Úgynevezett jó családban született egy Texas állambeli kisvárosban 1943. január 19-én, és a rendkívül értelmes és lázadó természetű lány nem tudott és nem is akart megfelelni bigott és maradi környezete elvárásainak. Az iskolában kiközösítették, diáktársai a "legcsúnyább fiúnak" választották meg.
1966-ban költözött Kaliforniába, és a pszichedelikus zenét játszó, kommunában élő Big Brother and the Holding Company együtteshez csapódott. Kezdetben csak a tamburint rázta és vokálozott, majd az első lemezen már ő énekelt. Az együttes 1967-ben meghódította a montereyi fesztivál közönségét, különösen Joplint méltatták a Ball and Chain című dal előadásáért, társai meg is sértődtek, mert úgy érezték, a háttérbe szorultak. Cheap Thrills című második albumuk már a Columbia kiadónál jelent meg és listavezető lett, ezen szerepel Joplin egyik legismertebb dala, a Piece Of My Heart, és a Summertime hátborzongató feldolgozása.
Az énekesnő 1968 végén szánta rá magát, hogy kilépjen a zenekarból, amelynek tagjaihoz szoros személyes kapcsolat fűzte. Elsősorban azt nehezményezte, hogy a többiek nem voltak hajlandóak változtatni a hangzáson, de azt is, hogy a bevételeket minden tag között egyenlő arányban osztották el. Utoljára 1968 decemberében játszottak együtt, új kísérő együttese, a session-zenészekből szerveződött Kozmic Blues Band 1969-ben a woodstocki fesztiválon mutatkozott be. A premier nem sikerült a legjobban, Joplin ugyanis megrettent a hatalmas tömeget látva, ráadásul csak tíz órás csúszással léphetett színpadra. Idegességét droggal és szesszel "kezelte", ezért hangja rekedtes volt és többször megbicsaklott.
Full Tilt Boogie Band nevű zenekarával rögzítette 1970 szeptemberében Pearl című albumát. Az énekesnő szakmailag még képes volt megújulni, de egyre mélyebbre sodródott a drog, az alkohol és a balul sikerült kapcsolatok örvényében. Napi kétszáz (mai értékben 1500) dollárt költött heroinra, lemezfelvételei alatt állandó felügyelet alatt állt, hogy legalább időlegesen tiszta maradjon, a közönség sohasem lehetett biztos abban, sikerül-e befejeznie koncertjeit. Utoljára 1970. augusztus 12-én lépett fel nyilvánosan, néhány nappal később még részt vett igen kínos hangulatú érettségi találkozóján.
Második szóló albuma már csak halála után jelent meg, a korong érett, különböző stílusokba kalandozó, magas színvonalú zenét tartalmaz, különösen a kíséret nélkül előadott Mercedes Benz és hattyúdala, a Me And Bobby McGee emlékezetes. Ez volt az utolsó szám, amelyet felvett, s ez lett egyetlen - már posztumusz - listavezető dala. A Buried Alive in the Blues csak instrumentális változatban hallható: az énekszólamot 1970. október 4-én kellett volna rögzíteni, aznap, amikor Joplint holtan találták szállodai szobájában. Életét egy részegen belőtt, túl nagy heroinadag zárta le, halála, amely alig két héttel a szintén csak 27 éves Jimi Hendrix után következett be, sokkolta rajongóit és a zenei világot. Hamvait kívánsága szerint a tengerbe szórták, azt a 2500 dollárt pedig, amelyet erre a célra hagyott, barátai egy utolsó nagy partin elitták.
Elhíresült mondása: "A színpadon 25 ezer emberrel szeretkezem, aztán egyedül megyek haza". Legendája halála után csak nőtt, az életében készült négy album mellé még több lemeznyi anyagát szedték össze. Posztumusz került be a Rock Dicsőségcsarnokába, 2005-ben Grammy-életműdíjat kapott, 2013-tól van csillaga a hollywoodi hírességek sétányán. Életéről számos könyvet írtak és több filmet forgattak. Talán a legemlékezetesebb a The Rose, amelyben Bette Midler volt a főszereplő.
Ha többet olvasnál Janis Joplin életéről és a korról, aminek egyik meghatározó hangjává vált, az alábbi könyvet ajánljuk:
Janis Joplin a blues, a rock and roll és a soul királynője, a montereyi és a woodstocki fesztiválok sztárja volt, a szexuális szabadság női prófétája, hippibálvány. Sajátosan egyedi, gyönyörűen érdes hangja elvarázsolta a közönséget; ez a hang a kor hangja is volt. Amikor 1970 októberében heroin-túladagolásban meghalt, vele együtt egy egész generáció álmai omlottak össze. Alice Echols kendőzetlen őszinteséggel, korabeli dokumentumok és szemtanúk, barátok, ismerősök beszámolói alapján tárja elénk Janis életét és az ellentmondásokkal teli hatvanas éveket, annak az ellenkultúrának a hétköznapjait, amely megváltoztatta körülöttünk a világot.
(Forrás: MTVA Sajtóarchívum)
