Orwell világhírű utópiája női nézőpontból talán még kegyetlenebb

Orwell világhírű utópiája női nézőpontból talán még kegyetlenebb

Hetvenöt évvel azután, hogy Orwell megírta ikonikus regényét, Sandra Newman megalkotta a Nagy Testvér világának olyan női főhősét, akinek élete, szenvedése, vívódása, aljassága, behódolása és végső lázadása szuggesztív erővel és provokatív kegyetlenséggel mutatja meg, milyen sorsot jelenthet egy totalitárius diktatúra a nők számára. Olvass bele a regénybe!

Könyves Magazin | 2024. február 24. |
sandra newman
Julia
Ford. Lukács Laura, Helikon, 2024, 395 oldal
Sandra Newman: Julia könyv

Julia Worthing az Igazságminisztérium munkatársa: a cselekménygyártó gépezet szerelője a Prózaellátóban. Minden tekintetben példás polgár - vidám, nem hisz semmiben, és egyáltalán nem érdekli a politika. Tudja, hogyan maradhat életben a Gondolatrendőrség, az újnyelv, a kettősgondol, a kiskémek és a prolinegyedek feketepiacának világában úgy, hogy a szexuális örömökről se kelljen lemondania.
De egyszer csak érdeklődni kezd egy kollégája, Winston Smith iránt - és ez a kapcsolat nem várt bonyodalmakhoz vezet.
Mert Juliának mégiscsak vannak emberi érzései, és minden cinizmusa ellenére egyvalamit nem tud megtanulni: igazán gyűlölni, márpedig a Nagy Testvér birodalmában ez a legfontosabb. Megbocsáthatatlan bűn, ha egy párttag csak tessék-lássék gyűlöl.

Sandra Newman: Julia (részlet)

Fordította Lukács Laura

A Gyűlölet után Julia menstruációs görcsökre hivatkozva két órára kiíratta magát. Valójában hazament a szállóba, hogy használhatóvá tegyen egy makacsul eldugult vécét. Megfordult a fejében, hogy jobb lenne másnapra halasztani − tekintve, hogy O’Brien a Prózaellátón szaglászik −, de a szállónak csak két vécéje volt, és Julia tapasztalatból tudta: estére a másik is eldugul. A lányok egyébként előszeretettel, sőt előjogukkal sűrűn visszaélve mentették fel magukat menstruációs görcsökre hivatkozva. Már rég nem kellett tettetniük a rosszullétet, vagy bizonygatniuk, hogy a kellemetlenség naptár szerint is esedékes. A portán az sem keltett feltűnést, hogy Julia ugyanakkor kikért egy csőgörényt a lefolyó tisztításához. Az őrök mind férfiak voltak; talán azt hitték, a menstruációval összefüggésben van szüksége rá.

Ilyenkor elhagyatott volt a bicikliparkoló.

Csak a portás bóbiskolt a székén, lába közt a földön egy üveg Győzelem ginnel.

Százszámra kornyadoztak állványukon a viharvert, paradicsompiros biciklik; fölöttük egy sor plakát: a nagy testvér figyel, meg egy jelmondatos zászló: kerékpárral az egészségért! Rozsdás láncok, meggörbült küllők – a biciklik java része használhatatlan volt. Reggel Julia elrejtett ugyan egy megbízható Atlanticot két rokkant öreg kerékpár közé, de valaki kiszúrhatta, mert lába kelt. Julia végignézte az állványokat, de sehol egy szalag vagy zsineg, amely – a használók egyezményes jele szerint − működőképes biciklire utalt volna. Tíz percébe került, mire talált egy erős vázú, régi Internationalt, amelyről feltételezte, hogy kibírja az utat hazáig.

Amikor végre elindult, a minisztérium külső televideói már a nap második étkezését kísérő zenés műsort sugározták: hatalmas hullámok rohantak tajtékosan a part felé, miközben az Óceánia hős leányát játszották aláfestésnek.

