Az ókorban élt Szun-ce (Sunzi) és az egyik nem kevésbé híres hadvezérré lett utódja, Szun Pin (Sun Bin) által írt két mű, amelyek mindegyike a Ping-fa (Bingfa), vagyis a Hadviselés szabályai címet viseli, az ókori kínai hadvezetés legmeghatározóbb művei közé tartozik. Örök érvényű bölcsességeik a háborúról még napjainkban is relevánsak és elgondolkodtatóak.
E művekből ismerhetők meg a minden korban érvényes stratégiai, taktikai és vezetési elvek, miközben feltárulnak az olvasó előtt az ősi kínai hadviselés mesterségének fortélyai is. Tokaji Zsolt sinológus szakértő tolmácsolásában most első ízben olvasható magyarul e két mű közös kötetben.
Szun-ce: A háború művészete (részlet)
Fordította Tokaji Zsolt
Sunzi mondta:
„A háború az ország legfontosabb ügye, az élet és a halál alapja, a túlélés, illetve a pusztulás útja, melynek tanulmányozása el nem hanyagolható.”
* * *
„Azt a hadvezért, aki követi mérlegelésem (módszerét), fogadják fel, és ő mindenképpen győzedelmeskedni fog, s így tartsák meg (tisztségében); ám azt a hadvezért, aki nem tartja magát mérlegelésem (módszeréhez), mégis felfogadnák, s bizonyosan vereséget szenved, el kell bocsátani (tisztségéből).”
* * *
„Ha a mérlegelésemből származó előnyöket meghallgatod, oly stratégiai hatalmat teremtesz ezáltal magadnak, melyek más dolgokban is segítségedre lesznek. A stratégiai hatalom pedig nem más, mint hogy ellenőrzöd a hatalom taktikai egyenetlenségeit, és az előnyökhöz igazodva valósítod meg.”
* * *
„A háború a megtévesztés taója. Így aztán ha képes is vagy megtenni valamit, azt mutasd, mintha képtelen lennél rá. Ha bevetnéd (seregedet), mutasd magad tétlennek.
Ha közel vagy, mutasd, mintha távol lennél; míg ha távol vagy, mutasd magad közelinek.”
(…)
„Ezért a háborúban a győzelem a legértékesebb, viszont semmit sem ér a hosszan elhúzódó hadakozás. A hadviselés (fortélyait) ismerő hadvezér ekként válhat népe sorsának irányítójává, az ország és a családok veszélyektől megmentő urává.
(…)
Sunzi mondta:
„A hadsereg alkalmazásának szabálya általában (a következő): A legjobb épségben megőrizni az (elfoglalt ellenséges) államot, elpusztítani azt csak a második legjobb. A legjobb épségben meghagyni (az ellenség) seregét, elpusztítani azt csak a második legjobb. A legjobb épségben meghagyni (az ellenség elfogott) századait, elpusztítani azokat csak a második legjobb. A legjobb épségben meghagyni (az ellenség elfogott) zászlóaljait, elpusztítani azokat csak a második legjobb. A legjobb épségben meghagyni (az ellenség elfogott) szakaszait, elpusztítani azokat csak a második legjobb.
Ezért aki száz csatában száz győzelmet arat, még nem a jók legjobbika.
A jók legjobbika küzdelem nélkül hódoltatja meg az ellenséges sereget.”
* * *
„Ezért a legjobb hadsereg (az ellenség) terveire mér csapást; ezt követi, amelyik a(z ellenség) szövetségeit szakítja szét; ezt követi az, amelyik magát a(z ellenséges) sereget támadja meg; s a legkevésbé jó, amelyik a(z ellenség) városfalainak ostromába kezd.
A fallal körülvett városok ostromának szabálya, hogy csak akkor fogjunk hozzá, ha semmi más lehetőségünk nincs. A nagy mozgatható pajzsok, az ostromkocsik és az egyéb felszerelések elkészítése három hónapba is beletelik. A földmunkálatokhoz újabb három hónap szükséges. Ha a hadvezér képtelen uralkodni türelmetlenségén, és katonáit rohamra küldi, akik elözönlik a falakat, akár a hangyák, akkor harcosai egyharmadát lemészárolják, de a várost mégsem tudják bevenni. Ez pedig az ostromból fakadó katasztrófa.
