Palya Bea a Ribizliálomban mesélte el, hogy lett pörgös szoknyájú kislányból világhírű népdalénekes

Palya Bea a Ribizliálomban mesélte el, hogy lett pörgös szoknyájú kislányból világhírű népdalénekes

A Túl a plafonon podcastsorozat következő vendége Palya Bea népdalénekes, előadóművész, aki 2011-ben Ribizliálom című kötetében összegezte addigi életútját. Azaz, hogy hogyan jutott egy kis magyar faluból Erdélyen, Marokkón, Franciaországon, Japánon és Mexikón keresztül egészen a világhírig. A könyvbe most beleolvashatsz!

A Delonghival közös sorozatunkban olyan nőkkel beszélgetünk, akik úttörők, illetve példaképek lettek a saját szakmájukban.

Fotó: Valuska Gábor

Könyves Magazin | 2022. április 21. |
Palya bea
Ribizliálom
Libri, 2011, 328 oldal
-

Palya Bea ezt írta fülszövegként a Ribizliálomhoz: "Könyvet írok, magamról-könyvet, akárkiről-könyvet, elemzős könyvet, sztorizós könyvet, szuper könyvet, kibaszott könyvet, vicces könyvet, felemelő könyvet. Belekezdtem, bátor vagyok - mégis inkább elszaladok. Kincseim vannak, megírom őket - kihajítom a számítógépet. Láthatóvá válok, lehetnék akárki - de lehet, hogy senki sem lesz rá kíváncsi. De, hátha összekacsintunk mégis, ja, te is, hát persze, én is. Gyógyír a magányra ez a cinkosság. Sokszor emlékeztetnek a sikeres élet, a sikeres énekesi pálya jól bevált receptjére, pedig szerintem ezerféle elkészítési mód lehetséges. Öröm megmutatni: én így főzök. Emlékeztetnek arra is, fiatal vagy te még ahhoz, hogy memoárt írj. Nem is vagyok én öregedő díva, aki végre megmutatja a látható mögötti láthatatlant, és hajlott hátú bölcs sem, aki a halál kapujából még egyszer visszatekint. Igen, én fiatal vagyok, nem akarok másnak látszani, nem akarok semminek se látszani. Csak játszani. Fiatalos kedvemben új játék után nyúlok - eddig hangokkal gyurmáztam, most meg szavakkal is újragyúrom magam.

Palya bea: Ribizliálom (Részlet)

A szalonna, a szegedi boszorkány és Madonna

Abrakadabra, ákombákom, parafitty! Ezt a varázsigét találtam ki a táncházban a gyerekeknek. Mesét játszottunk. Ellopta a boszorkány a rózsámat, ők segítettek megtalálni. Hegyen kaptattunk, völgybe szaladtunk, fakó lovat etettünk parázzsal, táltos paripa lett belőle, az repített föl az égbe, Tündérországba, Pokol kapujába, a gonosz banya házába. Sebesebben szálltunk, mint a szél, sebesebben, mint a gondolat. A meséhez mennyi minden kell… a gyerekekkel odavarázsoljuk: közös képzeletünk tájai, szereplői hirtelen kirajzolódnak a semmiből. Vonalakat húzunk a mutatóujjunkkal, sok kis kezecske lendül a magasba, abrakadabra, ez a függőleges nyolcas, ákombákom, ez a fektetett, óriáshasú nyolcas, a parafittyre meg mind a tíz ujjunkat széttárjuk hirtelen, mintha a varázsige erejét a levegőbe spriccelnénk bele. A fittyet jól megnyomjuk, fittttttttty, tyatyognak az apró szájpadlások, előbújik a világ, amit szeretnénk.

A francba, miért hányok én itt fittyet a gyerekkoromra, miért akarom, hogy az a világ itt teremjen most? Annyi interjúban elmondtam már, Beja-kis-faluja-Bag-ról jöttem, énekeltem, táncoltam, babáztam, kapáltam, kerestem, találtam. Ez izgatna most a legkevésbé, ugyanezt megírni, vagy control c, control v-vel a régi interjúkból összeollózni valamit a korai éveimről, anélkül hogy újat tanulnék belőle.

Valamiért mégis nyomom a ty-ket, tárom szét a tíz ujjamat, rászórom a varázslatot a billentyűkre, gyerünk, meséljetek nekem most másképp.

