Mi az utolsó álom, amire emlékszel? Elgondolkoztál azon, hogy miért álmodtad pont ezt? Na és azon, hogy miért álmodsz egyáltalán? Álmainkban gyakran élünk át rendkívül szórakoztató – vagy éppen félelmetes – történeteket; ezek megfejtésének komoly hagyománya van. Egy amerikai agykutató azonban egészen más oldalról közelíti meg a témát. A felvetése: mi van, ha álmaink nagyobb jelentőséggel bírnak, mint valaha hittük? Mi van, ha bennük rejlik az alvás lényege?
Mindenki álmodik
Rahul Jandial pár napja cikkben foglalta össze mindazt, amit agykutatóként az álmokról megtudott. Rögtön a bevezetésben eloszlat egy tévhitet: csak azért, mert nem emlékszünk, még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem is álmodtunk.
Jandial úgy véli,
majdnem minden ember álmodik.
A vakon született emberek sem számítanak kivételnek; a különbség annyiban áll, hogy vizuális tartalom hiányában álmaikban a hangok, az ízek, a szagok és a tapintás válik hangsúlyosabbá.
Túl az álmok majdnem-univerzális élményén Jandial arról is beszámol, hogy úgy tűnik, az alvással töltött idő nagyobb részében álmodunk, mint azt korábban hittük. Az álomkutatók évtizedeken keresztül elsősorban az alvás REM-fázisát (rapid eye movement, vagyis rapid szemmozgás) tanulmányozták. Újabb kísérletek azonban bebizonyították, hogy az alvás bármely szakaszában tudunk álmodni –
megeshet tehát, hogy az életünk mintegy egyharmadában álmodunk.
Mozi egy főre
Alvás közben az agyunk radikális változáson megy keresztül: a racionális hálózat kikapcsol, miközben az vizuális, érzelmi és kreatív részei felerősödnek. Az eredmény? „Az álmodó elme olyan mértékű szabadsággal rendelkezik, ami példátlan az éber életben. Ha megpróbálnánk sem tudnánk így gondolkozni, amikor ébren vagyunk” – magyarázza a tudós.
De miért van erre szükség?
Miért pazarolna az agyuk ennyi energiát csupán arra, hogy egyszemélyes mozival szórakoztasson minket
– főleg, mikor ezzel kiszolgáltatottabbá tesz minket az éjszaka veszélyeinek?
A kérdést már sokan próbálták megválaszolni. Egyes elméletek szerint az álmok segítségével agyunk alvás közben is megőrzi élénkségét; mások azt állítják, hogy intuitívabbá teszik az embert; de olyan elmélet is született, miszerint
az álmok abszurditásának köszönhetően könnyebben értelmezhetővé válnak a mindennapok.
Aztán vannak, akik éjszakai terápiaként értelmezik őket – vagy edzőként, aki a legrosszabbra is felkészít, hogy semmi se érhessen minket váratlanul.
Több mint dísz
Jandial azonban ennél is tovább megy: úgy véli, az agy egy létfontosságú funkciójáról beszélünk. Az álmodás tehát nem opcionális; nem holmi díszes kiegészítő az alváshoz.
Az álom alapvető szükséglet.
Hogy igazolja állítását, Jandial rámutat, hogy mikor nem alszunk eleget, agyunk elsőként az álmodást próbálja bepótolni. Mikor az ember végre aludni megy egy ébren töltött éjszaka után, szinte azonnal egy élénk REM-álomban találja magát – ezzel teljesen felrúgva az alvás megszokott mintáit.
„Manapság sokat beszélünk az alvás szerepéről a mentális és fizikai egészségben. És nem ok nélkül. De ha számba vesszük az álmok jótékony hatásait, fel kell tennünk a kérdést: mi van, ha valójában nem is alvásra van szükségünk, hanem álmokra?” – zárja a cikkét Jandial.
Ha szeretnél még mélyebben elmerülni az álmok világában, ezt a három könyvet ajánljuk:
Lewis Carroll: Alice Csodaországban
Az Alice Csodaországban igazi klasszikus. De arra emlékszel-e még, hogy az abszurd történet valójában nem más, mint Alice álma? A Kalapos, Április Bolondja, a Szív Király és a Szív Királynő képtelen alakjai az alvó kislány képzeletének szüleményei – és persze Lewis Carroll gúnyrajza a viktoriánuskori angol társadalomról.
Roald Dahl: A barátságos óriás
Roald Dahl gyerekkönyvének főszereplője, Sophie álmatlanul áll az ablakban, mikor megjelenik a HABÓ – teljes nevén a Hatalmagos Azonáltal Barátságos Óriás. A jámbor álomfogó óriás útnak indul Sophie-val Álomország felé, ahol kiderül, hogy csak ők tudják megmenteni Anglia gyerekeit az emberevő óriások jelentette veszélytől.
Kerstin Gier: Silber
Kerstin Gier Silber-trilógiája az álmok titokzatos birodalmába kalauzolja az olvasót. A főszereplő Liv Silber álmai egyre furcsábbak: titokzatos ajtók, beszélő kőfigurák, három fiú a temetőben. A dolog akkor válik igazán félelmetessé, amikor Liv a temetői rituálét végző fiúkban felismeri új barátait. Ráadásul a fiúk minden jel szerint maguk is emlékeznek az álomban történtekre. Mi lehet a rejtély megoldása?
Nyitókép: Emma Filer/ Pexels
(Guardian)