A skandináv krimi mint műfaj szerte a világon óriási népszerűségnek örvend, míg például a magyar krimiből nem lett világhírű brand. Mi áll e mögött a jelenség mögött, mi a titok?
Nem hiszem, hogy volna nagy titok. Volt néhány olyan szerzőnk, akik nagyon sikeresek lettek ezen a területen, például Henning Mankell vagy Stieg Larsson. Az ő sikerükön felbuzdulva sok feltörekvő író érezhette úgy, hogy ha megpróbál hasonlót írni, akkor sikeres lesz. És azt hiszem, ez be is jött nekik és infrastruktúra is épült erre. Ha skandináv krimiíró vagy, és jól űzöd a mesterséged, akkor lesznek előtted bejáratott utak: csatornák, ügynökök, könyvvásárok és minden, mert az ilyesmi az ügynökségeket automatikusan érdekli.
A skandináv krimi egy sikertörténet, ami a saját sikeréből táplálkozik.
De mégis, van valamilyen recept, hogyan kell skandináv krimit írni?
Nincsen. Az üzlet az üzlet persze, de nekem mint írónak, kreatívnak kell lennem, és olyan történeteket kell elmesélnem, amilyeneket meg akarok írni. És természetesen el is akarom mesélni ezeket. Ezért mindig próbálok olyan nézőpontot találni a történeteimben, amilyennel még nem találkozhatott az olvasó. Azt hiszem, a thrillerekkel és a krimikkel kapcsolatos történetek sikere abban rejlik, hogy mindig fejlődnek.
Az a krimiirodalom, amit ma olvasol, nem ugyanaz, mint Agatha Christie idejében volt. Teljesen más.
Mi a különbség a régi krimi és a mai krimi között?
Az ‘50-es években a történetek sokkal egyszerűbbek voltak. Olyan volt a felépítésük, mint egy egyenes vonal. Akkoriban így lehetett megírni egy történetet. Vegyük például a Gyilkosság az Orient expresszen-t. Annak az az alapötlete, hogy van egy gyilkos a vonaton. És ő ahelyett, hogy valahol egy nagyvárosban követné el a gyilkosságot, ahol milliók élnek és, ahol el lehet bújni, a vonaton gyilkol. Ráadásul azon a vonaton, ahol a világ leghíresebb nyomozója is utazik. Ez egy nagyon rossz terv. De akkoriban jó ötletnek tűnt a vonat zárt világába helyezni egy ilyen bűncselekményt. Bizonyos szempontból még mindig jó ötlet, de
ma már senki sem hinné el, hogy valaki volt olyan hülye, hogy megöljön valakit egy olyan vonaton, amin rajta van a világ legjobb nyomozója.
Ma már ráadásul mindenféle krimi van: bűnüldözéses, történelmi bűncselekményes, sorozatgyilkosos, van krimi szellemekkel, van mindenféle. Szóval azt hiszem, ez az oka annak, hogy ez a műfaj nagyon is él, mert mindig fejlődik.
Ma például nem teheted meg krimiíróként, hogy van egy gyanúsítottad, de később kiderül, hogy mégsem ő volt az. Ha ma ilyet írsz, akkor nagyon jó okod kell legyen a változtatásra és a figyelemelterelésre, hogy az olvasó el is higgye, hogy ő a gyilkos. Nem tehetsz csak úgy egy fekete kalapot a gyilkosod fejére és nem adhatsz neki valami furcsa nevet, hogy abból mindenki tudja, hogy ő a gyilkos. Úgy kell felépítened, hogy hihető legyen, hogy ő az. És amikor később kiderül, hogy nem ő volt, akkor is lenne értelme ennek a húzásnak, mert nem akarod, hogy becsapva érezze magát az olvasó, hanem azt szeretnéd, hogy azt érezze: ez a történet így kerek. Szóval, ma sokkal bonyolultabb igazán jó krimit írni, mert az olvasók mindent elolvasnak, és nem mondhatod nekik, hogy ide nézz vagy oda nézz, mert figyelnek a részletekre és a teljes képet nézik. Szóval szerzőként sokkal ügyesebbnek és trükkösebbnek kell lenned.
Miért választja éppen a krimit háttérnek a történetei elmeséléséhez?
