Miért olvasunk skandináv krimit?

A skandináv krimi elnevezés hamar önálló branddé vált a krimiirodalmon belül, és a 2010-es évek óta azokat a regényeket sorolják ide, melyek valamely skandináv ország (valamint Izland és Finnország) szerzőjének a tollából származnak és egy bűncselekmény felgöngyölítése áll a középpontjukban. Bár ezekben az északi országokban általánosságban nagyon alacsony a bűnözési ráta, és lakosaik a világ legtöbb részéhez képest kifejezett biztonságban élnek, íróik könyveiből soha nem fogynak el a vérfagyasztó történetek,

nem tűnnek el a sorozatgyilkosok és pszichopata bűnözők.

Bár a krimi története a 19. századba, a romantika időszakába nyúlik vissza, a skandináv krimi viszonylag fiatal jelenség, vannak, akik szerint írói Maj Sjöwall és Per Wahlöö svéd írópáros köpönyegéből bújtak ki, akiknek a ’60-as években íródott, tízrészes Martin Beck-sorozata fektette le a műfaj alapjait. Mások valamivel későbbre teszik a nyitányt, Henning Mankell nevéhez és a kilencvenes évek elejéhez kötik a zsáner felvirágzásának kezdetét. Gyakorlatilag bárhová tesszük is az indulást, egy jól látható, és erős, napjainkban is meghatározó áramlat rajzolódik ki, elég csak Stieg Larsson Millennium-trilógiájára, Camilla Läckberg könyveire, illetve a már említett Jo Nesbø vagy az izlandi Arnaldur Indriðason regényeire gondolni. 

Nesbo birodalmában nincs más, csak hó, hegyek meg hullák

Jo Nesbonél az elmúlt években elég jól bevált az egy sima-egy fordított minta, és minden Harry Hole-folytatást követ egy stand-alone, a sorozathoz nem kapcsolódó, önállóan is megálló kötet. Legfrissebb, A birodalom című könyve is pont ilyen, egy az isten háta mögött kettővel játszódó thriller, amely közelebb áll a lélektani drámához, mint mondjuk a krimi műfajához. (Helyenként spoileresek leszünk.)

Tovább olvasok

De vajon mi lehet a skandináv krimi elsöprő sikerének a titka, miért szeretjük ennyire? Összegyűjtöttünk pár dolgot, ami népszerűségének kulcsa lehet:

• A környezet – a hosszú nyári éjszakák, az északi fény, a hideg fjordok, a városokba benyúló erdők, a természet közelsége, a hómezők elhagyatott kis faházai, a téli csontropogtató hideg mind olyan, számunkra különleges dolgok, melyekről szívesen olvasunk. A korai sötétedés télen, az éjféli napsütés nyáron egyaránt egzotikus és mindkettőben van valami hátborzongató is. 
• Kis, zárt közösségek – a skandináv krimi regényeiben sok a kis falu, az elhagyatott tanya, nagyok a távolságok ember és ember között, de még az olyan nagyvárosok, mint Oslo vagy Reykjavík, is kicsinek tűnnek a világ más részeiből szemlélve. Mindenki ismer mindenkit, mégis megtörténhet a bűn, nem véd meg minket az ismerősség, az intimitás. 

  Márpedig mi lehet ennél félelmetesebb?

• Erős társadalomkritikai él – elsősorban a drogprobléma, a bevándorlás, a nők helyzetének kérdései merülnek fel, de például az elöregedő társadalom, a történelmi múlttal való szembenézés is előkerül. Az embereket érdeklik a skandináv jóléti társadalmak, kíváncsiak arra, mivel küzdenek azok az emberek, akik számára a szegénység szinte ismeretlen fogalom. Csendes, nyájas társadalmukban szinte elképzelhetetlen a bűn, és mégis megtörténik, néha kifejezetten kegyetlen formában – és hát nem borzongani akarunk kicsit az emberi lélek sötét oldalán, mely semmilyen jóléti intézkedéssel nem szelidíthető meg?
• Antihősök –  olyan hősök, elsősorban nyomozók szerepeltetése, akik bár szerethető és megérthető karakterek, egyáltalán nem példamutatóak, nem olyanok, amilyeneknek a rend embereit alapvetően látni szeretnénk. Erre az egyik legjobb példa erre a már említett Jo Nesbø Harry Hole nyomozója, aki amellett, hogy alkoholista, ápolatlan és rendkívül nyers, még a szabályokat sem hajlandó betartani, kicsit olyan,

  mintha Charles Bukowskit bíznánk meg egy nyomozással. 

• Erős női karakterek – rengeteg olyan szereplőjük van, akik semmiben nem különböznek a férfiaktól, erősek, bátrak, szókimondóak, képesek egyensúlyt találni anyai teendőik és hivatásuk között, jó róluk olvasni, jó velük azonosulni. 
• Egyszerű, közérthető stílus – minimalista stílus, rövid, velős párbeszédek, átlátható kommunikáció. A könyveket olvasva az a benyomásunk támad, hogy a skandinávok nem szószátyár emberek, és nem szeretnek mellébeszélni sem. 
• Morálisan összetett problémák – nincsenek jók és rosszak, mindenki megérthető és elfogadható, nagyrészt ezért van az is, hogy a fontosabb szereplőknek szinte mindig feltárul a teljes múltja. A jó emberek is hoznak rossz döntéseket, és a rossz emberekben is mindig ott a csírája valami jónak. Legfeljebb elnyomja azt a félelem, a szenvedés, a féltékenység vagy a szeretet hiánya. 
• Egy praktikus ok –  sokan írnak krimit, ugyanis ezekben az országokban nem olyan erős a választóvonal a magas és a populáris irodalom között, az irodalomtudomány már a kilencvenes évek óta foglalkozik a műfajjal, így krimit írni nem jelenti a pálya szélét, a lektűrbe való száműzöttséget és kirekesztettséget. 

A témában korábban sok cikket írtunk, ezek közül ajánlunk párat:

Gyorstalpaló a skandináv krimihez

Stefan Ahnhem: A skandináv krimi egy sikertörténet, ami a saját sikeréből táplálkozik

Az izlandi Dan Brownt keresték, ezért megírta első krimijét Lilja Sigurðardóttir

Lars Kepler: A krimi a legdemokratikusabb irodalmi műfaj