"Nem tudom letenni a könyvet, miután kiolvastam, csak nézek magam elé. Miről is van szó? Egy másfél éves hőstörténetről, a súlyos tüdőgyulladást kiváltó vírusról, egy száz éve nem tapasztalt járványról, a kommunikáció terjedési sebességéről vagy arról a minden akadályon csak azért is átvergődő csudálatos mandarin tudósról, aki a hetedhét országokon, sőt az üveghegyen át is megtalálja azt a szent csodát, mit tudásnak nevezne magában, ha nem lenne - merthogy tudós - szerényebb ennél. Hőstörténet, akciófilm teljes mértékben online és sajnos real-time kiadásban, ami folyt. köv. felirattal szakad meg időnként. Harc a koronás vírusfamília eddigieknél gonoszabb utódjával, de harc a politikai oktroj ellen is." Falus András akadémikus előszavából
Alább egy olyan részletet olvashatsz, amiben Barát József foglalta össze a járvány történetének egy tragikus szakaszát, amire mindig emlékezni fogunk. Kemenesi Gáborral és Barát Józseffel készült interjúnk hamarosan olvasható a Könyves Magazinon.
Barát József - Kemenesi Gábor: Vírusvadászat (részlet)
Február
„MOLA MIA” – SOHA NEM ADJUK FEL
2020 február 19. volt. A nagy nap, amelyre Bergamóban az Atalanta-szurkolók már nemzedékek óta vártak, és aznap persze a 120 ezres város minden lakója szurkoló volt. A csapat fennállása óta először jutott be a Bajnokok Ligájának nyolcaddöntőjébe. Bármi lehetett is az eredmény a Valencia ellen a milánói San Siro stadionban, eddig eljutni maga a diadalmenet volt. A meccsre Bergamóból negyvenezren buszoztak el, a munkamániájáról híres városban sokan szabadságot kértek, a gyerekeket kivették az iskolából. Volt, aki kamuigazolást írt, más egyenesen arra hivatkozott, hogy a rendkívüli kultúrtörténeti eseményen a gyereknek is ott a helye. Akik nem tudtak Milánóba utazni, lakásokban, kávézókban gyűltek össze.
Aznap boldogságban úszott Bergamo. A fiúk négy gólt rúgtak a Valenciának, és csak egyet kaptak. A lelátókon boldogan ölelkeztek, csókolóztak az emberek – senki sem hitte korábban, hogy ilyen diadal lehetséges. Mindenki a csodát tárgyalta a zsúfolt tömegközlekedési eszközökön, a bárokban a tévék előtt. Ebben a túláradó örömben fogant a világjárvány addigi legnagyobb gócpontja. Olaszországban hamarosan majdnem kétszer annyi volt a fertőzött és a halott, mint Kínában, de márciusban már Spanyolországban is több volt az áldozat, mint a SARSCoV-2 vírus származási országában, ahol drákói szigorral hermetikusan zárták le a fertőzött településeket, kerületeket.
A lombardiai városból a katonai konvojok csak hordják, hordják, hordják majd a koporsókat, mert Bergamóban már nem lesz krematóriumi, temetői kapacitás.
A híres mérkőzés előtt két nappal a várostól néhány kilométerre lévő Pesenti Fenaroli kórházban Monica Avogadri aneszteziológus doktornőt erősen gondolkodóba ejtette egy eset. A 83 esztendős Franco Orlandit még 15-én köhögéssel és lázzal vitte be az ügyeletre a felesége. Hazaküldték azzal, hogy influenzája van. Amikor a beteg 48 óra múlva Avogadrihoz került, már súlyos tüdőgyulladása volt, és alig kapott levegőt. Ezt a gyors romlást semmilyen ismert kórkép nem indokolta. Hacsak egyvalami nem. „Kínában, hogy voltunk-e?! – kérdezett vissza hüledezve signora Orlandi az orvosnő kérdésére. – A sarki kávézó a legmesszebbi hely, ahová az én emberem az elmúlt húsz évben ment. Ismerősünk sem járt soha Ázsiában.” Dr. Avogadri belenyugodott a válaszba. A kórházban utasítást kaptak arra, hogy a rendelkezésre álló, kéttucatnyi PCR-tesztet a WHO-protokollnak megfelelően csak akkor használhatják, ha valaki vagy közeli ismerőse Kínából jött.
Négy nap múlva, amikor Avogadri doktornő már lázasan otthon feküdt, a tévéből értesült arról, hogy kollégája, dr. Annalisa Malara a közeli Lodi megyében fekvő Codognóban megszegte a protokollt, így egy 38 éves tüdőgyulladásos férfi szervezetében kimutatták a Covid–19 betegség vírusát. Ez volt az első ismert eset, hogy egy beteg kínai kapcsolat nélkül, Olaszországban kapta el a fertőzést. Monica Avogadri doktornő összeszedte magát, és betelefonált a kórházba, hogy féltétlenül teszteljék Orlandit. Kollégái először csak nevettek: a bácsit, aki sohasem ment a sarkon túl? De végül csak elhatározták két beteg vizsgálatát, hiszen ők is hallották, hogy Codognóban már 16 eset volt.
