Jhumpa Lahiri hőse nem a városban tévedt el, hanem a saját életében

Sose maradtam nyugton, mindig mozogtam, mindössze ennyit csináltam. Mindig vagy arra vártam, hogy eljussak valahová, vagy arra, hogy visszatérjek. Vagy hogy megszökjem. Folyton be- és kipakolom a lábamnál lévő bőröndöt. Táskámat az ölemben tartom, van benne egy kis pénz meg olvasnivaló. Létezik olyan hely, amelyen nem csak áthaladunk? Eltévedve, elveszetten, tanácstalanul, üresjáratban, tévúton, sodródva, összezavarodva, összekuszálva, elszakadva, körbeforogva. Kötődöm ezekhez a kifejezésekhez. Ezek a szavak jelentik a lakhelyemet, ahol megvethetem a lábam.

Jhumpa Lahiri
Amerre járok
Ford.: Greskovits Endre, Park Kiadó, 2023, 170 oldal
-

A Mélyföld és A bajtolmács szerzőjének új könyve egy meg nem nevezett negyvenes nő portréja, aki megkérdőjelezi helyét a világban, ingadozik mozdulatlanság és mozgás, kötődés és a hosszú távú kapcsolatok elutasítása között. Magányosan jár-kel egy gyönyörű, meg nem nevezett olasz városban, és életútja felén ráébred, hogy eltévedt.

Városának járdáin sétál, áthalad hídjain, megfordul üzleteiben, uszodáiban és kávézóiban. Lassít léptein, hogy egy veszekedő párt figyeljen, hogy megszemléljen egy öregasszonyt egy orvosi váróban, megáll, hogy megigya kávéját egy árnyas téren. Néha meglátogatja gyászoló anyját, aki saját magányába zárkózik, néha a vasútállomáson a vonatok rövid időre jókedvre derítik. De egy év leforgása alatt, ahogy az évszakok váltják egymást, minden átalakul. Egy nap a tengerparton, egyszerre lehengerelve és új erőre kapva az életteli látványtól, nézőpontja örökre megváltozik.

Jhumpa Lahiri (1967) Pulitzer-díjas és Booker-rövidlistás szerző. Jelenleg Olaszországban él. Ő Domenico Starnone Hurok című regényének angol fordítója. Az Amerre járok kivételes módon olasz nyelven született, majd maga a szerző fordította angolra. Magyarul ez a negyedik könyve.

Jhumpa Lahiri: Amerre járok (részlet)

A papírboltban

Imádott papírboltom a város szívében van, egy gyönyörű, régi épületben, amely két forgalmas utca sarkán áll. Minden év végén elmegyek oda, hogy megvegyem a határidőnaplómat, és történetesen ez a kedvenc vásárlásom, amely már valamiféle rítussá vált, de ettől eltekintve szinte minden héten benézek, hogy vegyek, ki tudja, egy átlátszó dossziét, öntapadós jegyzettömböt vagy egy új radírt, amely nem törölt ki még semmit. Áttúrom a színes jegyzetfüzeteket, és kipróbálom a különböző tollakat egy darab papíron, amelyet számtalan ismeretlen aláírás és sietős, izgatott irkafirka borít. Kérek tartalék papírt az otthoni nyomtatómhoz és dobozokat, amelyekben elrendezhetem életem papírnyomait: leveleket, számlákat, jegyzeteket. Ha nincs semmire szükségem, akkor is megállok a kirakat előtt, hogy megcsodáljam a mindig ünnepi hangulatú kínálatot, a hátizsákokat, az ollókat, a rajzszegeket, a ragasztót, a celluxot és a vonalas vagy üres kis jegyzetfüzetek kupacait.

Szeretném mindet teleírni,

még a barátságtalan főkönyvet is. Bár rajzolni nem tudok, szeretnék egy olyan kézzel kötött, vastag, krémszínű lapokkal teli vázlatfüzetet is.

