Új kötettel jelentkezett a francia-iráni Marjane Satrapi, a Persepolis című képregény és az abból készült Oscar-díjas animációs film alkotója. A Woman, Life, Freedom című könyv készítésében nemcsak művészként, hanem szerkesztőként is részt vett.
Marjane Satrapi és Mahsa Amini
Satrapi tavaly egy interjúban azt mondta, hogy végzett a képregények műfajával, ám nemrég mégis megjelent egy könyv, amelyben láthatjuk a rajzait. A Woman, Life, Freedom (a.m. Nő, élet, szabadság) egy több szerző által jegyzett, a nyugati közönséget célzó képregényes esszékötet, melyet Satrapi szerkesztett.
A kötet apropójául egy 2022-es haláleset szolgált, mely az egész világon tiltakozást váltott ki. Egy 22 éves iráni kurd nőt, Mahsa Aminit őrizetbe vett Irán erkölcsrendőrsége, arra hivatkozva, hogy tartotta be a szabályokat és nem takarta el eléggé a fejkendője a haját.
Miután szabadon engedték, Amini meghalt, valószínűleg azért, mert a rendőrök brutálisan megverték.
A testén lévő véraláfutások és zúzódások egyérteelműen erre utaltak, ennek ellenére a kormány tagadott, a hivatalos magyarázat szerint a nő halálát meglévő egészségügyi problémái okozták.
Mahsa Amini halála után az iráni városok utcáit sok ezer tiltakozó nő lepte el, fátylaikat letépték, így tiltakozva az ellen, hogy a nők jogait egyre inkább korlátozza az iráni vezetés. Ez lett a Woman, Life, Freedom mozgalom, amelyhez hasonló kulturális-politikai megmozdulásra az 1979-es forradalom óta nem volt példa.
A könyv ezt a mozgalmat magyarázza el képregényes formában, az ide vezető lépésekkel együtt, és azt is bemutatja, mi mindent cenzúráz a hatalom Iránban.
Kulturális forradalom
A projektet a Párizsban élő Satrapi művészeti vezetőként, kurátorként, szerkesztőként fogta össze. 18, különböző stílusban alkotó grafikus illusztrálta Iránnal foglalkozó aktivisták, újságírók, kutatók szövegeit.
Satrapi egyik saját rajzán például egy utcán táncoló lány látható, amiről azt mondta a New York Timesnak: „Még az alapvető emberi jogokat is megtagadják tőlünk. Nincs jogod táncolni, nincs jogod énekelni, nincs jogod ezt csinálni, nincs jogod azt csinálni.”
Iránban nem vonulhatnak emberek milliói az utcákra, mert az elnyomó rezsim ezt minden módon igyekszik megakadályozni.
Satrapi azért akarta megcsinálni ezt a könyvet, hogy megmutassa, mit élnek át az irániak és milyen más módokat találnak a lázadásra
„Például egyre kevésbé hordanak fejkendőt. Vagy önmagában a nevetés ténye, a tánc ténye. Ilyen apróságok. De ez egy igazi forradalom, mert az igazi forradalom kulturális” – nyilatkozta. Szerinte az olyan diaszpórában élő irániaknak, mint ő is, az a felelőssége, hogy terjesszék a világon a híreket és a tudást az Iránban uralkodó helyzetről és az ellenállásról.
A hivatalosan Iszlamista Forradalomnak nevezett hadseregről is készített egy oldalt. Bár fizikai rosszullétet érzett rajzolás közben, tudta, hogy muszáj elmondania a világnak, mennyi vér tapad a kezükhöz.
A kötettel Satrapi megértést és együttérzést szeretne kiváltani az olvasókból.
„Nem arra kérjük a nyugatiakat, hogy menjenek és csináljanak forradalmat az iráni nép helyett. (...) Tényleg szükségük van arra, hogy emberek figyeljenek rájuk, szükségük van valakire, aki tanúsítja, hogy mindaz, amit a szabadságért tesznek, jelent valamit. És ez a módja annak, hogy megváltoztassuk a politikát, a közvéleményen keresztül” – mondta a művész.
(New York Times, kép: a borító részlete, Seven Stories kiadó)
