November 26-án megjelent Angela Merkel Freiheit. Erinnerungen 1954-2021, azaz Freedom vagy a Szabadság című politikai memoárja. Több mint 30 országban olvasható a volt német kancellár könyve, itthon is:
Angela Merkel 2005-től kezdve 16 éven át, négy cikluson keresztül vezette a szövetségi Németországot első női kancellárként. A világ egyik legismertebb és legbefolyásosabb politikusa lett, a könyvében pedig több száz oldalon keresztül elmagyarázza, milyen motivációk húzódtak a döntései mögött, hogyan élte meg ezeket, és mi minden történt a kulisszák mögött.
Jól felépített kampány előzte meg a megjelenést, a nemzetközi lapok részleteket közöltek belőle – ezek segítségével szedtünk össze öt fontos vallomást a Szabadságból.
Elmaradt a bocsánatkérés
Angela Merkelnek számos kihívással kellett megküzdenie, míg hatalmon volt: menedzselnie kellett egyebek mellett a világválságot, az eurózóna adósságválságát és a koronavírus-járványt. A volt német kancellár migrációval, atomenergiával és Oroszországgal kapcsolatos döntéseit számos kritika érte visszavonulása óta. Sokan a szélsőjobboldal erősödését is az ő számlájára írják, amiért megnyitotta a határokat a menekültek előtt.
A könyvében nem feltétlenül kér bocsánatot a vitatott döntéseiért, inkább megvédi azokat. Ma sem tartja hibának, hogy 2015-ben több mint egymillió, többségében szíriai menekültet engedett be Németországba.
Ennek az ellentéte igaz
– írja. Nem bánta meg az atomenergiával kapcsolatos intézkedéseit sem, és amellett is kiállt, hogy 2008-ban blokkolta Ukrajna NATO-csatlakozását, amit Volodimir Zelenszkij élesen bírált, miután Oroszország megtámadta Ukrajnát.
Az igazság a virálissá vált felvételek mögött
Kitér arra is, hogy mi történt valójában azokon a fotókon, videókon, amik futótűzként terjedtek róla. Megemlít egy olyan fotót, ami a Bajor-Alpoknál a G7-csúcson készült róla és Barack Obama, az Egyesült Államok akkori elnökéről. Ezen a volt kancellár kitárt karokkal, sokat sejtető nézéssel magyaráz valamit Obamának.
Bár úgy tűnik, hogy a két vezető világmegváltó gondolatokat oszt meg egymással, valójában egy teljesen banális dologról beszélgettek. A könyvben elárulja, hogy egy hatalmas fonott szék méretéről magyarázott valamit az elnöknek.
Szintén nagy utat járt be egy 2008-as videó, amin az látszik, hogy Szentpéterváron a G8-csúcstalálkozón George W. Bush akkori amerikai elnök egy rövid vállmasszázzsal üdvözli Merkelt, amit a kancellár zavartan fogadott.
A memoárjában azt írja, ennek semmilyen szexuális töltete nem volt: „Ez egy vicc volt, nem volt benne megfélemlítés vagy lekicsinylés. Bush-sal kedveltük és tiszteltük egymást.”
Trump, Putyin és a labrador
Donald Trumpot azonban nem kedvelte. Azt írja, tévedett, hogy Obama utódját úgy kezelte, mintha „teljesen normális” volna. Azt is megemlíti, hogy az amerikai elnökön azt látta, hogy Putyin lenyűgözi őt, akár csak más autokrata politikusok.
Az orosz és az amerikai elnök is megpróbálta már nyilvánosan megszégyeníteni, amire Merkel igyekezett nem reagálni. A német politikusról köztudott tény, hogy fél a kutyáktól, ennek ellenére Putyin egy alkalommal beengedte egy találkozóra Konnit, a fekete labradorját. Trump pedig 2017-ben nem fogott kezet vele.
A nyugatnémet felsőbbrendűség
Merkel arról is ír, hogy már a kezdetektől érezte, hogy lekezelően bánnak vele NDK-s gyerekkora miatt. Amikor parlamenti képviselővé választották 1990-ben, érezte, hogy nehéz nyíltan beszélnie keletnémet identitásáról a nyugatnémet médiának. Ezért keveset beszélt a neveltetéséről, de ettől meg megérintették a bírálatok. Dühös azokra, akik lekezelték ők, akik úgy gondolták, hogy szocializálódása miatt alkalmatlan arra, hogy az országot vezesse.
Feminizmus
Angela Merkel sosem volt a feminizmus nagy szószólója, konzervatív politikusként visszautasította azt a gondolatot is, hogy a szocializmus és a feminizmus összetartozik. Míg hivatalban volt, kikerülte az erre vonatkozó kérdéseket, de ha ma valaki erről kérdezné, memoárja szerint így fogalmazna:
Igen, feminista vagyok, a magam módján.”