Az ablakon át meg tudom figyelni a családot is, amelyé az üzlet. A gömbölyded, sötét, száraz hajú anya a kasszánál ül. Az apa az üvegtárlóban tartott töltőtollakat ellenőrzi, mintha ékkövek volnának, a tintásüvegek úgy sorakoznak mellettük, mint drága parfümök. A szülők folyton beszélgetnek feketébe öltözött, hórihorgas fiukkal, aki két másodpercenként mászik fel a létrán, hogy lehozzon ezt-azt a polcokról. Eleven, okos társalgást folytatnak. Megjegyzéseket fűznek az anya által állandóan lapozgatott újság cikkeihez, az őrült dolgokhoz, amelyek nap mint nap történnek a városban, azoknak az országoknak a nagy nehézségeihez, amelyekbe sosem látogatnak el.

Az anyát különösképp szeretem. Egyszer azt hittem, hogy a boltban hagytam a napszemüvegem. Visszarohantam, és amikor megmondtam neki, mi hiányzik, azonnal kilépett a pénztárgép mögül, gondosan körbekísért a bolton, megállt a polcok előtt, felidézte az útvonalamat. Egy csomó dolgot vettem aznap, de ő mindenre emlékezett, még mindig ott volt a fejében az összes árucikk, ezért ő mutatta az utat anélkül, hogy bármit kérdezett volna.

– Nem látom itt, kedveském – mondta nyomozása végén, de amikor alaposan megnézett, közölte, hogy a napszemüveg a kabátom gallérján lóg, akár egy denevér, a sálam mögött.

Ez a papírbolt évek óta az egyik törzshelyem.

Kislány koromban ide jártam, hogy megvegyem, ami az iskolába kell, aztán az egyetemhez és most a tanításhoz valókat is itt szerzem be. Minden vásárlás, legyen akármilyen egyszerű is, boldoggá tesz. Valahogy igazolja a létezésemet.

Ma azonban, amikor ideérek, nem látok mást a kirakatban, csak bőröndöket, mind kemény falú, legtöbbjük csak akkora, hogy az ember egy gyors meneküléskor felviheti a repülőgép fedélzetére. Mindegyik jócskán le van értékelve. Odabenn leszerelték a magas polcokat, és középen még több bőrönd van, nagyobbak is, szín és gyártó szerint elrendezve. Semmi harmonikus nincs ebben, a bolt förtelmesen néz ki. A magas mennyezet és a finom arányok ellenére megcsúnyult, elvesztette karakterét. A repülőtérnek azokat a rendetlen sarkait juttatja eszembe, ahová a szállítószalagról leszedett elárvult bőröndöket gyűjtik abban a tudatban, hogy ezekért már senki nem jön.

Elszomorodom a sok vadonatúj bőrönd láttán, mindegyik üres, egy utazóra vár, különböző dolgokra, amelyekkel megtöltik, várja, hogy elvigyék valahová. Semmi mást nem árulnak. Csak bőröndöt. De ekkor a bejárat mellett észreveszek egy nyaláb esernyőt, nagyokat és kicsiket a legolcsóbb fajtából, csalikat a kétségbeesett turistáknak felhőszakadás esetére, szánalmas ernyőket, amelyeket szinte mindig a szemetesbe dobnak a vihar után, meglehetős dühvel, s úgy festenek, mint megkínzott gémek.

Nem a papírbolt-tulajdonos család felügyeli a helyet, nem látom őket. Csak egy unott, finom vonású fiatalember néz ki lagymatagon a bolt ablakán az utcára meg az elhaladó autókra.

Legszívesebben bemennék, és megkérdezném: hol a család?

