Jhumpa Lahiri hőse nem a városban tévedt el, hanem a saját életében

Sose maradtam nyugton, mindig mozogtam, mindössze ennyit csináltam. Mindig vagy arra vártam, hogy eljussak valahová, vagy arra, hogy visszatérjek. Vagy hogy megszökjem. Folyton be- és kipakolom a lábamnál lévő bőröndöt. Táskámat az ölemben tartom, van benne egy kis pénz meg olvasnivaló. Létezik olyan hely, amelyen nem csak áthaladunk? Eltévedve, elveszetten, tanácstalanul, üresjáratban, tévúton, sodródva, összezavarodva, összekuszálva, elszakadva, körbeforogva. Kötődöm ezekhez a kifejezésekhez. Ezek a szavak jelentik a lakhelyemet, ahol megvethetem a lábam.

Jhumpa Lahiri
Amerre járok
Ford.: Greskovits Endre, Park Kiadó, 2023, 170 oldal
-

A Mélyföld és A bajtolmács szerzőjének új könyve egy meg nem nevezett negyvenes nő portréja, aki megkérdőjelezi helyét a világban, ingadozik mozdulatlanság és mozgás, kötődés és a hosszú távú kapcsolatok elutasítása között. Magányosan jár-kel egy gyönyörű, meg nem nevezett olasz városban, és életútja felén ráébred, hogy eltévedt.

Városának járdáin sétál, áthalad hídjain, megfordul üzleteiben, uszodáiban és kávézóiban. Lassít léptein, hogy egy veszekedő párt figyeljen, hogy megszemléljen egy öregasszonyt egy orvosi váróban, megáll, hogy megigya kávéját egy árnyas téren. Néha meglátogatja gyászoló anyját, aki saját magányába zárkózik, néha a vasútállomáson a vonatok rövid időre jókedvre derítik. De egy év leforgása alatt, ahogy az évszakok váltják egymást, minden átalakul. Egy nap a tengerparton, egyszerre lehengerelve és új erőre kapva az életteli látványtól, nézőpontja örökre megváltozik.

Jhumpa Lahiri (1967) Pulitzer-díjas és Booker-rövidlistás szerző. Jelenleg Olaszországban él. Ő Domenico Starnone Hurok című regényének angol fordítója. Az Amerre járok kivételes módon olasz nyelven született, majd maga a szerző fordította angolra. Magyarul ez a negyedik könyve.

Jhumpa Lahiri: Amerre járok (részlet)

A papírboltban

Imádott papírboltom a város szívében van, egy gyönyörű, régi épületben, amely két forgalmas utca sarkán áll. Minden év végén elmegyek oda, hogy megvegyem a határidőnaplómat, és történetesen ez a kedvenc vásárlásom, amely már valamiféle rítussá vált, de ettől eltekintve szinte minden héten benézek, hogy vegyek, ki tudja, egy átlátszó dossziét, öntapadós jegyzettömböt vagy egy új radírt, amely nem törölt ki még semmit. Áttúrom a színes jegyzetfüzeteket, és kipróbálom a különböző tollakat egy darab papíron, amelyet számtalan ismeretlen aláírás és sietős, izgatott irkafirka borít. Kérek tartalék papírt az otthoni nyomtatómhoz és dobozokat, amelyekben elrendezhetem életem papírnyomait: leveleket, számlákat, jegyzeteket. Ha nincs semmire szükségem, akkor is megállok a kirakat előtt, hogy megcsodáljam a mindig ünnepi hangulatú kínálatot, a hátizsákokat, az ollókat, a rajzszegeket, a ragasztót, a celluxot és a vonalas vagy üres kis jegyzetfüzetek kupacait.

Szeretném mindet teleírni,

még a barátságtalan főkönyvet is. Bár rajzolni nem tudok, szeretnék egy olyan kézzel kötött, vastag, krémszínű lapokkal teli vázlatfüzetet is.

Az ablakon át meg tudom figyelni a családot is, amelyé az üzlet. A gömbölyded, sötét, száraz hajú anya a kasszánál ül. Az apa az üvegtárlóban tartott töltőtollakat ellenőrzi, mintha ékkövek volnának, a tintásüvegek úgy sorakoznak mellettük, mint drága parfümök. A szülők folyton beszélgetnek feketébe öltözött, hórihorgas fiukkal, aki két másodpercenként mászik fel a létrán, hogy lehozzon ezt-azt a polcokról. Eleven, okos társalgást folytatnak. Megjegyzéseket fűznek az anya által állandóan lapozgatott újság cikkeihez, az őrült dolgokhoz, amelyek nap mint nap történnek a városban, azoknak az országoknak a nagy nehézségeihez, amelyekbe sosem látogatnak el.