A gyerekkori tág időben, végtelen térben, anyura és apura való nézésemben ott van a későbbi életem.

Az összes későbbi történetem szerkezete van abba belekódolva. Ott az összes tiltás, az összes engedély, az összes ajtó és az összes kulcs.

Na, ezeket akarom én nyitogatni. Sőt talán így arra is rájövök, hogy sokkal több ajtó van, mint amennyiről eddig álmodtam.

Álom, álom, kitalálom, magamat itt kitálalom, s aztán újra kitalálom. Még jobbra, még szebbre, gyere, Beja, ligetre.

Abrakadabra, ákombákom, parafittty!

Mondom, parafitty!

Na, még egyszer.

Parafittty.

Naaaaa!

Parafitttttyő Bruhuhuhuhuhuhuuuuuuoooáááá.

Egy Hang valahonnan:

− Na, most meg mit bőgsz?

Én:

− Nem működik a varázsige.

A Hang:

− Jaj, kis butám, hát akkor próbáld még egyszer, több beleéléssel! Koncentrálj!

Én:

− Jó, próbálom, hüpp-hüpp. Csak kicsit féltem, mi lesz, ha az egész kiskorom egyszerre jön elő, összekavarodnának a hangulatok, a történetek.

A Hang:

− Ne félj semmit! Csak varázsolj, aztán majd látod!

Én:

− Jó, akkor nem félek. Aaaabrakaadabraaaa, ááákombááákom, paa-raaaaa-fitttttttttttty!!!

Ssssshhhhhhhhhh….

Egy kis Galga-menti faluban születem, ezelőtt ugye harminc ével. Aranyos kislány voltam, vidáman tekintetem az életbe, úgy, mint amikor a Mókus őrs akadályversenyre indult a bagi erdőbe, dupla-örömmel, eggy, mer aznap nincs suli, kettő mer mijen feladatok lesznek. És útközbe még énekeltünk is! Mint a mókus fen a fán… ugye, ugye, ezt szeretük énekelni a fák közt masírozva, legalábis én ezt, és én voltam a nótafa meg az őrsvezető is egybe.

Ez a vidámságom és a dolgokért való elszántságom othon is megmutatkozott. Eccer látam a tévébe, hogy a kutyeceket – én csak így hívom a kutyát − valami iskolába járattyák. Na, erre mondom a kutyámnak, Csibi, gyere, adok neked leckét. Fogtam magam, bementem a kamrába, levágtam eggy jó darabot a füstölt szalonnából, és elkesztem vele vékony, de határozot csíkot húzni a gangra. Aztán el a tyúkól előt, a malacólnál továb, és végül az ólak melleti budi ajtaja előt rejtettem el a szalonadarabkát. Aztán mutatom Csibinek a nyomot, kövezsd, kiskutyám, kövezsd. A szag teccett neki, de mivel csélcsap, hebrencs kölyök volt és nagyon örült hogy végre nincs pórázon, ezér inkáb kifutot az előkertbe és letaposta meg lehugyozta a rózsabokrokat. Én viszahívtam erővel, kiskutyám, a fene a pofádat, hát tanulunk, és még jutalmad is lessz érte! Nem sikerült a lecke, nagymamám elvert a rózsák miat, meg addigra anyukám is hazaért a piros Ladával, és kiabált, 

„fiam, az isten basszon mán mög, hát mire pazarolod a szalonnát!”

A Hang:

− Khm, khümm, ez meg milyen történet?

Én:

− Jaj, most látom, ezt a Lapay Tündike írta, bocsánat, bocsááánat! Ő nagyon jó barátnőm, imádom, és sok mindenben hasonlít rám, de nekem ennél sokkal jobb a hejesírásom. A helyesírásom. Meg a kiadóm is mondta, Tündikét még rejtsem el, de úgy látszik, a tripla varázsige a számítógépem dugi dokumentumait is kinyitogatta. De már be is zártam! Hihihi… Újra mondom, parafitty!

