilyenben fogalmazta meg:

(...) a költői szónak az emberi szívben van a lakóhelye, és érezni benne azoknak a szárnyaknak a súlyát, melyeket még nem tártak ki a repüléshez.

De vajon miért érdekli a pápát ennyire a költészet? A cikk szerzője szerint valószínűleg azért, mert a képzelőerő hiánya a hit esetében is problémát jelenthet. Ferenc pápa beszédeiben is gyakran használ metaforákat, sűrített képeket, mert úgy véli, ezek megértése a gondolkodást rugalmasabbá, intuitívabbá teszi. Akinek van képzelőereje, az nem merevedhet meg, mindig lesz humorérzéke is, és képes lesz élvezni a belső szabadságot és az irgalmat, tartja Ferenc pápa.

Egy 2013-as interjúban Ferenc pápa azt is elmondta, hogy szereti a tragikus művészeket, közismerten a kedvencei között van például Dosztojevszkij. Már érsekként gyakran idézte az orosz klasszikus, A Karamazov testvérek sorait („Aki nem hisz Istenben, nem hisz Isten népében sem”). Bár nagyon szereti, mégsem ez a kedvenc Dosztojevszkij-regénye, hanem meglepő módon egy sokkal kevésbé ismert szöveg, a Feljegyzések az egérlyukból. Ebben az 1864-es regényben az orosz író egy frusztrált embert választ főhősnek, aki haragszik a szemében aljasnak tűnő világra: egy férfi, akinek nincs neve és nincsenek tulajdonságai, se nem rossz, se nem jó, sem nem tisztességtelen, sem nem becsületes. Bár tudatában van annak, hogy mi a jó, egyre mélyebbre süllyed a gonoszság állapotába.

200 éve született Dosztojevszkij, aki már életében megjárta a poklot és mennyet

„A művészet épp olyan szükséglete az embernek, mint az evés és ivás” – vallotta Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, aki éppen kétszáz éve született Moszkvában. Dosztojevszkij nem félt a lélek legmélyebb bugyraiba merészkedni, mint ahogy attól sem, hogy megmutassa az emberi természet sötét oldalát. Olyan műveket köszönhetünk neki, mint a Bűn és bűnhődés, A félkegyelmű vagy A Karamazov testvérek. Az évforduló kapcsán tíz izgalmas vagy épp meghökkentő momentumot emeltünk ki az író életéből.

Tovább olvasok

A pápa nagy kedvence még az olasz Alessandro Manzoni A jegyesek című műve, melyről egy interjúban elmondta, hogy már háromszor olvasta, és újra el akarja olvasni, mert nagyon sokat jelent számára. Gyermekkorában a nagymamája megtanította neki a regény kezdő sorait: „A Como tó azon ága, mely délfelé terjed két meg nem szakított hegylánc közt, s ezekbe való be- és kinyomulása által egy csomó öblöt képez, egyszerre összeszorul s jobbról egy hegyfok és balról sík partvidék közt folyam alakját veszi fel.” (ford. Révay József) A 19. században íródott regény az egyik legolvasottabb olasz nyelvű mű, egy Milánó környéki falu jegyespárjának és az ő hányattatásaiknak története, melybe folyamatosan beleszólnak a történelem erői, a milánói éhségtüntetések, az 1630-as nagy pestisjárvány, az olasz fejedelemségek, a spanyol és osztrák hódítók fel-fellobbanó marakodása.

Mindezeken kívül a pápa előszeretettel olvassa Baudelaire és Hölderlin verseit, gyakran forgatja Dante főművét, az Isteni színjátékot, jól ismeri az argentin, a latin-amerikai, a spanyol és az olasz irodalmat is. Kedvencei közé sorolja Victor Hugo A nyomorultak című regényét, fontos költő számára Vergilius, elsősorban az Aeneis, az utazás motívuma és hőse miatt, aki saját sorsát a vállára emeli, és elindul a jövő felé. Ugyanezért kedveli J.R.R. Tolkien A Gyűrűk Ura trilógiáját is.

Ferenc pápa sokféle olvasmányának feltérképezése talán egy új perspektívából mutathatja meg a világ egyik legfontosabb spirituális vezetőjének személyiségét, motivációit, világról alkotott képét. Ennek további árnyalásához pedig mutatjuk az Aleteia által a pápa kedvenc olvasmányaiból összeállított tízes listáról azokat a köteteket, melyek magyar nyelven is elérhetők:

Forrás: La Civiltá Cattolica / Aleteia / La Stampa