Az anyát különösképp szeretem. Egyszer azt hittem, hogy a boltban hagytam a napszemüvegem. Visszarohantam, és amikor megmondtam neki, mi hiányzik, azonnal kilépett a pénztárgép mögül, gondosan körbekísért a bolton, megállt a polcok előtt, felidézte az útvonalamat. Egy csomó dolgot vettem aznap, de ő mindenre emlékezett, még mindig ott volt a fejében az összes árucikk, ezért ő mutatta az utat anélkül, hogy bármit kérdezett volna.

– Nem látom itt, kedveském – mondta nyomozása végén, de amikor alaposan megnézett, közölte, hogy a napszemüveg a kabátom gallérján lóg, akár egy denevér, a sálam mögött.

Ez a papírbolt évek óta az egyik törzshelyem.

Kislány koromban ide jártam, hogy megvegyem, ami az iskolába kell, aztán az egyetemhez és most a tanításhoz valókat is itt szerzem be. Minden vásárlás, legyen akármilyen egyszerű is, boldoggá tesz. Valahogy igazolja a létezésemet.

Ma azonban, amikor ideérek, nem látok mást a kirakatban, csak bőröndöket, mind kemény falú, legtöbbjük csak akkora, hogy az ember egy gyors meneküléskor felviheti a repülőgép fedélzetére. Mindegyik jócskán le van értékelve. Odabenn leszerelték a magas polcokat, és középen még több bőrönd van, nagyobbak is, szín és gyártó szerint elrendezve. Semmi harmonikus nincs ebben, a bolt förtelmesen néz ki. A magas mennyezet és a finom arányok ellenére megcsúnyult, elvesztette karakterét. A repülőtérnek azokat a rendetlen sarkait juttatja eszembe, ahová a szállítószalagról leszedett elárvult bőröndöket gyűjtik abban a tudatban, hogy ezekért már senki nem jön.

Elszomorodom a sok vadonatúj bőrönd láttán, mindegyik üres, egy utazóra vár, különböző dolgokra, amelyekkel megtöltik, várja, hogy elvigyék valahová. Semmi mást nem árulnak. Csak bőröndöt. De ekkor a bejárat mellett észreveszek egy nyaláb esernyőt, nagyokat és kicsiket a legolcsóbb fajtából, csalikat a kétségbeesett turistáknak felhőszakadás esetére, szánalmas ernyőket, amelyeket szinte mindig a szemetesbe dobnak a vihar után, meglehetős dühvel, s úgy festenek, mint megkínzott gémek.

Nem a papírbolt-tulajdonos család felügyeli a helyet, nem látom őket. Csak egy unott, finom vonású fiatalember néz ki lagymatagon a bolt ablakán az utcára meg az elhaladó autókra.

Legszívesebben bemennék, és megkérdezném: hol a család?

Azon tűnődöm, hogy csődbe mentek-e, hogy kidobták, megszégyenítették-e őket, hogy ki vannak-e borulva. De erről nem ez a fiatalember tehet. Ő csak azért van itt, hogy megéljen. Bár csalódott vagyok, nem lep meg, hogy imádott papírboltom nem létezik többé, a bérleti díjak nyilván az egekben vannak errefelé, ráadásul ki vásárol már jegyzetfüzetet? A diákjaim alig írnak kézzel, gombokat nyomogatnak, hogy az életről tanuljanak, és felfedezzék a világot. Gondolataik képernyőn jelennek meg, és olyan felhőkben tanyáznak, amelyeknek nincs anyaguk, és nincs bennük helyhiány sem.

Egy pár jön be: fiatalok és szerelmesek, csípőjük összeér, abban a fenséges életszakaszban vannak, amikor minden butaság elbűvöli az embert. A bolt őket nem dúlja fel, ellenkezőleg, világos, hogy épp ezt a helyet keresték. Boldogan elvesznek ezen a poggyásztelepen. Nyitják-csukják a vadonatúj, bélelt és béleletlen modelleket, húzogatják a cipzárakat, ütögetik a műanyag fedeleket. Valószínűleg ez az első alkalom, hogy együtt mentek el valahová. Lehet, hogy az utolsó is? Vajon miután három napot együtt töltenek a szállodában, arra a következtetésre jutnak-e majd, hogy nem is annyira szerelmesek? Vagy csak megerősödik a kapcsolatuk? Miközben ezen mélázom,

a bőröndök néhány másodpercre hatalmas könyvekké változnak:

felduzzadt kötetek, nincs címük, nincs értelmük, egy szörnyeknek vagy idiótáknak készült könyvtár tagjai.

A lány fog egy lila bőröndöt. A fiú egy élénksárgát választ. Fizetnek a fiatalembernek, aztán próbának vetik alá új poggyászukat, beletesznek néhány bevásárlózacskót, a kabátjukat meg a sálukat, amelyre már nincs szükségük, mivel a hűvös reggel után hirtelen felmelegedett az idő, és az utcán mindenki rétegeket hámoz le magáról. Egészen elégedettnek látszanak ők ketten, türelmetlenül folytatják közös utazásukat. Kimennek az üzletből, és négy keréken maguk után húzzák a kétségbevonhatatlan örömöt, amely barázdát szánt a város kopott macskaköveibe.