Azt hiszem, amikor élet vagy halál kérdéseiről ír az ember, akkor a tét nagy és komoly. Minden apróság életre kel és amikor azt érzi az ember, hogy itt a vége, akkor minden olyan törékeny. Azt hiszem, akkor jönnek elő igazán az érzelmek és az apróságok, amelyek körülvesznek minket. Olyan történeteket akarok mesélni, amelyek jelentenek valamit, és amelyek egy kicsit formálnak. Az egyetlen dolog, amit nem akarok csinálni, hogy nem akarom untatni az olvasóimat.
De nem arról van szó, hogy sok zsaru és sok hulla kell egy jó krimibe. Nem ez a lényeg.
Mi kell még a hullákon és a zsarukon túl?
A recept szerintem az, hogy érdekesnek kell lennie. Az olvasó érezni akar valamit, amikor olvas. Nem számít, hogy ez egy vígjáték, egy szerelmi történet, vagy inkább irodalom, valamit érezni akarsz. Félelmet akarsz érezni, örömet és boldogságot. Szóval, ha nem érzel semmit, akkor az egész halott. Csak betűk és mondatok lesznek egymás után, de a történet halott marad. Érdektelen.
Mivel a legutóbbi, magyarul is megjelent regénye, a Verem egy klasszikus bántalmazó jelenettel kezdődik, kíváncsi lettem: mennyire befolyásolta a metoo mozgalom azt, ahogyan megragadja ezeket a történeteket?
A világ, amiben élünk, befolyásolja az írásaimat. Megtervezem, hogy mit viszek bele a történeteimbe, van egy elképzelésem, hogy miről fog szólni. De aztán mindaz, amit állampolgárként a hírekben olvasok, bekerül az én rendszerembe is, és így vagy úgy, de megjelenik az írásomban. Természetesen a metoo nagy dolog volt. Nagyon nagyot robbant Svédországban és Dániában is, noha érdekes módon csak néhány évvel később. És mindenhol vannak metoo-problémáink, még mindig, azt mondanám.
A skandináv krimikkel kapcsolatban kicsit mindig az lehet az érzésünk, hogy itt vannak ezek a gazdag, jóléti államokban élő emberek, de a fehérre meszelt, tökéletesen berendezett házaikban, a színfalak mögött betekinthetünk valami elemi, zsigeri szörnyűségbe - tehát a családon belüli dinamikák sok ilyen történet alapját képezik. Változott valami abban a tekintetben, ahogyan látjuk az áldozatokat és az elkövetőket? Bonyolultabb lett ez, mint a metoo előtt volt?
Ma már semmi sem fekete-fehér, és ez szerintem nagyszerű.
Most Skandináviában a metoo után isfolytatjuk a vitát. Túl sok volt? Vagy túl kevés? Segített? Mi a helyes? A legutóbbi könyvemben, ami még nem jelent meg, van is egy ilyen vita két szereplő között. Bántalmazás-e, ha egy másik nőt megütnek szex közben, ha a nő azt akarja, hogy megüssék? Vagy inkább az a bántalmazó, amikor a feleségedhez közelítesz szexuálisan, ő nemet mond, te mégsem engeded el? Mindezeket nem könnyű megválaszolni. Mert ez az egész nagyon bonyolult. És én szeretem a bonyolult dolgokat, mert ez az én közegem. A világ, amelyben élünk, bonyolultabb, mint valaha, és semmire sincsenek egyszerű megoldások, nincsenek könnyű válaszok. A metoo megtörtént, felrobbant, aztán jött a cancel culture. Aminek pedig az lett a vége, hogy ha igazán híres vagy, nem mersz mondani semmit. Ez jó vagy rossz? Szerintem néha képesnek kell lenned arra, hogy viccelődj valamivel, ami nem helyénvaló. Ennek az egész folyamatnak a közepén vagyunk, és próbáljuk kitalálni, mi a helyes, mi a helytelen, és hogyan kellene ezt kezelni. Érdekes folyamat, ugyanakkor nagyon nehéz.
Beszéljünk kicsit a legismertebb karakteréről, Fabian Riskről, hiszen az ő története ér véget ebben a legutóbbi kötetben.
Az eredeti elképzelésem Fabiannal kapcsolatban az volt, hogy ahelyett, hogy nehéz drogot szed vagy prostituáltakhoz jár, legyen egy átlagos, normális fickó, aki viszont nem normális, furcsa ügyekkel néz szembe. De a hat könyv alatt annyi sötétség történt vele és körülötte, hogy ez hatással volt rá, a gondolkodásmódjára és a világszemléletére. Ha valaki ebben a könyvben találkozik vele először, nem mondaná, hogy teljesen normális, mert már ő is sérült, és bizonyos értelemben elvesztette a családját is. Mindannyian tudunk azonosulni a munkamániájával, de
amikor sorozatgyilkost üldözöl, nem mondhatod, hogy péntek van, menjünk grillezni.