Ssssshhhhhhhhhh… zuáááh…
Egyszer volt, hol nem volt,
Volt is, meg nem is volt,
Álom is volt, igaz is volt,
Ez a mese Bejáról szólt.
Bejácska karcsú,
Fejér nyaka hattyú,
Arca kerek alma, piros,
Haja hosszú, termete is csinos.
Kiskertjében sétálgatott,
Virágoknak dudorászott…

A Hang:

− Khm, khümm, azt mondtad, nem lesz csak úgy control c, control v… Ezt a kis versikét az Álom-álom kitalálom előadás elejéhez írtad, csak ott a főszereplő nevével mondod. A mesét és a lemezt ismerem, tudom, ellopja boszorkány a rózsát stb. Figyelek ám.

Én:

− Nem én voltam, a varázsige! Hihihi… Nade, igazad van, varázsolok mást inkább. Parafitty, három pont nullás változat, fiiiittty!

Ssssshhhhhh….. szjiúúúúúúhhhhh…

Már kicsinek is az a fajta lányka voltam, aki folyton csak énekelt meg táncolt, azt szerette, ha pörgetheti a szoknyáját, szól a zene, süt a nap, mehet táncpróbára. Vidám és őszinte lény voltam, sokszor fordultam kifelé, imádtam, ha imádnak. Ugyanakkor szerettem egyedül is időzni a kertvégi ribizlibokrok alatt, ott volt az én kis rejtekhelyem. Alig győztem kivárni, mikor pirosodnak be a fürtök, de hát én ugye nem várni születtem erre a világra, néha a még kemény, félig savanyú bogyókkal is teletömtem magam. Ha sütött a nap, rajzoltam a homokba, néha olyan forró volt, megégette az ujjam, ha meg esett az eső, és nedves lett a homok, akkor szobrokat csináltam belőle, azonnal szét is mállottak a tenyeremben. Bennem volt a kettősség: szenvedélyesen belevetni magam az életbe, megmutatni magam, le ne maradjak egy pillanatról sem, de szerettem elvonulni is, hisz annyira nagy lángon égtem, el kellett bújni néha.

Az éneklés tökéletes megoldása volt ennek a kettősségnek, a hangom egyszerre zeng kint és bent. Könnyekig hatódtam az Ezek a szép szász leányok széki népdalon, vagy az Én felkelék jó regvel hajnalba moldvai imádságon. 

Azt éreztem, ha jön a hang a torkomból és zene lesz belőle, akkor nem félek, akkor jól van minden.

A szüleim is énekeltek néha, anyukám nagyon szerette a magyar nótát. Máig mondogatja, az ebéd nekem csak a magyar nótával teljes. Minden családban vannak színházszerű, évkerék-ciklikussággal ismétlődő etűdök. Nálunk az egyik ilyen pont a magyar nótához kötődött.

Minden húsvétkor járt a Pikács Zsiga bandája házról házra muzsikálni. Na, anyukám áll a fazék fölött, kavargatja az ételt, kiabálnak kintről, ugat a kutya. Szégyenlősen, de mégis izgatottan apuhoz fordul, olyan csilingelő-dallamosra formálva a hangját: Te, Lajos, itt vannak a cigányok, beengedjük őket? Kis szünet. Ne, ugye? De akkor mán mi a tesómmal kuncogtunk a kisszobában, mert tudtuk, hogyan folytatódik a dolog. Csak kiabálnak, zörgetik a kaput, most mit csináljunk, Lajos? Na jó, még idén beengedjük őket, Lajos, de mán jövőre nem. Mész, oszt kinyitod a kaput? Az Isten áldja meg magát, drága Emmuska, kezitcsókolom. Az egész családnak kellemes húsvéti ünnepeket! Egészségetekre! Ürülnek a pálinkáspoharak, apám újra tölt. Lajoskám, hát akkor engedd meg, tisztelettel, hogy elhúzzuk a nótátokat.

Még azt mondják, nincs Szegeden boszorkány
Pedig annyi, mint a réten a fűszál
Engemet is megrontott egy boszorkány
Mégpedig egy kökényszemű barna lány

Szüleim énekelték a nótát, ragyogósak voltak. Anyám szép, apám büszke. Anyám szépsége: ahogy ringatta magát a gangon ide-oda, hajtotta a fekete kontyos fejét a dalolástól játékosan. Apám büszkesége: ahogy nagy, széles mozdulattal a piros százast a Zsiga vonójába tűzi, s ő, Palya Lajos átöleli a szegedi boszorkány Sztáncs Emília, az én édesanyám karcsú derekát. Zsiga szája fülig ér, az Isten áldja meg az egész családot, még egyszer kellemes ünnepeket! Mi meg a tesómmal a kisszoba ablakából figyeltük az előadást, és kicsit könnyeztünk, mert pontosan éreztük, hogy most a fényes húsvéti délelőttön nemcsak boszorkányok, de angyalok is szálldosnak, mert olyan vidámnak és felhőtlennek ritkán láttuk őket.