Ezért az, aki igazán jártas a hadsereg alkalmazásában, úgy hódoltatja meg a(z ellenséges) sereget, hogy csatát sem vív vele; úgy foglalja el az idegen városokat, hogy meg sem ostromolja azokat; úgy semmisíti meg az idegen államokat, hogy (a háborút) nem engedi sokáig elhúzódni. Az épen tartást szem előtt tartva kell harcolnia az égalattiban, így fegyverei nem csorbulnak ki, javai épségben maradnak. Ez a támadás megtervezésének törvénye.”
* * *
„Ezért a hadsereg alkalmazásának szabálya általában (a következő): ha tízszeres túlerőben vagy, kerítsd be (az ellenséget); ha ötszörösben, támadd meg; kétszeres (létszámfölény esetén), oszd meg (az erőit). Ha létszámotok egyenlő, képesnek kell lenned megütközni vele. Ha (az ellenség) van túlerőben, képesnek kell lenned kitérni ellene, mivel a konokul harcoló kis létszámú ellenséges sereget a nagyobb létszámú ellenfele (úgyis) foglyul ejti.”
* * *
„A hadvezér általában az ország pillére.
Amennyiben ez a pillér hibátlan, az ország megingathatatlanul erős marad. Ha viszont a pillér hibás, az ország menthetetlenül meggyöngül.”
* * *
„Ezért az uralkodó (a következő) háromféle módon sodorhatja veszélybe a hadseregét:
Ha nem érti meg, hogy a hadsereg nem tud előrenyomulni, ám ő mégis parancsot ad az előrenyomulásra, vagy ha nem érti meg, hogy a hadsereg nem tud visszavonulni, ám ő mégis parancsot ad a visszavonulásra. Ezt nevezik úgy, hogy »béklyóba verni a hadsereget«.
Ha nem érti meg a hadsereg (sajátságos) feladatait, és ugyanúgy igazgatja, mint a (civil) ügyeket. Ekkor a tisztjei összezavarodnak.
Ha nincs tisztában a hadsereg taktikai erőviszonyaival, és ugyanúgy tekint (a tisztekre), mint a közhivatalnokokra, akkor a tisztjei elbizonytalanodnak.
Ha pedig a hadseregben zavar és bizonytalanság üti fel a fejét, akkor a (szomszédos) fejedelmek kihasználva nehézségeinket fellázadnak. Ezt nevezik úgy, hogy »a hadsereg felfordulásba döntve átengedni a győzelmet«.”
* * *
„Ezért a győzelem megismerésének öt fajtája létezik:
Aki megérti, mikor lehet harcolni és mikor nem, győzni fog.
Aki felismeri, hogyan alkalmazzon nagy és kis létszámú (hadsereget), győzni fog.
Akinek (a seregében) a feletteseknek és az alárendelteknek közös a céljuk, győzni fog.
Aki teljesen felkészülten vár a(z ellenfél) készületlenségére, győzni fog.
Amelyik hadvezér tehetséges, az uralkodója pedig nem akadályozza, győzni fog.
Ez a győzelem megismerésének ötféle útja.”
* * *
„Ezért mondják, hogy aki ismeri az ellenséget, és ismeri önmagát, száz csatában sem kerül veszélybe. Aki nem ismeri az ellenséget, ám ismeri önmagát, egyszer győz, másszor kudarcot vall. Aki sem az ellenséget, sem önmagát nem ismeri, minden csatában vereséget szenved.”
* * *
„A hadvezért (a következő) öt (tulajdonsága) sodorhatja veszélybe:
Ha biztosra veszi a halálát, csakugyan megölhetik.
Ha feltétlenül élni akar, fogságba ejthetik.
Ha (könnyen) feldühödik, megsérthetik.
Ha túlságosan kényes tisztességére, megszégyeníthetik.
Ha túlságosan szereti az embereket, gondot okozhatnak neki.
Nos, ez az öt (tulajdonság) a hadvezér hibája és a hadsereg alkalmazásának szerencsétlensége. Annak oka, ha egy hadsereg vereséget szenved, a hadvezér pedig elesik, általában ezen öt (tulajdonság) valamelyike, tehát alaposan meg kell vizsgálni.”