Hiszen aludni sem tudsz. Ha tudsz, az talán két ember életébe fog kerülni. Meg kell állítanod ezt a gyilkost most, akkor is, ha szombat vagy vasárnap van, ha most van a gyereked konfirmációja, vagy bármi más. És ez persze sokba került Fabiannak. Így most már eléggé magányos, és nincs vesztenivalója. De én szeretem őt. Ő az én antihősöm, nagyon kedves ember. Jót akar tenni. Hisz az igazságban. De másrészt felvetődhet a kérdés az ő karakterén keresztül, hogy vajon az igazságért mindig érdemes-e harcolni? Ha tudjuk, mi az igazság, akkor fogjuk be a szánkat vagy beszéljünk róla? Fabian úgy döntött, hogy mindig el kell mondanunk az igazságot. Neki ez végül nagyon sokba került.
Beszéljünk egy kicsit a könyvei magyar fogadtatásáról, hiszen meglehetősen népszerűek a történetei nálunk. Milyen most itt lenni a magyar olvasói között?
Örülök, hogy sok olvasóm van Kelet-Európában. Úgy gondolom, hogy most sok minden történik Európában a demokráciával, a szabad sajtóval kapcsolatban. És Magyarország egyike azoknak az országoknak, ahol rossz irányba haladnak a dolgok a demokratikus alapértékek terén. Szerintem nagyon fontos a szabad sajtó és a szólásszabadság. Az egyik legfontosabb. Amíg meg tudom írni, amit hiszek, és azt közzé lehet tenni, addig boldog vagyok. De a dolgok nagyon gyorsan változnak. És azt hiszem, mindez most kiéleződik a háborúval is.
Ami Ukrajnában történik, az fényt vet Kelet-Európára, Skandináviából is több figyelem terelődik erre a térségre.
Ötven évvel ezelőtt a kommunizmus miatt aggódtunk, de azt látjuk, hogy ez a mai napig nem rendeződött. Egy évvel ezelőtt sokan nem igazán tudtuk, hogy hol vannak bizonyos országok, hol van Kazahsztán és Fehéroroszország? És hol van pontosan Ukrajna? A világnak ez a része és az itteni történelem most a figyelem középpontjába került. És ez önmagában is nagyon érdekes, azt hiszem.
Elgondolkodtam azon, hogy a könyvei és a skandináv krimik miért lehetnek annyira népszerűek Magyarországon. Ha skandináv krimit olvasol, biztos lehetsz benne, hogy megoldódik a bűntény, itthon pedig az lehet az ember benyomása, hogy nem mindig bízhatunk az intézményesült rendszerekben.
Mi hiszünk a kormányunkban. Befizetjük az adót, és megpróbálunk nem csalni. Fontosnak tartjuk, hogy adót fizessünk és segítsünk a rászorulókon. És persze úgy gondoljuk, hogy azok fizessenek többet, akiknek magas a jövedelmük, ők viszont úgy gondolják, hogy már így is túl sokat fizettek. Ez persze így van, de nálunk nem magas a korrupció. Vannak problémák, de az összképet nézve a miénk nagyon békés része a világnak. És amikor a koronavírus elleni vakcina volt napirenden, a lakosság 89-90 százaléka beoltatta magát.
Mert ha a kormány azt mondja, hogy ezt kell csinálni, akkor elhisszük neki.
Üzenne esetleg még valami a magyar olvasóinak?
Olvassanak sokat! Legyenek továbbra is érdeklődőek. Ami számomra szerzőként itt, Magyarországon és Kelet-Európa más részein is nagyon-nagyon érdekes, hogy sok fiatal olvasóm van. Skandináviában mindenki azon töri a fejét, hogy hogyan érhetné el a fiatal olvasókat. Hogyan lehetne rávenni a fiatal férfiakat és fiatal nőket, hogy elkezdjenek olvasni? Nálunk könyvekkel csak az idősebb embereket lehet elérni, itt pedig, amikor dedikálok, mindig rengeteg fiatal olvasó áll sorba, és ez nagyon, nagyon boldoggá tesz. Hitet ad nekem a jövőre nézve. Mert ha olvasol, akkor más hatások is érnek, ami fontos. Talán még fontosabb, mint valaha.
