Amikor a vírusvadász mondja el, mit gondol a járványról, vakcináról, összefogásról és annak hiányáról

Amikor a vírusvadász mondja el, mit gondol a járványról, vakcináról, összefogásról és annak hiányáról

Barát József és Kemenesi Gábor tizenhárom héten át beszélgetett, arról, hogy 2020 egyes hónapjaiban hogyan alakultak a járvány eseményei, a tudósok milyen válaszokat dolgoztak ki, és hogy mire számíthatunk 2021 őszén. A beszélgetéseket a könyvben megelőzi Barát József egy-egy írása arról, mi zajlott a társadalmi kulisszák mögött, hogyan változott meg az élet azokban az országokban, ahová éppen megérkezett a járvány. Olvass bele!

Könyves Magazin | 2021. október 21. |
Barát József - Kemenesi Gábor
Vírusvadászat - A SARS-CoV-2 regénye
Cser, 2021, 245 oldal
-

"Nem tudom letenni a könyvet, miután kiolvastam, csak nézek magam elé. Miről is van szó? Egy másfél éves hőstörténetről, a súlyos tüdőgyulladást kiváltó vírusról, egy száz éve nem tapasztalt járványról, a kommunikáció terjedési sebességéről vagy arról a minden akadályon csak azért is átvergődő csudálatos mandarin tudósról, aki a hetedhét országokon, sőt az üveghegyen át is megtalálja azt a szent csodát, mit tudásnak nevezne magában, ha nem lenne - merthogy tudós - szerényebb ennél. Hőstörténet, akciófilm teljes mértékben online és sajnos real-time kiadásban, ami folyt. köv. felirattal szakad meg időnként. Harc a koronás vírusfamília eddigieknél gonoszabb utódjával, de harc a politikai oktroj ellen is." Falus András akadémikus előszavából

Alább egy olyan részletet olvashatsz, amiben Barát József foglalta össze a járvány történetének egy tragikus szakaszát, amire mindig emlékezni fogunk. Kemenesi Gáborral és Barát Józseffel készült interjúnk hamarosan olvasható a Könyves Magazinon.

Barát József - Kemenesi Gábor: Vírusvadászat (részlet)

Február

„MOLA MIA” – SOHA NEM ADJUK FEL

2020 február 19. volt. A nagy nap, amelyre Bergamóban az Atalanta-szurkolók már nemzedékek óta vártak, és aznap persze a 120 ezres város minden lakója szurkoló volt. A csapat fennállása óta először jutott be a Bajnokok Ligájának nyolcaddöntőjébe. Bármi lehetett is az eredmény a Valencia ellen a milánói San Siro stadionban, eddig eljutni maga a diadalmenet volt. A meccsre Bergamóból negyvenezren buszoztak el, a munkamániájáról híres városban sokan szabadságot kértek, a gyerekeket kivették az iskolából. Volt, aki kamuigazolást írt, más egyenesen arra hivatkozott, hogy a rendkívüli kultúrtörténeti eseményen a gyereknek is ott a helye. Akik nem tudtak Milánóba utazni, lakásokban, kávézókban gyűltek össze. 

Aznap boldogságban úszott Bergamo. A fiúk négy gólt rúgtak a Valenciának, és csak egyet kaptak. A lelátókon boldogan ölelkeztek, csókolóztak az emberek – senki sem hitte korábban, hogy ilyen diadal lehetséges. Mindenki a csodát tárgyalta a zsúfolt tömegközlekedési eszközökön, a bárokban a tévék előtt. Ebben a túláradó örömben fogant a világjárvány addigi legnagyobb gócpontja. Olaszországban hamarosan majdnem kétszer annyi volt a fertőzött és a halott, mint Kínában, de márciusban már Spanyolországban is több volt az áldozat, mint a SARSCoV-2 vírus származási országában, ahol drákói szigorral hermetikusan zárták le a fertőzött településeket, kerületeket. 

A lombardiai városból a katonai konvojok csak hordják, hordják, hordják majd a koporsókat, mert Bergamóban már nem lesz krematóriumi, temetői kapacitás. 