Nyitókép: Nyugati tér blog

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Szabó Magda a Régimódi történetben egyetlen arcképet akart kirakni: az édesanyjáét

A Szabó Magda-titok című podcastsorozatunkban négy olvasmányon keresztül kutatjuk, mitől működnek még ma is Szabó Magda könyvei. A következő adásban a Régimódi történetet tárgyaljuk ki, amelyben az író édesanyjának, Jablonczay Lenkének állít emléket. Addig is olvass bele a könyvbe!

...
Beleolvasó

Az amerikaiak a focit akarták propagandaeszközként használni Afganisztánban, de csúnyán elrontották

Craig Whitlock könyve döbbenetes tényfeltáró munka, új megvilágításba helyezi mindazt, amit eddig az afganisztáni háborúról tudtunk és gondoltunk. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Ki volt Mary Shelley? Frankenstein "anyjának" története elevenedik meg egy gótikus regény lapjain

A romantika irodalmának egyik legkülönlegesebb könyve a Frankenstein, a horror egyik megalapozója, amit egy tizenkilenc éves lány írt. A holland Anne Eekhout Mary című regénye ennek a különleges, érzékeny és merész nőnek állít emléket. Olvass bele!

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket. 

...

Megjavítani azt, ami elromlott: a szemlélet, amit újra meg kell tanulnunk // Repair

...

Kerber Balázs és Nemes Z. Márió: Mit kaphatnak a közösségtől a magányos odúlakók?

...

A sikert csak tisztességtelen úton lehet elérni?

...

Az endometriózis poétikus betegség, mintha erdő nőne a hasunkban

...

Kerber Balázs: A versnél érzem, hogy a szöveg akar valamit és nem én

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Virginia Woolf impresszionista ecsettel festi meg Mrs. Dalloway világát

Újraolvasó rovatunkban ezúttal Virginia Woolf legismertebb regényét, a Mrs. Dallowayt poroltuk le, természetesen Tandori Dezső fordításában.

...
Zöld

Árnyékmunka, dühös emberek, no meg a hírek – a legjobb pszicho könyvek 2024 tavaszán

Ki az a 21 magyar, aki forradalmasította a pszichológiát? Hogyan bánjunk a dühös emberekkel? Miért leszünk boldogabbak, ha nem olvasunk híreket? És miként hatnak az életünkre a titkok? 

...
Nagy

Rushdie, Gagarin, Pamela és Kobe – a legjobban várt életrajzi újdonságok 2024 tavaszán

Színész- és sportlegendák, az első űrhajós és az egyetlen, Kínából megszökött ujgur író, világhírű művészek gondolatai életről, halálról, alkotásról. A legizgalmasabb (ön)életrajzi megjelenéseket szemléztük.

...
Kritika

Alan Moore tálalásában a képregényiparnak átható ondószaga van

Alan Moore korszakalkotó képregényes legenda, ami nem gátolta meg abban, hogy páros lábbal szálljon bele az alkotókat kizsákmányoló iparba és az infantilis rajongókba. A Megvilágosodások a hét könyve.

...
Nagy

Putyin háborúja, viking nők és európai gőg Mexikóban – történelmi non-fiction 2024 tavaszán

Milyen birodalmi hagyományt folytat Putyin a nők elleni erőszakkal? Milyen színes történeteket rejtenek az Andrássy út házai? Milyen események vezettek a ma háborúihoz Izraelben és Ukrajnában? Hogyan fulladt vérbe az európai gőg Mexikóban?

...
Kritika

Terézanyut felfalta és megemésztette Kovácsné

Rácz Zsuzsa visszatért, hogy szórakoztatóan beszámoljon arról a rohadt nehéz útról, amin egy nőnek végig kell mennie: a Kovácsné kivan című regényben elmeséli az anyává válásának történetét. Ez a hét könyve.

Hírek
...
Zöld

Orvos-Tóth Noémi könyvével van tele egy horvát könyvesbolt kirakata

...
Gyerekirodalom

Kormos Istvánnak avatnak emléktáblát az Esterházy Péter és Gitta Könyvtárnál

...
Zöld

Az ír nomádok meséiben a pitypang napként ragyog

...
Hírek

Puskás Panni regényét jelölték az Európai Unió Irodalmi Díjára

...
Szórakozás

A Bábel megfilmesítéséről nyilatkozott Kuang

...
Hírek

Sally Rooney új regénye ősszel érkezik

...
Szórakozás

Még két hét, és felkelnek a márciusi ifjak

...
Beleolvasó

Képtelen nyomozás indul egy felszívódott kolléga és egy rejtélyes, könyvolvasó lány után

...
Hírek

Benedek Ágota Állva maszturbálok című könyve miatt kapott büntetést a Libri