Nyáron jelent meg a bukaresti Humanitas kiadónál Florin Buhuceanu melegjogi aktivista Homo históriák – kilépni a láthatatlanságból című könyve, ami azzal foglalkozik, mit jelentett melegként élni a Ceaușescu-rendszerben és közvetlenül a rendszerváltás után, írja a Magyar Hang.

A kötetben többen név nélkül nyilatkoztak, vannak viszont, akik névvel is vállalták a beszélgetést, köztük Kallós Zoltán néprajzkutató. A kétszeres Kossuth-díjas etnográfus zenegyűjtőként mintegy 15 ezer dallamot jegyzett le, és nagy szerepe volt az erdélyi és magyarországi táncházmozgalom születésében és elterjedésében.

Ahogy a lap írja, a bukaresti Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) archívumában őrzik Kallós megfigyelési dossziéját is, amiből kiderül, hogy Kallóst 

a román hatóságok többször meghurcolták a melegsége miatt, és kétszer is börtönbe zárták "szexuális elhajlásért",1959-ben és 1966-ban.

A dossziéból ugyanakkor az is egyértelmű, hogy elsősorban nem a melegségére koncentráltak, hanem a “magyar nacionalizmus” érdekelte őket, valamint Kallós néprajzkutató munkássága és a magyarországi kapcsolatai.

A könyv szerzője, Buhuceanu azt írja, hogy Kallós a bírósági ítéletek és a speciális helyzete miatt nem engedhette meg magának, hogy élettársa legyen. Egyetlen stabil partnere volt Kolozsváron, de aztán az a férfi megnősült, a meleg valósággal ezután kolozsvári és budapesti utazásai segítettek találkozni. Végül visszatért szülőfalujába, Válaszútra, itt fogadta Buhuceanut is azzal a feltétellel, hogy a beszélgetés csak a halála után jelenhet meg. 

Arról, hogy Magyarországon milyen volt melegnek lenni a hetvenes-nyolcvanas években, a nyelvész, műfordító, költő Nádasdy Ádám első széppróza kötetében, A szakállas Neptunban írt, amit a hét könyvének választottuk. Itt bele is olvashatsz.

(Magyar Hang, 444, 24.hu)