Azon tűnődöm, hogy csődbe mentek-e, hogy kidobták, megszégyenítették-e őket, hogy ki vannak-e borulva. De erről nem ez a fiatalember tehet. Ő csak azért van itt, hogy megéljen. Bár csalódott vagyok, nem lep meg, hogy imádott papírboltom nem létezik többé, a bérleti díjak nyilván az egekben vannak errefelé, ráadásul ki vásárol már jegyzetfüzetet? A diákjaim alig írnak kézzel, gombokat nyomogatnak, hogy az életről tanuljanak, és felfedezzék a világot. Gondolataik képernyőn jelennek meg, és olyan felhőkben tanyáznak, amelyeknek nincs anyaguk, és nincs bennük helyhiány sem.

Egy pár jön be: fiatalok és szerelmesek, csípőjük összeér, abban a fenséges életszakaszban vannak, amikor minden butaság elbűvöli az embert. A bolt őket nem dúlja fel, ellenkezőleg, világos, hogy épp ezt a helyet keresték. Boldogan elvesznek ezen a poggyásztelepen. Nyitják-csukják a vadonatúj, bélelt és béleletlen modelleket, húzogatják a cipzárakat, ütögetik a műanyag fedeleket. Valószínűleg ez az első alkalom, hogy együtt mentek el valahová. Lehet, hogy az utolsó is? Vajon miután három napot együtt töltenek a szállodában, arra a következtetésre jutnak-e majd, hogy nem is annyira szerelmesek? Vagy csak megerősödik a kapcsolatuk? Miközben ezen mélázom,

a bőröndök néhány másodpercre hatalmas könyvekké változnak:

felduzzadt kötetek, nincs címük, nincs értelmük, egy szörnyeknek vagy idiótáknak készült könyvtár tagjai.

A lány fog egy lila bőröndöt. A fiú egy élénksárgát választ. Fizetnek a fiatalembernek, aztán próbának vetik alá új poggyászukat, beletesznek néhány bevásárlózacskót, a kabátjukat meg a sálukat, amelyre már nincs szükségük, mivel a hűvös reggel után hirtelen felmelegedett az idő, és az utcán mindenki rétegeket hámoz le magáról. Egészen elégedettnek látszanak ők ketten, türelmetlenül folytatják közös utazásukat. Kimennek az üzletből, és négy keréken maguk után húzzák a kétségbevonhatatlan örömöt, amely barázdát szánt a város kopott macskaköveibe.

Nyitókép: Nyugati tér blog

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Szabó Magda a Régimódi történetben egyetlen arcképet akart kirakni: az édesanyjáét

A Szabó Magda-titok című podcastsorozatunkban négy olvasmányon keresztül kutatjuk, mitől működnek még ma is Szabó Magda könyvei. A következő adásban a Régimódi történetet tárgyaljuk ki, amelyben az író édesanyjának, Jablonczay Lenkének állít emléket. Addig is olvass bele a könyvbe!

...
Beleolvasó

Az amerikaiak a focit akarták propagandaeszközként használni Afganisztánban, de csúnyán elrontották

Craig Whitlock könyve döbbenetes tényfeltáró munka, új megvilágításba helyezi mindazt, amit eddig az afganisztáni háborúról tudtunk és gondoltunk. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Ki volt Mary Shelley? Frankenstein "anyjának" története elevenedik meg egy gótikus regény lapjain

A romantika irodalmának egyik legkülönlegesebb könyve a Frankenstein, a horror egyik megalapozója, amit egy tizenkilenc éves lány írt. A holland Anne Eekhout Mary című regénye ennek a különleges, érzékeny és merész nőnek állít emléket. Olvass bele!

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Ebben az EU-s országban engedélyezhetik legközelebb az eutanáziát

Újabb ország parlamentjében nyújtottak be olyan törvényjavaslatot, mely az eutanáziát lehetővé tévő gyógyszer engedélyezésére vonatkozik. Könyveket ajánlunk a hír mellé.

