A skandináv krimi elnevezés hamar önálló branddé vált a krimiirodalmon belül, és a 2010-es évek óta azokat a regényeket sorolják ide, melyek valamely skandináv ország (valamint Izland és Finnország) szerzőjének a tollából származnak és egy bűncselekmény felgöngyölítése áll a középpontjukban. Bár ezekben az északi országokban általánosságban nagyon alacsony a bűnözési ráta, és lakosaik a világ legtöbb részéhez képest kifejezett biztonságban élnek, íróik könyveiből soha nem fogynak el a vérfagyasztó történetek,

nem tűnnek el a sorozatgyilkosok és pszichopata bűnözők.

Bár a krimi története a 19. századba, a romantika időszakába nyúlik vissza, a skandináv krimi viszonylag fiatal jelenség, vannak, akik szerint írói Maj Sjöwall és Per Wahlöö svéd írópáros köpönyegéből bújtak ki, akiknek a ’60-as években íródott, tízrészes Martin Beck-sorozata fektette le a műfaj alapjait. Mások valamivel későbbre teszik a nyitányt, Henning Mankell nevéhez és a kilencvenes évek elejéhez kötik a zsáner felvirágzásának kezdetét. Gyakorlatilag bárhová tesszük is az indulást, egy jól látható, és erős, napjainkban is meghatározó áramlat rajzolódik ki, elég csak Stieg Larsson Millennium-trilógiájára, Camilla Läckberg könyveire, illetve a már említett Jo Nesbø vagy az izlandi Arnaldur Indriðason regényeire gondolni. 

Nesbo birodalmában nincs más, csak hó, hegyek meg hullák

Jo Nesbo új könyve, A birodalom egy az isten háta mögött kettővel játszódó thriller, amely közelebb áll a lélektani drámához, mint mondjuk a krimi műfajához. 

Tovább olvasok

De vajon mi lehet a skandináv krimi elsöprő sikerének a titka, miért szeretjük ennyire? Összegyűjtöttünk pár dolgot, ami népszerűségének kulcsa lehet:

• A környezet – a hosszú nyári éjszakák, az északi fény, a hideg fjordok, a városokba benyúló erdők, a természet közelsége, a hómezők elhagyatott kis faházai, a téli csontropogtató hideg mind olyan, számunkra különleges dolgok, melyekről szívesen olvasunk. A korai sötétedés télen, az éjféli napsütés nyáron egyaránt egzotikus és mindkettőben van valami hátborzongató is. 
• Kis, zárt közösségek – a skandináv krimi regényeiben sok a kis falu, az elhagyatott tanya, nagyok a távolságok ember és ember között, de még az olyan nagyvárosok, mint Oslo vagy Reykjavík, is kicsinek tűnnek a világ más részeiből szemlélve. Mindenki ismer mindenkit, mégis megtörténhet a bűn, nem véd meg minket az ismerősség, az intimitás. 

  Márpedig mi lehet ennél félelmetesebb?

• Erős társadalomkritikai él – elsősorban a drogprobléma, a bevándorlás, a nők helyzetének kérdései merülnek fel, de például az elöregedő társadalom, a történelmi múlttal való szembenézés is előkerül. Az embereket érdeklik a skandináv jóléti társadalmak, kíváncsiak arra, mivel küzdenek azok az emberek, akik számára a szegénység szinte ismeretlen fogalom. Csendes, nyájas társadalmukban szinte elképzelhetetlen a bűn, és mégis megtörténik, néha kifejezetten kegyetlen formában – és hát nem borzongani akarunk kicsit az emberi lélek sötét oldalán, mely semmilyen jóléti intézkedéssel nem szelidíthető meg?
• Antihősök –  olyan hősök, elsősorban nyomozók szerepeltetése, akik bár szerethető és megérthető karakterek, egyáltalán nem példamutatóak, nem olyanok, amilyeneknek a rend embereit alapvetően látni szeretnénk. Erre az egyik legjobb példa erre a már említett Jo Nesbø Harry Hole nyomozója, aki amellett, hogy alkoholista, ápolatlan és rendkívül nyers, még a szabályokat sem hajlandó betartani, kicsit olyan,

  mintha Charles Bukowskit bíznánk meg egy nyomozással. 

• Erős női karakterek – rengeteg olyan szereplőjük van, akik semmiben nem különböznek a férfiaktól, erősek, bátrak, szókimondóak, képesek egyensúlyt találni anyai teendőik és hivatásuk között, jó róluk olvasni, jó velük azonosulni. 
• Egyszerű, közérthető stílus – minimalista stílus, rövid, velős párbeszédek, átlátható kommunikáció. A könyveket olvasva az a benyomásunk támad, hogy a skandinávok nem szószátyár emberek, és nem szeretnek mellébeszélni sem. 
• Morálisan összetett problémák – nincsenek jók és rosszak, mindenki megérthető és elfogadható, nagyrészt ezért van az is, hogy a fontosabb szereplőknek szinte mindig feltárul a teljes múltja. A jó emberek is hoznak rossz döntéseket, és a rossz emberekben is mindig ott a csírája valami jónak. Legfeljebb elnyomja azt a félelem, a szenvedés, a féltékenység vagy a szeretet hiánya. 
• Egy praktikus ok –  sokan írnak krimit, ugyanis ezekben az országokban nem olyan erős a választóvonal a magas és a populáris irodalom között, az irodalomtudomány már a kilencvenes évek óta foglalkozik a műfajjal, így krimit írni nem jelenti a pálya szélét, a lektűrbe való száműzöttséget és kirekesztettséget. 

A témában korábban sok cikket írtunk, ezek közül ajánlunk párat:

Gyorstalpaló a skandináv krimihez

Stefan Ahnhem: A skandináv krimi egy sikertörténet, ami a saját sikeréből táplálkozik

Az izlandi Dan Brownt keresték, ezért megírta első krimijét Lilja Sigurðardóttir

Lars Kepler: A krimi a legdemokratikusabb irodalmi műfaj