A régészeti felfedezésekből kiderül, hogy a legkorábbi ismert írást i. e. 3400 körül találták fel a Perzsa-öböl közelében fekvő, Sumer néven ismert ókori mezopotámiai területén. Az első név szerint ismert szerzőként az ókori görögök olyan nagyjait említik, mint Homérosz, Szapphó vagy a történész Hérodotosz Őket azonban körülbelül egy évezreddel megelőzte az Enheduanna néven ismert hercegnő, papnő és költőnő - írja a Live Science.
Az elefántcsont fésűn felfedezett mondat így hangzik: "Ez a fésű gyökerestül kiirtja a tetveket a hajból és a szakállból." Az eszközt i.e. 1700 körül készítettek és rajta feltehetőleg a legősibb, alfabetikus ábécével írt - eddig megismert - mondat olvasható.
Enheduanna az akkád király, Sargon lánya volt, aki i. e. 2334 és i. e. 2279 között élt. Sargon egyesítette uralma alatt Mezopotámia nagy részét, amikor az észak-mezopotámiai akkád kultúra meghódította a dél-mezopotámiai sumérokat. Sargon az új birodalom megszilárdítására tett erőfeszítései részeként lányát a sumér holdisten, Nanna főpapnőjévé nevezte ki a sumér Ur városában. Amikor a lány átvette ezt a szerepet, az Enheduanna nevet kapta, ami sumérul "főpapnőt, az ég díszét" jelenti.
Mint a holdisten főpapnője és apja képviselője Urban, fontos személyiség volt Ur városában, aki ráadásul még verseket is írt.
Először egy 1927-ben végzett ásatás során feltárt alabástrom lemez (korong) maradványaiból Leonard Woolley brit régész szerzett tudomást Enheduannáról. A korong előlapján Enheduanna látható, a hátoldalon pedig név szerint is említik. Enheduanna néhány verse Nanna holdistennő előtt tiszteleg. A papnő azonban sokkal többet foglalkozott Inannával, akinek otthona a hajnal- és esthajnalcsillag, Vénusz volt. Enheduanna verseiben Inannát akkád megfelelőjével, Isztárral, a szerelem és a háború istennőjével tették egyenlővé. A papnő írásaiban "Inanna egyszerre vad és kegyetlen, szerető és kedves", egyszerre képes a pusztításra és a nagylelkűségre.
Enheduanna versei nem csak istenségekhez szóltak: önéletrajzi részletekben is gazdagok. A kutatók szerint ráadásul
ő az első szerző, aki elárul valamit arról is, hogyan alkotta meg ezeket a verseket.
Az irodalmi alkotás aktusát a szüléshez hasonlítja, ez az első ismert használata ennek a metaforának, amely évezredek óta elterjedt a világirodalomban.