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Gyurkó Szilvia egy egész könyvnyi segítséget ad ahhoz, hogy válás közben elég jó szülők maradhassunk

A Túl a plafonon podcastsorozat következő vendége Gyurkó Szilvia gyerekjogokra specializálódott jogász, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány alapítója és vezetője. Olvass bele Rám is gondoljatok című könyvébe!

...
Beleolvasó

Boldizsár Ildikó: Nem a mese gyógyít, hanem az a világkép és gondolkodásmód, amibe a mese bekapcsol

Boldizsár Ildikó mesekutató, író szerkesztő, kritikus, a Metamorphoses Meseterápiás Módszer megalkotója lesz a Túl a plafonon podcast második vendége. Hangolódásként olvass bele Életválságok meséi - Mesekalauz útkeresőknek című kötetébe!

...
Beleolvasó

Al Ghaoui Hesnának a háborús tudósítói évei alatt soha nem a halál gondolata volt a legrémisztőbb

Al Ghaoui Hesna a Túl a plafonon podcast következő vendége. Olvass bele a Félj bátran című könyvébe!

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Esther Perel: A modern magány felfalja az életünket

Mi az a mesterséges intimitás, és milyen hatással van az életünkre? Esther Perel belga-amerikai pszichoterapeuta tartotta az idei Brain Bar záró előadását.

...
Zöld

Ez a könyv minden kérdésre válaszol, amit feltettél sörivás előtt, közben vagy után

Mark Dredge Sör mesterkurzusa az erjesztett ital karakterjegyeinek felismerése terén segít magabiztosságot szerezni, és abban is a segítségünkre siet, hogy megértsük, hogy kerültek oda.

...
Zöld

Csányi Vilmos: Biológiailag meg lehetne hosszabbítani az életet, de nem biztos, hogy érdemes

Csányi Vilmos és Barát József Jövőpánik Beszélgetések a lehetséges határairól című kötetében a jövő bizonytalanságairól beszélget tudományos igénnyel, így szóba kerül robotosítás, a közösségek átalakulása, szülőség és szerelem, de a biológiai határaink is.

Hírek
...
Hírek

Bret Easton Ellis: Minden könyvemet magamnak írtam, soha nem másoknak

...
Hírek

Bödőcs Tibor: A népi-urbánus vita itt zajlik, bennem

...
Hírek

Múló idő, várandósság és beszélgetés önmagunkkal - magyar irodalom a Könyvfesztiválon

...
Gyerekirodalom

„Nem is kifli. Nem is kukac. Nem is bab, de nem is kavics” - Idén tízévesek a kuflik

...
Nagy

A bőség zavara: non-fiction ajánlatunk a Könyvfesztiválra

...
Hírek

Harari a fóliázott könyveiről: Nem a genderkérdés a legnagyobb probléma Magyarországon

...
Zöld

Medvelepke vagy ablakosmoly? Szavazz a 2024-es év lepkéjéről!

...
Hírek

Rendkívüli kötelékek és kihűlő kapcsolatok – tíz izgalmas világirodalmi megjelenés a Könyvfesztiválon

...
Beleolvasó

Ughy Szabina novelláiból kiderül, hogy milyen áron válhat láthatóvá egy nő

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Bognár Péter: Az unokatestvérek bosszúja

„…egy pillanatra az őz jutott szembe, mert hiszen mégiscsak az őz okozta a galibát, az őz, amely az autó reflektorának fénycsóvájában hirtelenjében torzszülöttnek és vámpírnak látszott lenni, és amely hosszan nézett rám, egészen addig, míg félre nem kaptam a kormányt...” Bognár Péter Minél kevesebb karácsonyt címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a kilencedik rész.