A szomszédos épületek falait Nagytestvér-plakátsorok borították: a nagy testvér figyel, a nagy testvér figyel, a nagy testvér figyel

Nem volt más a plakáton, csak ezek a szavak és a Nagy Testvér komoly, gondoskodó arca, amely megsokszorozottságában kilépni látszott a képkeretből, valósággal megrohanva a szemlélőt. A következő kereszteződésben ugyanez a plakát borított minden leragasztható felületet. Julia egyszer látott egy bűvészt, aki a paklija minden lapját pikk királlyá változtatta. Aztán átpörgette a kártyalapokat egyik kezéből a másikba, és a pikk királyok hátborzongató egyformaságban suhantak tova. A plakátok ugyanilyen igéző hatást gyakoroltak rá. Menetelni látszottak, mint az út egész hosszán végigmasírozó katonák, miközben minden nyitott ablakból, a buszmegállók televideóiból, a Decemberi Mártírok Parkjának fáira szerelt hangszórókból az Óceánia hős leányának érzelgős refrénje dőlt. Még Júlia is meghatódott, pedig szerette megrögzött cinikusnak tekinteni magát. Ahogy úszott a haja a szélben, áradt a zene, és mindenhonnan a Nagy Testvér nézett rá, úgy érezte magát, mint a Szabad hazám, Első Légikikötő című film gyönyörű – gyári munkás − hősnője, aki lemond igaz szerelméről azért, hogy az Angszoc ellenségeivel való harcnak szentelhesse magát. A zene és a képzelgés csak akkor halványult el, amikor Julia befordult az egykori jogásznegyedbe, ahol most a prolik lakta London kezdődött.

Roskadozó, málló falú, gerendákkal, póznákkal hevenyészve alátámasztott házak álltak itt. Sok falat fejszével méretre vágott fatörzsek tartottak. Ép ablakot nem lehetett látni; vagy bedeszkázták őket, vagy a központilag kiutalt, porlepte sötétítő függöny helyettesítette az üveget. Villany sem volt. Nappal a lakók kiköltöztek az utcára. Sötétítőből, kartonpapírból, lebombázott házak törmelékéből tákolt fedelek alatt ücsörögtek, teáztak, kártyáztak, foltozták a ruhájukat. Juliának nagyon kellett figyelnie, miközben elkóricáló gyerekeket, részegeket, ázott karosszékeket, eldobált palackokat kerülgetett. Ugyancsak próbára tette az idegeit, hogy közeledő biciklije láttán a prolik leszegték a fejüket, és elhallgattak − levegőnek nézték. Mintha kék pártegyenruhája láthatatlanná tévő köpönyeg lett volna.

Ott, ahol a becsapódó rakéták letarolták a házakat, két poros árok hasított át a nyüzsgő városrészen. Mindkettőben megsemmisült az úttest, így Juliának le kellett szállnia, hogy a biciklit fölemelve átevickéljen a törmeléken. Az első árok viszonylag új volt. Vakolatpor örvénylett a levegőben, rongyszedő család kotorászott a romok között. Egy csinos gyermek − kilenc-tíz éves, fekete szemű kislány, kétszer akkora pamutbársony ruhában, mint ő – földre leterített pokrócon kínálta a járókelőknek az aznapi szerény zsákmányt: ütött-kopott cipőt, régi szöget, csavart, összevissza karcolt szemüveget.

A második árok jóval régebbi volt, és már belakták a hajléktalanok. Viskóik körül füzike nőtt a törmeléken. Néhányan, a szétbombázott épületek korábbi lakói, csak visszajöttek ide; mások nomádok voltak – főleg londoni lakhatási engedéllyel nem rendelkező, leszerelt katonák −, és egy idő után továbbálltak. Ezeket a lepusztult részeket általában veszélyesnek tartották, a lányok nemigen merészkedtek a közelükbe. Egy ösztövér férfi nyílt tűzön kotyvasztott valamit, és fölfigyelt a közeledő Juliára,

de a kék kezeslábas láttán ő is üres tekintettel átnézett rajta, mintha ott sem lenne.