A híres mérkőzés előtt két nappal a várostól néhány kilométerre lévő Pesenti Fenaroli kórházban Monica Avogadri aneszteziológus doktornőt erősen gondolkodóba ejtette egy eset. A 83 esztendős Franco Orlandit még 15-én köhögéssel és lázzal vitte be az ügyeletre a felesége. Hazaküldték azzal, hogy influenzája van. Amikor a beteg 48 óra múlva Avogadrihoz került, már súlyos tüdőgyulladása volt, és alig kapott levegőt. Ezt a gyors romlást semmilyen ismert kórkép nem indokolta. Hacsak egyvalami nem. „Kínában, hogy voltunk-e?! – kérdezett vissza hüledezve signora Orlandi az orvosnő kérdésére. – A sarki kávézó a legmesszebbi hely, ahová az én emberem az elmúlt húsz évben ment. Ismerősünk sem járt soha Ázsiában.” Dr. Avogadri belenyugodott a válaszba. A kórházban utasítást kaptak arra, hogy a rendelkezésre álló, kéttucatnyi PCR-tesztet a WHO-protokollnak megfelelően csak akkor használhatják, ha valaki vagy közeli ismerőse Kínából jött. 

Négy nap múlva, amikor Avogadri doktornő már lázasan otthon feküdt, a tévéből értesült arról, hogy kollégája, dr. Annalisa Malara a közeli Lodi megyében fekvő Codognóban megszegte a protokollt, így egy 38 éves tüdőgyulladásos férfi szervezetében kimutatták a Covid–19 betegség vírusát. Ez volt az első ismert eset, hogy egy beteg kínai kapcsolat nélkül, Olaszországban kapta el a fertőzést. Monica Avogadri doktornő összeszedte magát, és betelefonált a kórházba, hogy féltétlenül teszteljék Orlandit. Kollégái először csak nevettek: a bácsit, aki sohasem ment a sarkon túl? De végül csak elhatározták két beteg vizsgálatát, hiszen ők is hallották, hogy Codognóban már 16 eset volt.

És persze hallották Rómában is, ahol február 22-én Giuseppe Conte kormányfő elnökletével rendkívüli ülést tartott az olasz polgári védelmi hatóság tudományos tanácsa. Roberto Speranza egészségügyi miniszter javaslatára a nyugati kultúrában példátlan döntést hoztak. Úgy határoztak, hogy kínai mintára lezárják Lodi megyét. Nemcsak arról volt szó, hogy a közegészségügyet a gazdaság elé sorolták, de mintegy ötvenezer helyi polgárt is megfosztottak mozgási szabadságától. Másnap ötszáz rendőr és katona sorompók mellől fordította vissza a forgalmat innen és Pádua környékéről is. 

Csak különleges engedéllyel, az elemi életfeltételek fenntartása érdekében lehetett ki-be utazni. 

Elővigyázatosságból lefújták a velencei karnevál folytatását, Milánóban bezárt a Scala és a legismertebb helyi múzeum, a Pinacoteca di Brera. A Giorgo Armani és a Laura Biagiotti divatházak menedzsmentje úgy döntött, hogy új kollekciójukat online mutatják be. A carabinierik éppen sorompóikat szerelték fel Codogno környékén, amikor a Pesenti Fenaroli kórház igazgatója, Giuseppe Marzulli doktor kézhez kapta az első pozitív SARS-CoV-2-leleteket. „Biztos, hogy ellenőrizték a kínai kapcsolatokat?” „Biztos, uram. Nem voltak” – felelte az osztályos orvos, aki két dolgot kért az igazgatótól. Hogy rendeljenek mielőbb legalább száz tesztet, de míg azok megérkeznek, a rendelkezésre álló maradékból vizsgálják meg váltótársát, Monica Avogadri doktornőt. 

Marzulli igazgató gyorsan és határozottan intézkedett: lezáratta a sürgősségi ügyeletet, közölte az éppen szolgálatot teljesítőkkel, hogy külön értesítésig nem mehetnek el. Telefonáltatott a váltásnak: egyelőre senki se jöjjön be, valamint elválasztatta a Covid-gyanús eseteket a többiektől. Néhány óra múlva azonban a Bergamói Közkórházi Felügyelőség felülvizsgálta Marzulli döntését, és azonnal hatállyal megnyittatta a kórházat, felvételi kötelezettséget írt elő az ügyeletnek. A központ közölte: a Pesenti Fenaroli nélkülözhetetlen erőssége a helyi kórházi szolgáltatnak. 

„Elvesztünk. De mindenki tegye a dolgát legjobb tudása szerint”

– mondta kollégáinak az igazgató főorvos.