...
Zöld

4 könyv azoknak, aki hátat fordítanának a magánynak

Az Egyesült Államokban élő 45 és 65 év közötti emberek jóval magányosabbnak, elszigeteltebbnek érzik magukat egy friss tanulmány szerint, mint európai társaik. 4 könyvet ajánlunk a jobb társas kapcsolatokért.

...
Zöld

Zöld kiadók: Mik azok a környezetbarát betűtípusok?

A világ egyik legnagyobb kiadója, a HarperCollins több ezer fát mentett meg azzal, hogy az utóbbi pár évben apró, zöld szemléletű változtatásokat vezettek be a könyvtervezés terén.

...

Kemény Lili: Az életemet nem különösebben tartom érdekesnek

...

Ezt senki nem mondta – Dr. Benkovics Júlia: Mi történik a nőgyógyásszal, amikor terhes lesz?

...

Orvos-Tóth Noémi 16 országban kezdi nulláról, de hogyan?

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Mit szeretnek az emberek a kihalt Balatonban? Ebből az albumból megtudod

Bartha Dorka kötete a Balaton-part eltűnőben lévő épített örökségét és múlhatatlanságát mutatja meg. A történész-újságíró szerzővel egy nyikorgós Csepel bringáról, fotózásról, történetek utáni kutatásról, illetve a déli part felfedezetlen értékeiről beszélgettünk.

...
Nagy

Milyen apa volt Hemingway?

A Nobel-díjas Ernest Hemingwaynek Papa volt a beceneve. De vajon hogy osztotta be az idejét, ha az írás és az apai teendők között kellett választania?

...
Nagy

Orsós Julianna: Mariella Mehr erőt kovácsolt a szenvedéséből [ROMA IRODALOM]

A Nemzetközi Roma Nap alkalmából írók és kutatók ajánlanak olvasmányokat a roma irodalomból, melyek reflektálnak a reprezentáció kérdéseire is. Orsós Julianna Mariella Mehr regényét választotta.

...
Kritika

„A rendszerek változnak, a cigánypolitikájuk nem” – Zsigó Jenő a Tények és tanúk sorozatban

Zsigó Jenő a magyarországi cigány mozgalom egyik legkiemelkedőbb alakjaként évtizedeken át dolgozott a hazai közéletben. Életinterjú-kötetén keresztül egy elkötelezett, soha meg nem alkuvó ember munkásságát ismerjük meg.

...
Nagy

Ayhan Gökhan: A fal című regényben a kívülállóság markánsan képviselteti magát [ROMA IRODALOM]

A Nemzetközi Roma Nap alkalmából írók és kutatók ajánlanak olvasmányokat a roma irodalomból, melyek reflektálnak a reprezentáció kérdéseire is. Ayhan Gökhan Marlen Haushofer egyik regényéről írt.

...
Nagy

Bánhidi Lilla: Még másfél nap

„Bemegy a próbafülkébe. Levetkőzik, belebújik a farmerruhába. Tetszik magának” ‒ Bánhidi Lilla A töltőm ott maradt címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a második rész.

Hírek
...
Hírek

Orbán Viktornak énekelnek a budai gyerekek, csak a szülők nem tudtak róla

...
Nagy

5 dolog, amit nem tudtál a Száz év magányról

...
Szórakozás

Neil Gaiman: Vége a sorozatok aranykorának

...
Szórakozás

Visky András, Cseh Tamás, Bereményi és pöttyös meg csíkos könyvek [PROGRAMAJÁNLÓ]

...
Gyerekirodalom

Ebben a múzeumban a kedvenc mesekönyveik lapjain találják magukat a gyerekek

...
Nagy

Megnéznéd a felújított Beatles-dokut? 4 könyvet ajánlunk mellé, amit minden rajongónak olvasni kell

...
Hírek

Ezek a 300 éves levelek elárulják, milyen volt egy fiatal élete Londonban

...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

...
Szórakozás

Nézd meg a Márquez Száz év magányából készült sorozat előzetesét!