Amikor Julia a párttagok lakta Highburybe ért, és folytatódtak a Nagy Testvér-plakátok, olyan hirtelen oldódott benne a feszültség, hogy maga is elcsodálkozott, milyen ideges volt az imént. Járőr felügyelte a negyed határát, Julia üdvözölte az őrszolgálatost; testtartásának ellazulásából kitalálta, hogy a katona mosolyog rá a maszkja mögött. Nyugodt útja volt a futballstadionig, ahol óriási falfestmény örökítette meg Butler híres gólját. A gól a Keletázsia elleni mérkőzésen esett, de az ellenfél mezét nemrég lemeszelték, burkoltan sejtetve, hogy Óceánia és Keletázsia szövetsége talán az utolsókat rúgja. Julia utcájában virágoztak a gesztenyefák, a törzsüket övező széles, piros szalagok pedig – ezek jelezték, hogy némelyiket ki fogják vágni – szinte ünnepivé tették a fasori hangulatot. Gyerekcsapat játszott az úttesten. Julia leugrott a bicikliről, és odatolta a szálló falához. Egy kislány éppen a krétával rajzolt ugróiskolát teljesítette, és gumilabdát pattogtatott; a többiek körülállták, majd hirtelen rázendítettek egy mondókaszerűségre. Julia fölismerte a játékot: Akasztófának hívták. A krétával rajzolt ugróiskola akasztófát formázott, és a játékosnak a mondóka ritmusára kellett végigugrálnia rajta. Ha vonalra lépett, vagy a labdája vonalat ért, „ellenség” lett belőle, és „fölakasztották”.

Az Akasztófát az Igazságminisztérium Gyermekosztályán dolgozó legendás Faye Mama találta ki – ugyanaz, aki a Mit ígért a kiském és a Malacka nem bújhat el című nótákat írta. Eredetileg a nép három leghírhedtebb ellensége, a köpönyegforgató Rutherford, Aaronson és Jones felakasztásának állított emléket. Faye Mama azzal tette egyedivé a művét, hogy egy képzeletbeli nagybácsival gyarapította a bűnösöket – a mesékben mindig egy éles eszű unokahúg vagy unokaöcs leplezte le a gonosz bácsit mint kémet. A dalocska így szólt:

 

                                          Rutherford, Aaronson,

                                          Jones meg a bácsikád,

                                          Szemük vájja keselyű,

                                          Négy akasztófavirág.

 

                                          Rúgnak és kapálnak,

                                          Sírnak-rínak bezzeg.

                                          De mi rá se rántunk:

                                          Tudjuk jól, mit tettek!

 

                                          Lógjanak pucéron,

                                          Esőben, hóban kivált!

                                          Rutherford, Aaronson,

                                          Jones meg a bácsikád.

 

A játékos végül jó magasra feldobta a labdát, és megnevezett valakit, akinek el kellett kapnia; ha ez nem sikerült, az illető ellenséggé vált, és „felakasztották”, vagyis büntetést szabtak ki rá – például pocsolyavizet kellett innia, vagy tűrnie kellett, hogy a többiek a karjába csípjenek.

Máskor Julia csak nevetett volna a kegyetlen játékon. Ilyenek a gyerekek, szeretik a borzongató dolgokat! De aznap eszébe jutott Smith, s hogy milyen imádattal nézte O’Brient. Hirtelen Smith keresztneve is beugrott neki: Winston. Gyakori név a kortársai között, nyilván egy hős forradalmár után, aki később áruló lett, és szublimálták. Az a Winston bizonyára megjárta a Szeretetminisztériumot – vagy az elődjét. Julia anyjának megfogalmazásában: „Akkor járta meg a Szeretetminisztériumot, amikor azt még Szívélyes Üdvözletnek hívták”.

A gyerekek észrevették Juliát, és egy kiskémegyenruhás, menyétarcú fiú összehúzott szemmel, gyanakvóan figyelni kezdte. Julia kedvesen rámosolygott, és hangsúlyos fesztelenséggel elindult a 21-es Női Szálló bejárata felé, föltéve magában, hogy legközelebb félreteszi a heti csokoládéadagját a gyerekeknek. Ha sikerül lekenyereznie őket egy-egy alkalmi finomsággal, akkor kevésbé kell attól tartania, hogy butaságokat találnak ki róla.

