Az elmúlt három évtizedben világszerte, így Magyarországon is jelentősen megnőtt az orvosok által felírt altató és nyugtató, valamint a vény nélkül kapható, elalvást segítő és alvást támogató készítmények fogyasztása: az alvás, mely egykor természetes és magától értetődő feltételes reflexként működött, az álmatlanság veszélyeinek ismeretében korunk egyik legsúlyosabb problémájává nőtte ki magát (olvass bele a szerző könyvébe itt).
A napi nyolc óra alvás fontosságát hirdető hangok - tekintet nélkül az egyes emberek élethelyzetéből, -szakaszából és -korából is fakadó, egyéni különbségekre - ugyanoda sorolják az elvárásoknak megfelelő alvást, ahova az egészséges életmód többi elvárását.
Korunk igényes és felelős embere tehát elég zöldséget és gyümölcsöt fogyaszt, rendszeresen mozog és minden megtesz azért, hogy legalább napi 8 órát töltsön mély, pihentető alvással.
Akinek pedig ez nem sikerül, az egy újabb kudarccal gazdagodik: a nyugodt és pihentető éjszakákra irányuló, hiábavaló törekvései további nyomást helyeznek rá, hozzájárulva az alvászavarok további terjedéséhez (szakértők ezért is javasolják az olvasást lefekvéskor).
A pénz nem alszik
Ahhoz, hogy megértsük, mi vezetett ide, érdemes egy pillanatra hátralépni, és társadalmunk egészére, annak működésére is vetni egy pillantást. Nem beszélhetünk fogyasztói társadalomról elegendő fogyasztás nélkül: amikor alszunk (az életünk kb. harmadában), akkor viszont jelentősen visszaesik a fogyasztásunk. Pontosabban visszaesne, ha nem épülne egy teljes iparág arra, hogy elhitesse velünk, a megfelelő matrac, egy bizonyos típusú párna, orr- és szájtapaszok, illatpermetek, tréningek, alkalmazások és gyógykészítmények nélkül az alvásunk nem felel meg a kívánalmaknak.
A pszichoanalitikus szerző könyvében fontos és izgalmas kérdésekre keresi a választ olvasóival, az ezekhez vezető úton pedig végigveszi, hogyan rakódott az alvásunkra, az éjszakai pihenésünk mennyiségére és minőségére ez a teljesítménykényszer: milyen történelmi események, piaci trendek, társadalmi folyamatok és közösségi normák vezettek oda, ahol az alvás körüli aggodalmak és a tökéletes alvás iránti vágy hatalmas üzletággá fejlődött.
Aludj többet, aludj jobban: aludj eredményesebben!
Ahogy a pozitív pszichológia néha túlzónak tűnő térnyerése sokak számára azt üzeni, az (amúgy valid és fontos) kellemetlen érzéseket el kell nyomni ahelyett, hogy megtanulnánk megélni például a szomorúságunkat, amikor jó okunk van szomorúnak lenni, korunk alvástudománya is hasonló üzenetekkel operál.
Az álmatlanság nem egy jelzés, a minket ébren tartó gondolatok nem megoldandó kérdések többé: maga az alvás lett a probléma.
Az éjszakai alvás hiányában felmerülő egészségügyi kockázatok (a stroke-tól a depresszión át a kóros elhízásig) elkerülése mindent felül kell, hogy írjon: már nem engedhetjük meg magunknak, hogy ha egy gondolat nem hagy minket aludni, ébren maradjunk vele, amíg kibogozzuk. A ma alvástudománya azt állítja, gyógyszerrel, teával, jógával, étrenddel, speciális alvástréningekkel, bárhogy is, de el kell aludnunk. Annak ellenére, hogy ennek a “kell”-nek a nyomása éppen ellenünk dolgozik.
A könyv szerzője számos fejezeten át, különböző aspektusok mentén tesz kérdőjelet a fenti állítások mögé, ahogy az emberi alvás történetétől az iparosodás és a munkaidő szigorúbb szabályozásának hatásain át eljut a ma érvényes, nyolcórás alvás ideálján alapuló merev elvárásokig.
Ahogy nem ébredünk minden nap arra, hogy életünk napja vár ránk, ahogy a boldog időszakokhoz hozzátartoznak a nehezebb, szomorúbb életszakaszok is, úgy képezik a néha álmatlanul töltött éjszakák is az életünk részét. Darian Leader könyve szembemegy társadalmunk arra irányuló, utóbbi időben szinte kizárólagossá váló törekvéseivel, hogy az álmatlanságot örökre kiirtsuk az életünkből, és részletes magyarázataival segít megtalálni a helyét az életünkben a “tökéletes alvás” ideáljának nem megfelelő éjszakáknak is. Miután elolvastuk, elképzelhető, hogy egy rosszabb éjszaka után nem éljük meg majd akkora katasztrófának a nem alvással töltött órákat, esetleg kevésbé fogjuk magunkat okolni a nem megfelelő hatékonysággal töltött, nem az elvárt rekreációra fordított éjszakáért. Ső, a sorok közül azt is kiolvashatjuk, hogy hosszú távon akár az is elképzelhető, hogy a közhiedelemmel ellentétben éppen ennek a nyomás- és elvárásrendszernek a csökkentésével, az életünkben néha természetes módon megjelenő álmatlan éjszakáknak a normalizásával, vagyis az alvásról való gondolkodásunk átkeretezésével szüntetjük meg az alvással kapcsolatos problémáinkat.
