Ferenc pápa július 17-én írt, vasárnap nyolc nyelven megjelent levelében arról beszél, hogy a regények és versek olvasása rendkívül fontos a „személyes érettség felé vezető úton”, és támogatni kell a leendő papok képzése során is.
Az irodalom nem csak szórakozás
Az egyházfő levelében C.S. Lewis és Marcel Proust írókat, valamint T. S. Eliot és Paul Celan költőket is idézte, valamint saját irodalmi ízléséről is nyilatkozott: „Én a magam részéről szeretem a tragédiaírókat, mert mindannyian sajátunkként, saját személyes drámánk kifejezőiként olvashatjuk a műveiket” – írta.
„Amikor a szereplőik sorsát siratjuk, lényegében önmagunkat, saját ürességünket, hiányosságainkat és magányunkat siratjuk.”
Ferenc pápa arra is kitért, hogy az irodalmat gyakran „kis művészetnek” tekintik – pusztán a szórakozás egy formájának –, és szükségtelennek tartják a leendő papok nevelése szempontjából. Ezt a megközelítést helytelenítette, hozzátéve, hogy ez a papok „komoly szellemi és lelki elszegényedéséhez” vezethet.
Nagyra értékeli, hogy legalább néhány szeminárium úgy reagál „a képernyők és a mérgező, felületes, erőszakos álhírek iránti megszállottságra”, hogy figyelmet szentel az irodalomnak.
Kötelességtudatból nem lehet olvasni
1964 és 1965 között, amikor Ferenc pápa 28 éves volt, irodalmat tanított egy jezsuita iskolában az argentin Santa Fében. „A középiskola utolsó két évében tanítottam, és gondoskodnom kellett arról, hogy a diákjaim a Cidet tanulják” – írta. „A diákok nem örültek, azt kérdezték, hogy olvashatnak-e helyette García Lorcát. Ezért úgy döntöttem, hogy otthon olvassák a Cidet, az órákon pedig megvitatjuk a tanulók által legjobban kedvelt szerzőket.”
A katolikus egyház vezetője azt írta, „semmi sem kontraproduktívabb”, mint „kötelességtudatból” olvasni valamit,
„jelentős erőfeszítést tenni pusztán azért, mert mások azt mondták, hogy fontos”.
Az olvasásnak rengeteg előnye van
A levélben megemlítette az olvasás számos előnyét, beleértve a szókincs bővítését, a képzelet és a kreativitás növelését, a koncentráció javítását, a kognitív hanyatlás és a szorongás csökkentését, valamint hogy lehetővé teszi az olvasó számára, hogy felkészüljön és megbirkózzon különféle helyzetekkel. A pápa azt is megfogalmazta, hogy egy jó könyv „olyan oázist jelenthet, amely megóv minket más, kevésbé egészséges választásoktól”.
Az irodalom további előnye, írta, hogy lehetővé teszi, hogy mások szemszögéből nézzük az életet. „Soha nem szabad elfelejtenünk, milyen veszélyes, ha nem hallgatunk mások hangjára, amikor szólítanak minket. Azonnal elszigeteljük magunkat,
egyfajta lelki süketségbe kerülünk, ami negatív hatással van az önmagunkkal és Istennel való kapcsolatunkra is,
függetlenül attól, hogy mennyi teológiát vagy pszichológiát tanultunk.”
A pápa magyarországi látogatása alkalmából körüljártuk, milyen kötődései vannak a szépirodalomhoz, a fikció világához a katolikus egyház vezetőjének. Az egykor irodalomtanárként is dolgozó Ferenc pápa előszót írt verseskötetekhet, jól ismerte Borgest, és beszédeibe is gyakran épít irodalmi idézeteket. Kedvenc írói között ott van Dosztojevszkij és Manzoni, de szívesen olvassa Hölderlin verseit is.
Tovább olvasok(Guardian)
Nyitókép: Jeffrey Bruno/Wikipedia