...
Nagy

Ludmán Katalin: „A ködlovag alakja egyszerre megfoghatatlan és jelenvaló”

Kik, mikor, kikre és miért mondták azt, hogy ködlovag? Ludmán Katalinnal, „A rejtelem volt az írósága…” szerkesztőjével beszélgettünk. Szóba kerültek Schöpflin, Márai vagy Mészöly Miklós „ködlovagozásai”, Hazai Attila prózája és Hajnóczy szöveguniverzuma, továbbá kiderült, hogy hungarikum-e a ködlovagság.

...
Kritika

„A világ egy hidegvizes medence” – Felnőtté válás gyásszal, öngyilkossággal, szerelemmel

Elena Ferrante Nápolyi regényeit idéző atmoszféra és történetvezetés jellemzi A tó vize sohasem édes című könyvet, bár ezúttal egy Róma környéki kisváros a helyszín, ahol a fiatal főhős-elbeszélő története zajlik. Az olasz író harmadik, díjnyertes regényét több mint húsz nyelvre fordították le. 

...
Nagy

Ma már világirodalmi klasszikusok, de ki sem akarták adni őket

A kilencedik alkalommal meghirdetett Margó-díj támogatója, az Erste idén először különdíjjal jutalmazza azt a rövidlistás szerzőt, aki saját történetével vagy prózájával példaként szolgál a #higgymagadban faktorra. Cikkünkben négy híres, mára klasszikussá vált szerzőt mutatunk be, akik hittek magukban annyira, hogy ne futamodjanak meg a visszautasítások miatt.

...
Nagy

Karinthy a Micimackót akkora szenzációnak érezte, mint „Mikimauz” megjelenését

Magyarországon a Micimackó Karinthy Frigyes fordításában lett borzasztóan népszerű. De hogyan bukkant az író Milne gyerekkönyvére, ő maga mit gondolt a kötetről, és milyenek voltak a korabeli kritikák? Cikkünkben ennek járunk utána.

...
Nagy

Nem kell mindent megbocsátani, de ha képesek vagyunk rá, az egyfajta szupererő

Carley Fortune a pandémia alatt írta meg első, Minden elmúlt nyár című regényét, amiben arra a kérdésre keresi a választ, hogy meddig tart a kamaszkori szerelem varázsa. A szerzővel a kanadai tájról, a kamaszkori naplóírásról is beszélgettünk. Interjú.

...
Kritika

Miért gyilkolnak a gazdagok, ha a pénz és a hatalom már nem elég motiváció?

Jeneva Rose thrillerjében a város leggazdagabb feleségei olyan döntésre szánják el magukat, ami örökre összeköti őket.

Szerzőink

...
Sándor Anna

Esther Perel: A modern magány felfalja az életünket

...
Vass Norbert

Andrei Dósa megírta a Dekameron spangliparázstól izzó spinoffját

...
Ruff Orsolya

Rébecca Dautremer: A jó képeskönyv olyan, mint egy színházi előadás

A hét könyve
Kritika
Andrei Dósa megírta a Dekameron spangliparázstól izzó spinoffját
...
Gyerekirodalom

„Nem is kifli. Nem is kukac. Nem is bab, de nem is kavics” - Idén tízévesek a kuflik

A kuflik jöttek, láttak - és immáron tíz éve, hogy velünk vannak. A kis kukacszerű lények népszerűsége töretlen, amit jól mutat, hogy a szülinapra megjelent a 20. könyv, és még egy új tematikus játszótér is nyílt Budapesten.

Olvass!
...
Beleolvasó

Ughy Szabina novelláiból kiderül, hogy milyen áron válhat láthatóvá egy nő

Milyen árat kell fizetni egy nőnek, hogy szépnek, egészségesnek tűnjön? Ughy Szabina elbeszéléseiben a nők számára az önmagukra ismerés, testük és szellemük újrafelfedezése alapélmény. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Ali Smith-nél két testvér próbálja túlélni a legrosszabb időket

Az Évszak-kvartett befejező részében a skót író ismét jelenünk legégetőbb kérdéseit vizsgálja, miközben a világ lassan karanténba zárul. Olvass bele a Nyárba!

...
Beleolvasó

A gazdag kisvárosban a barátság látszata mögött gyilkos indulatok fortyognak

Jeneva Rose regénye egy amerikai kisvárosba vezet: Buckhead a drága autók, hatalmas házak és álságos barátságok helye. Az itt élő nők közül vajon ki lesz elég okos ahhoz, hogy túlélje Buckheadet - és ki végzi holtan? Olvass bele!