A pártcsokoládét különben is csak a gyerekgyomor képes megemészteni.

A portán egy darab kenyér és némi sajt várta – a lányok hagyták ott neki. A fejadag részeként kapott sajtot „cipőtalpnak” hívták, de Julia farkaséhes volt a kiadós biciklizés után, az aznapi második étkezésről pedig máris lemaradt. A pult mellett állva falta be az egészet, miközben Atkinsnek, aki gondnok és felügyelő volt egy személyben, be nem állt a szája.

Atkins nemzetiségi volt; sötétbarna bőrszíne kezdetben lenyűgözte Juliát. Még az is megfordult a fejében, hogy Atkins az afrikai étrendtől lehet olyan barna, de aztán rájött, hogy ez butaság. A felügyelő − érett középkorú asszony − minden más szempontból vérbeli párttag volt, a londoni pártszervezet elkötelezett híve. Folyton mosolygott, kimutatva mind az öt megmaradt fogát, és szinte bármit képes volt a Párt iránti lelkesedés formájában kifejezni − akár a kutya, amely ugatással és farokcsóválással minden szükségletét közölni tudja. Ifjúkora divatja szerint tüntetően agyonfoltozott kezeslábasokat hordott, gallérján pedig a Hős Anya kitüntetés bronz fokozatát; ezt azért ítélték oda neki, mert hősiesen fölnevelt tíz sorkatonai szolgálatra fogható gyereket.

Hét gyerekének képét kitűzte a pult mögötti falra. Hat kép a bevonuláskor, a Mártírok Falánál készült, mielőtt a frontra küldték őket, és mindegyiken ott virított a Vörös Oroszlán pecsét, ami azt jelentette, hogy a katona elesett a háborúban. Atkins egyik lánya még élt − róla számos kép volt falon, kisgyerekkorától negyvenévesig minden életszakaszban. A Közlekedési Minisztériumban dolgozott mindenesként, és szakasztott olyanná öregedett, mint az anyja. Atkins elvtársnő sosem említette a falon nem szereplő gyerekeit −

innen lehetett kérdezés nélkül is tudni, hogy ők hárman seszeméllyé váltak.

Elgondolni is furcsa, hogy semmi sem maradt belőlük, csak háromtizednyi részük a bronzjelvényben.

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Hatvanöt év után vitték vissza a könyvtárba Orwell 1984 című regényét

A könyvet egy Oregon állambeli könyvtárnak visszaszolgáltató 86 éves férfi a kötethez kis feljegyzést mellékelt, melyben leírta, azért hozta vissza, mert ma aktuálisabb, mint valaha.

...
Szórakozás

Orwell 1984-e az egész (pop)kultúrát behálózza

Orwell 1984 című regénye a mai napig nyugtalanító olvasmány, mely újra és újra megihleti a művészeket. 

...
Hírek

Női szemszögből írják újra Orwell 1984-ét

George Orwell hagyatékának kezelői hozzájárultak, hogy új változat szülessen az 1984-ből. A The Guardian arról számolt be, hogy Sandra Newman új könyve Julia szemszögéből fogja újramesélni a disztópiát.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Ebben az EU-s országban engedélyezhetik legközelebb az eutanáziát

Újabb ország parlamentjében nyújtottak be olyan törvényjavaslatot, mely az eutanáziát lehetővé tévő gyógyszer engedélyezésére vonatkozik. Könyveket ajánlunk a hír mellé.

...
Zöld

4 könyv azoknak, aki hátat fordítanának a magánynak

Az Egyesült Államokban élő 45 és 65 év közötti emberek jóval magányosabbnak, elszigeteltebbnek érzik magukat egy friss tanulmány szerint, mint európai társaik. 4 könyvet ajánlunk a jobb társas kapcsolatokért.

...
Zöld

Zöld kiadók: Mik azok a környezetbarát betűtípusok?

A világ egyik legnagyobb kiadója, a HarperCollins több ezer fát mentett meg azzal, hogy az utóbbi pár évben apró, zöld szemléletű változtatásokat vezettek be a könyvtervezés terén.