És persze hallották Rómában is, ahol február 22-én Giuseppe Conte kormányfő elnökletével rendkívüli ülést tartott az olasz polgári védelmi hatóság tudományos tanácsa. Roberto Speranza egészségügyi miniszter javaslatára a nyugati kultúrában példátlan döntést hoztak. Úgy határoztak, hogy kínai mintára lezárják Lodi megyét. Nemcsak arról volt szó, hogy a közegészségügyet a gazdaság elé sorolták, de mintegy ötvenezer helyi polgárt is megfosztottak mozgási szabadságától. Másnap ötszáz rendőr és katona sorompók mellől fordította vissza a forgalmat innen és Pádua környékéről is.
Csak különleges engedéllyel, az elemi életfeltételek fenntartása érdekében lehetett ki-be utazni.
Elővigyázatosságból lefújták a velencei karnevál folytatását, Milánóban bezárt a Scala és a legismertebb helyi múzeum, a Pinacoteca di Brera. A Giorgo Armani és a Laura Biagiotti divatházak menedzsmentje úgy döntött, hogy új kollekciójukat online mutatják be. A carabinierik éppen sorompóikat szerelték fel Codogno környékén, amikor a Pesenti Fenaroli kórház igazgatója, Giuseppe Marzulli doktor kézhez kapta az első pozitív SARS-CoV-2-leleteket. „Biztos, hogy ellenőrizték a kínai kapcsolatokat?” „Biztos, uram. Nem voltak” – felelte az osztályos orvos, aki két dolgot kért az igazgatótól. Hogy rendeljenek mielőbb legalább száz tesztet, de míg azok megérkeznek, a rendelkezésre álló maradékból vizsgálják meg váltótársát, Monica Avogadri doktornőt.
Marzulli igazgató gyorsan és határozottan intézkedett: lezáratta a sürgősségi ügyeletet, közölte az éppen szolgálatot teljesítőkkel, hogy külön értesítésig nem mehetnek el. Telefonáltatott a váltásnak: egyelőre senki se jöjjön be, valamint elválasztatta a Covid-gyanús eseteket a többiektől. Néhány óra múlva azonban a Bergamói Közkórházi Felügyelőség felülvizsgálta Marzulli döntését, és azonnal hatállyal megnyittatta a kórházat, felvételi kötelezettséget írt elő az ügyeletnek. A központ közölte: a Pesenti Fenaroli nélkülözhetetlen erőssége a helyi kórházi szolgáltatnak.
„Elvesztünk. De mindenki tegye a dolgát legjobb tudása szerint”
– mondta kollégáinak az igazgató főorvos.
Február 26-án a rendelt tesztmennyiségnek csak a fele jött meg. Marzulli utasításba adta, hogy amíg nem kapnak többet, addig naponta csak két tucat PCR-vizsgálatot lehet elvégezni. Ez március elsejéig így is maradt, igaz, az orvosok a levegőért kapkodó, lázas emberek láttán akkor is sejtették, hogy mi a helyzet, ha már nem volt teszt. Majd hamarosan elfogyott a lélegeztetőgép is. El kellett dönteni, kinek jut, kinek nem. Marzulli éppen elsején esik majd össze a kimerültségtől, amikor megjönnek a tesztek. Dr. Avogadri akkor már kómában fekszik az intenzíven.
Az olasz polgári védelmi hatóság tudományos tanácsa február 26-i ülésén úgy döntött, hogy az 1,1 millió lakosú Bergamo megyét, ahonnan 20 megbetegedést jelentettek, nem kell Lodihoz hasonlóan lezárni. Sőt, a megye 18 önkormányzatának polgármestereit arra figyelmeztették, hogy megvonják a támogatást azoktól a településektől, amelyeknek a kórházai megtagadják, hogy újabb betegeket fogadjanak. Conte miniszterelnök kifejtette, hogy nem támogatja a tesztelés kiterjesztését, a WHO nemzetközi előírásait kell követni. Az Egészségügyi Világszervezet pedig úgy foglalt állást, hogy csak azokat kell vizsgálni, akiknek kínai kapcsolataik voltak. „Nem szabad a helyzetet dramatizálni” – mondta Conte. A helyzet azonban magától lett egyre drámaibb. Február 28-án Bergamóban már 103 eset volt, a lombardiai hatóságok pedig a járvány centrumaként a Pesenti Fenaroli kórházat azonosították.
Bergamo elitje maga is részese volt a rossz döntések sorozatának.