Február 26-án a rendelt tesztmennyiségnek csak a fele jött meg. Marzulli utasításba adta, hogy amíg nem kapnak többet, addig naponta csak két tucat PCR-vizsgálatot lehet elvégezni. Ez március elsejéig így is maradt, igaz, az orvosok a levegőért kapkodó, lázas emberek láttán akkor is sejtették, hogy mi a helyzet, ha már nem volt teszt. Majd hamarosan elfogyott a lélegeztetőgép is. El kellett dönteni, kinek jut, kinek nem. Marzulli éppen elsején esik majd össze a kimerültségtől, amikor megjönnek a tesztek. Dr. Avogadri akkor már kómában fekszik az intenzíven. 

Az olasz polgári védelmi hatóság tudományos tanácsa február 26-i ülésén úgy döntött, hogy az 1,1 millió lakosú Bergamo megyét, ahonnan 20 megbetegedést jelentettek, nem kell Lodihoz hasonlóan lezárni. Sőt, a megye 18 önkormányzatának polgármestereit arra figyelmeztették, hogy megvonják a támogatást azoktól a településektől, amelyeknek a kórházai megtagadják, hogy újabb betegeket fogadjanak. Conte miniszterelnök kifejtette, hogy nem támogatja a tesztelés kiterjesztését, a WHO nemzetközi előírásait kell követni. Az Egészségügyi Világszervezet pedig úgy foglalt állást, hogy csak azokat kell vizsgálni, akiknek kínai kapcsolataik voltak. „Nem szabad a helyzetet dramatizálni” – mondta Conte. A helyzet azonban magától lett egyre drámaibb. Február 28-án Bergamóban már 103 eset volt, a lombardiai hatóságok pedig a járvány centrumaként a Pesenti Fenaroli kórházat azonosították. 

Bergamo elitje maga is részese volt a rossz döntések sorozatának.

Lombardia Olaszország egyik leggazdagabb régiója, gazdaságának hatékonysága kiemelkedik az országos átlagból. A pénzügyi és kulturális központ Milánó, de az ipar és kereskedelem viharos fejlődésében Bergamo vezet. Jellemző, hogy repülőtere, az Orio al Serio a Ryanair csomópontja: 2019-ben 14 millió utas fordult meg itt. A városiak büszkék arra, hogy ők a nevezetes „bergamaschik” nem szorulnak senki másra, értékrendjük központja az Olaszországban oly ritka kíméletlenül magas munkamorál.

Február 29-én Stefano Scaglia, az 1200 vállalkozást és 80 ezer munkavállalót képviselő Confindustria Bergamo üzleti szövetség elnöke kétnyelvű nyilatkozatot adott ki, amelynek címe ez volt: #bergamoisrunning, #bergamononsiferma: Bergamo működik. Ebben a kormányt és nemzetközi üzleti partnereiket is arról győzködték, hogy a városban a fertőzés veszélye igen csekély, a média eltúlzott hírei ellenére a helyi hatóságok és egészségügyi szolgálatok ellenőrzésük alatt tartják a helyzetet. Még egy klipet is mellékeltek a nyilatkozathoz, amelyben gyönyörű, nyüzsgő városképek felett arról szól a dal, hogy éljünk félelem nélkül, és menjünk együtt kávézni a bárba. A Confindustria üzenete: Bergamóban mindenki végzi a dolgát, minden vállalkozás nyitva van. És tényleg: meglepően sok helyi cég a katasztrófa idején egyetlen napra sem zárt be. 

Február 29-én Bergamóban 120, egész Olaszországban 888 fertőzöttet tartanak számon. 21-en haltak meg. Még van remény, de már egyre kevesebb. És Bergamóban az emberek nem fognak az erkélyeken énekelni. Ez dühös város lesz 2020 tavaszán. Haragszik majd a Confindustriára, de sokkal inkább a kormányra, a WHO-ra és az Európai Unióra. Nem alaptalanul. Bergamo segélykiáltásaira ugyanis az unió veszélyhelyzet-kezelési koordinációs központja egyáltalán nem reagál. Németország viszont exportstopot rendel minden, a Covid–19-járvány elleni védekezéshez szükséges felszerelésre. Váratlan helyről érkezik segítség. Kína küld orvosokat a városba, majd 31 tonnányi maszkot, védőruhát, tesztet, és lélegeztetőgépeket is.

A kínaiak bűnbakból hőssé lesznek a bergamóiak szemében.

Ez azonban még messze van február 29-én. 