Olvass!
...
Beleolvasó

Az Emberszemlélet humanista filozófiába öltöztetett kézikönyv a fenntarthatóságról

Gazsi Zoltán első könyve életrajzba bújtatott vállalati-impresszionista tankönyv cégvezetésről, fenntarthatóságról, a hétköznapok vidámságáról és a nehéz élethelyzetek túléléséről. Olvass bele!

...
Beleolvasó

A PTSD-s detektív egy megfojtott nő ügyét próbálja felderíteni ebben a mágikus krimiben

Kocsis Gergely A varjúszellem című regényében közélet és történelem, krimi és horror szálai fonódnak lidérces, felkavaró történetté, melynek legfőbb kérdése, hogy a holtak mentik meg az élőket, vagy fordítva. Olvass bele!

...
Beleolvasó

A Kovács ikrek regényében az élők gürcölnek, a holtak mulatnak – Olvass bele!

Tovább vinni az évtizedek óta épített családi gazdaságot, vagy meglépni előle? Többek közt erről szól a Kovács ikrek különleges humorú, mágikus realista családregénye. Olvass bele a Lesz majd minden című könyvbe!

Még több olvasnivaló
...
Podcast

Szexualitás, vagina, szülés – Ott Anna könyvajánlója [Ezt senki nem mondta!]

Ezt senki nem mondta! című podcastunk ötödik vendége Dr. Benkovics Júlia nőgyógyász volt, a beszélgetéshez könyvajánló is tartozik Ott Anna válogatásában.

...
Gyerekirodalom

Roma mesék a gyerekirodalomban – Mi történt az elmúlt években?

Hogyan jelennek meg a roma mesék, karakterek, hagyományok a gyerekeknek szóló kötetekben? Veszprémi Szilveszter költő, irodalmár négy, a közelmúltban megjelent könyvet vizsgált meg.

...
Nagy

Költészet napja – Ismerj meg 6 új verseskötetet és a szerzőiket! [2. rész]

A magyar költészet napja alkalmából készített összeállításunkban 6 frissen megjelent verskönyv szerzőjét ismerhetitek meg, és a köteteikből is mutatunk egy részletet. Kerber Balázs, Láng Orsolya és Takács Nándor válaszai és szövege.

...
Nagy

Eredics Lilla: Balogh Attila versei kitágították az önértelmezés dimenzióját [ROMA IRODALOM]

A Nemzetközi Roma Nap alkalmából írók és kutatók ajánlanak olvasmányokat a roma irodalomból, melyek reflektálnak a reprezentáció kérdéseire is. Eredics Lilla Balogh Attilától ajánlja kedvenc versét.

...
Nagy

Költészet napja – Ismerj meg 6 új verseskötetet és a szerzőiket! [1. rész]

A magyar költészet napja alkalmából készített összeállításunkban 6 frissen megjelent verskönyv szerzőjét ismerhetitek meg, és a köteteikből is mutatunk egy részletet. Lapis József, Rékai Anett és Simon Bettina válaszai és szövege.

...
Nagy

10 videó, amiben cigány írók, költők beszélnek [ROMA IRODALOM]

Szeretet, fájdalom, vér, béklyók, család, idegenség. A Roma Hetek alkalmából összegyűjtöttünk tíz videót, amelyek a roma irodalom kiemelkedő íróit és költőit mutatják be az elmúlt évtizedekből.

Évente több száz új gyerekkönyv jelenik meg a piacon, ekkora választékban pedig még egy rutinos szülő is könnyen elveszítheti olykor a fonalat. Keresd a Bookline Kids apró pecsétjével ellátott cikkeket, és ismerd meg a legszerethetőbb új gyerekkönyveket!

Nógrádi Gábor ifjúsági regényében Jézus képzeletbeli kamaszkora tárul fel

...

Kiss Ottó új gyerekkönyvében egy ovis macibarátságé a főszerep

...

Marék Veronika karácsonyi története valódi mestermese

...

A gyerekek a legfontosabbak a világon! – Maria Montessori tudása ma is érvényes

...