Lombardia Olaszország egyik leggazdagabb régiója, gazdaságának hatékonysága kiemelkedik az országos átlagból. A pénzügyi és kulturális központ Milánó, de az ipar és kereskedelem viharos fejlődésében Bergamo vezet. Jellemző, hogy repülőtere, az Orio al Serio a Ryanair csomópontja: 2019-ben 14 millió utas fordult meg itt. A városiak büszkék arra, hogy ők a nevezetes „bergamaschik” nem szorulnak senki másra, értékrendjük központja az Olaszországban oly ritka kíméletlenül magas munkamorál.
Február 29-én Stefano Scaglia, az 1200 vállalkozást és 80 ezer munkavállalót képviselő Confindustria Bergamo üzleti szövetség elnöke kétnyelvű nyilatkozatot adott ki, amelynek címe ez volt: #bergamoisrunning, #bergamononsiferma: Bergamo működik. Ebben a kormányt és nemzetközi üzleti partnereiket is arról győzködték, hogy a városban a fertőzés veszélye igen csekély, a média eltúlzott hírei ellenére a helyi hatóságok és egészségügyi szolgálatok ellenőrzésük alatt tartják a helyzetet. Még egy klipet is mellékeltek a nyilatkozathoz, amelyben gyönyörű, nyüzsgő városképek felett arról szól a dal, hogy éljünk félelem nélkül, és menjünk együtt kávézni a bárba. A Confindustria üzenete: Bergamóban mindenki végzi a dolgát, minden vállalkozás nyitva van. És tényleg: meglepően sok helyi cég a katasztrófa idején egyetlen napra sem zárt be.
Február 29-én Bergamóban 120, egész Olaszországban 888 fertőzöttet tartanak számon. 21-en haltak meg. Még van remény, de már egyre kevesebb. És Bergamóban az emberek nem fognak az erkélyeken énekelni. Ez dühös város lesz 2020 tavaszán. Haragszik majd a Confindustriára, de sokkal inkább a kormányra, a WHO-ra és az Európai Unióra. Nem alaptalanul. Bergamo segélykiáltásaira ugyanis az unió veszélyhelyzet-kezelési koordinációs központja egyáltalán nem reagál. Németország viszont exportstopot rendel minden, a Covid–19-járvány elleni védekezéshez szükséges felszerelésre. Váratlan helyről érkezik segítség. Kína küld orvosokat a városba, majd 31 tonnányi maszkot, védőruhát, tesztet, és lélegeztetőgépeket is.
A kínaiak bűnbakból hőssé lesznek a bergamóiak szemében.
Ez azonban még messze van február 29-én.
Március 3-án a kormány úgy dönt majd, hogy a Bergamo megyéhez tartozó Nembro és Alzano Lombardo településeket lezárja. A Hotel Continental ötven szobájába három nap múlva el is szállásolnak majd száz carabinierit, de a tudományos tanács visszavonja a döntést, és úgy határoz: inkább egész Lombardiában karantént rendel el. Ez azonban Bergamón már nem segít. Amikor Avogadri doktornőt a kómából visszahozzák, a hajának fele hiányzik. Ahogy tudata lassan kitisztul, tájékoztatják arról, hogy betege, Franco Orlandi a diagnózis felállítása után még két napot élt. Meghalt váltótársa, az a doktor is, aki ragaszkodott hozzá, hogy őt teszteljék. De él a nővére, aki őt otthon ápolta. Lélegeztetőgépen van, de jók a túlélési esélyei.
A nagy visszavágó pedig március 10-én lesz a valenciai Mestalla stadionban. Az Atalanta csapata külön kormányengedéllyel repül a zárt kapus meccsre. A csoda folytatódik, és a csapat, amelynek teljes évi bérkeretéből Ronaldo fél fizetése sem jönne ki, megint négy gólt rúg. Igaz, kap is hármat. Amikor a meccs végén a játékosok interjúra és fényképezésre összejönnek, trikójukon helyi dialektusban ez a felirat lesz: „Mola mia” – Soha nem adjuk fel. Az egyik védő, Mattia Caldara a L’Eco di Bergamo lapnak úgy nyilatkozik: „Néhány hónapja álmodni sem mertünk volna arról, hogy bekerülünk a negyeddöntőbe. Sikerült, de mégis szívfájdító volt hazaérkezni a kihalt reptérre, ahol nem vártak minket szurkolók, busszal bemenni a városba az üres utcákon keresztül.”
És tényleg: Bergamóban ekkor a forgalom nagy része vijjogó mentőautókból, koporsókat szállító teherautókból áll majd. A halottak száma márciusban 5400 lesz, hatszorosa a sokévi átlagnak. Az agglomerációhoz tartozó Nembro városkában pedig a helyi plébános utasításba adja, hogy nem kell minden haláleset után harangozni: kibírhatatlan, hogy hajnaltól éjszakáig folyamatosan zúg a lélekharang.
Február 29-ig a világon összesen 85 403 megerősített fertőzéses eset volt, 2924-en vesztették életüket.