Március 3-án a kormány úgy dönt majd, hogy a Bergamo megyéhez tartozó Nembro és Alzano Lombardo településeket lezárja. A Hotel Continental ötven szobájába három nap múlva el is szállásolnak majd száz carabinierit, de a tudományos tanács visszavonja a döntést, és úgy határoz: inkább egész Lombardiában karantént rendel el. Ez azonban Bergamón már nem segít. Amikor Avogadri doktornőt a kómából visszahozzák, a hajának fele hiányzik. Ahogy tudata lassan kitisztul, tájékoztatják arról, hogy betege, Franco Orlandi a diagnózis felállítása után még két napot élt. Meghalt váltótársa, az a doktor is, aki ragaszkodott hozzá, hogy őt teszteljék. De él a nővére, aki őt otthon ápolta. Lélegeztetőgépen van, de jók a túlélési esélyei. 

A nagy visszavágó pedig március 10-én lesz a valenciai Mestalla stadionban. Az Atalanta csapata külön kormányengedéllyel repül a zárt kapus meccsre. A csoda folytatódik, és a csapat, amelynek teljes évi bérkeretéből Ronaldo fél fizetése sem jönne ki, megint négy gólt rúg. Igaz, kap is hármat. Amikor a meccs végén a játékosok interjúra és fényképezésre összejönnek, trikójukon helyi dialektusban ez a felirat lesz: „Mola mia” – Soha nem adjuk fel. Az egyik védő, Mattia Caldara a L’Eco di Bergamo lapnak úgy nyilatkozik: „Néhány hónapja álmodni sem mertünk volna arról, hogy bekerülünk a negyeddöntőbe. Sikerült, de mégis szívfájdító volt hazaérkezni a kihalt reptérre, ahol nem vártak minket szurkolók, busszal bemenni a városba az üres utcákon keresztül.” 

És tényleg: Bergamóban ekkor a forgalom nagy része vijjogó mentőautókból, koporsókat szállító teherautókból áll majd. A halottak száma márciusban 5400 lesz, hatszorosa a sokévi átlagnak. Az agglomerációhoz tartozó Nembro városkában pedig a helyi plébános utasításba adja, hogy nem kell minden haláleset után harangozni: kibírhatatlan, hogy hajnaltól éjszakáig folyamatosan zúg a lélekharang. 

Február 29-ig a világon összesen 85 403 megerősített fertőzéses eset volt, 2924-en vesztették életüket.

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Rubin Eszter új regényében váratlanul ismét felüti fejét a mindent felemésztő szorongás

A 21. századi olvasó saját belső kérdéseit, vívódásait, generációkkal korábbi, valójában a mai napig ható szorongásait mutatja be Rubin Eszter új regénye, amelynek olvasása közben számtalanszor magunkra ismerünk. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Jonathan Franzen új családregényében mindenki szabadulni próbál valamitől

Jonathan Franzen nagyszabású regénytrilógiájának első részében a chicagói Hildebrandt család keresztúthoz érkezett, tagjai pedig olyan döntések előtt állnak, amelyek hatása alól senki nem tud kibújni. Olvass bele a Keresztutakba!

, a Keres

...
Beleolvasó

Karafiáth Orsolya hősei a halál árnyékában is egymás mellett maradnak

Az Egymás könyve felkavaró hullámvasút, amely az elmúlásról, a barátságról és a bátorságról szól. Olvass bele!

Olvass!
...
Könyvtavasz

Kányádi Sándor történetei a Hargita tájairól mesélnek medvékkel, rigókkal és málnaszörppel

Az erdélyi Hargita-hegység vidékére kalauzul el bennünket ez a vidám történet. Olvass bele Kányádi Sándor Talpas történetek című mesekönyvébe!

...
Könyvtavasz

Miri olyan óvodás kislány, akinek hétköznapjaiban mindig ott a varázslat

Fenyvesi Orsolya legújabb, Miri című mesekönyvének főhőse egy ovis kislány, kinek kalandjait Miklya Emese illusztrációi keltik életre. Olvass bele!

...
Könyvtavasz

A Fő utcában Sinclair Lewis szatirikus tükröt mutat a kisvárosi Amerikának

Az 1910-es években játszódó történet középpontjában Carol Milford, a fiatal, tanult, haladó szellemű nő áll, aki nagy terveket dédelgetve, világjobbító szándékkal vág bele az életbe. Olvass bele!

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Picasso átka nem fogott: Francoise Gilot a kortárs festészet nagyasszonyaként halt meg

Százegy évesen elhunyt Francoise Gilot francia művész, akit egy magyartól tanult festeni, túlélte Picassót és a saját jogán emelkedett a 20. századi festők legnagyobbjai közé.

...
Nagy

Tóth Krisztina: A mesterséges intelligencia soha nem helyettesítheti az emberi alkotást

Bemutatták Tóth Krisztina új, Ahonnan látni az eget című kötetét. A novellák az elmúlt öt év lenyomatai, olyan aktualitásokra reflektálnak, mint hogy milyen helyzetben vannak a melegek, hogyan írnak majd az írók a jövőben, vagy elveheti-e a művészek munkáját a mesterséges intelligencia. 

...
Nagy

Kafkánál a valóság az igazi rémálom, az élet pedig maga a reménytelenség

Franz Kafka az idegenség írója, aki a létezésben nem talál semmiféle otthonosságot – az ember létét a világban kiúttalan, elidegenedett, szorongással és félelemmel teli állapotként jeleníti meg, elsősorban a groteszk és az irónia segítségével, egy szürreális, mégis ismerős világ megteremtésével. Újraolvasó rovatunk májusi könyve Kafka talán leghíresebb műve, A per

...
Nagy

Az izlandi Dan Brownt keresték, ezért megírta első krimijét Lilja Sigurðardóttir

Lilja Sigurðardóttir az izlandi krimi fontos szerzője, Csapda című regényét most fordították magyarra. Az éppen Budapesten tartózkodó szerzőt a regény kapcsán kérdeztük többek között a skandináv krimiről, írói rutinjáról, az izlandi társadalomról, kokaincsempészetről és homoszexualitásról. 

...
Panodyssey

Borda Réka: Hová lettek a tárgyak az irodalomból? [Tárgydilemmák]

"A szépirodalom persze az ember, nem a környezet nagy kérdéseit taglalja – mindazonáltal környezetünk nemcsak hogy nem elhanyagolható, hanem sok esetben minket meghatározó dolgok összessége, amelyek funkcióval való megtöltése képes színesíteni, mélységgel megtölteni az irodalmi alkotásokat. Elvégre tárgyaink és tereink mi magunk vagyunk: nincs civilizáció, ha mi, emberek nem alakítjuk környezetünket." Borda Réka Tárgydilemmák című esszésorozatának következő részében azt vizsgálja, hogyan és miért hiányzik a materialitás irodalmunkból.

...
Nagy

A Dreherek sikertörténetét csak az államosítás tudta megakasztani

A Dreher bejáratott márkanév Magyarországon, a mögötte meghúzódó család- és cégtörténet pedig legalább annyira színes, szerteágazó és fordulatokkal teli, mint az elmúlt durván kétszáz év magyar történelme. Iglódi Csaba első regénye, a Dreher-szimfónia négy tételben meséli el az egymást követő generációk felemelkedését.

...
Zöld

Kultúránk egy része az út porából született – miért jó gyalogolni?

A francia professzor A gyaloglás filozófiája című olvasmányos könyvében a gyaloglás kultúrtörténetét és filozófiáját göngyölíti fel, és esszék sorában mutat rá arra, mi mindent nyerhetünk azzal, ha gyalogolni kezdünk. Okos, érzékeny, sokszor őrült gyaloglók példáin keresztül pedig azt is megmutatja, hogy a kultúránk nagy része az út porából született.

Szerzőink

...
Ruff Orsolya

Krusovszky új regénye egy látomásszerű jelenetből bomlott ki

...
Sándor Anna

A Felemelkedés rejtélyes hegyén a haragot valaki más plántálja belénk

...
Kolozsi Orsolya

Petri György rögeszmésen különbözni akart, radikálisan autonóm személyiség volt

A hét könyve
Kritika
A háború bennünk lakik, és túl fog élni mindannyiunkat
...
Nagy

Milbacher Róbert jobb sorsot ír nagymamájának az új regénye lapjain

Milbacher Róbert negyedik prózakötetének, a Keserű víznek az emlékezés a mestermotívuma, és a Magvető Caféban megtudhattuk, kit neveztek cseláknak a nagybajomiak, de az is kiderült, hogyan tárult fel a szerző számára a felmenői mindennapjainak Atlantisza.

...

Dezső András: Portik nélkül nem is lehetne tanítani a kilencvenes évek történelmét

...

Lugosi Viktória: A trauma felelősséget ró arra is, akivel történt

...

Hetényi Zsuzsa: Harcolok azért, hogy ne szokjak hozzá a háború gondolatához

...

Kleinheincz Csilla: Nem akartam a mágiával elvenni az olvasótól a valóságos megoldásokat