Az összes testvért egyszerre betegítik meg zaklató apjuk árnyai

Az összes testvért egyszerre betegítik meg zaklató apjuk árnyai

Manon Uphoff regényében a szereplők egy tragédia után kénytelenek szembenézni szörnyű gyerekkori „örökségükkel”: apjukkal, aki nappal egészen más arcát mutatta a világnak, mint éjjelente a lányainak. Olvass bele a holland sikerkönyvbe.

Könyves Magazin | 2024. február 22. |
manon uphoff
Zuhan, mintha szállna
Ford. Daróczi Anikó, Vince, 2023, 206 oldal
-

Elmondható-e az elmondhatatlan? A holland Manon Uphoffnak sikerül a kísérlet.

Amikor testileg-lelkileg tönkrement nővére lezuhan lakása lépcsőjén és meghal, az írói válsággal küzdő MM („alulírott”) kénytelen szembenézni azzal a gyermekkori traumával, amelyen három leánytestvérével osztozott. Tudós, művészlélek, egykori papi szeminarista apjuk napközben gondos nevelőjük volt, éjszakánként azonban egészen más alakban volt jelen gyerekei életében. Uphoff mesteri nyelven és stílusérzékkel kalauzolja az olvasót ebben a megdöbbentően sötét, ugyanakkor furcsán szépséges világban, hogy az elszenvedett traumát végső soron a múlttal való diadalmas leszámolássá változtassa. A Zuhan, mintha szállna az abúzusról és a túlélésről írt, sokszorosan díjazott, rendkívüli regény. Több nyelvre lefordították, a holland kiadás több mint 20 000 eladott példánynál tart.

Manon Uphoff: Zuhan, mintha szállna (részlet)

Fordította Daróczi Anikó

Rosszkedvünk hosszú tele

Olvasó,

én ezt a történetet nem akartam elmondani. Hosszú időn át kapaszkodtam csodálatos megmenekülésem, „kvantumugrásom” gondolatába, abban a reményben, hogy a fikció világában békében és összeszedetten élhetek. Egy magam-építette világban, ahova szabadon beléphetek és ahonnan bármikor szabadon távozhatok.

Amióta csak az eszemet tudom, mindig szerettem a történeteket. A természetes mértéket messze meghaladó mohósággal sóvárogtam mindenre, ami elbeszélhető, és kitűnő szemem, fülem és orrom volt a tragédia észlelésére. S ha kiszimatoltam egyet, dobogtam és fújtattam, mint a ló, kíváncsian és boldogan. Végre történik valami, végre mindenre fény derül! Bibliai történetek, mítoszok, sagák, rettenetes mesék… Megindították a szívemet, az érzékszerveim bizseregni kezdtek tőlük. Íme egy szöggel átdöfött kéz, íme a gyermekszívbe fúródott jégszilánk, az elpusztított bűnös város. Milyen borzalmas, igaz, valóságos!

Leghőbb vágyam az volt, hogy egyszer majd én is hozzáadhassak valamit az emberi tapasztalat hatalmas építményéhez. De megjósolhatná vajon bárki is, mi szabadul el egy szép napon a sötétből és ered a nyomunkba, mint egy rettegő kutya?

2009 telén elvesztettem a történetek iránti szeretetemet, s a szeretet melegének helyébe nyugtalanság költözött.

Röviddel azután történt, hogy megjelent egy könyvem, amelyben barátaimat, családtagjaimat és férjemet, Oleget is szerepeltettem. Oleg köszönte szépen, nem kért a múzsaszerepből, és mély krízisbe kerültünk. Ugyanebben az időben közölte velem a legjobb barátom, hogy gyógyíthatatlan beteg és hogy a jövőben nem fogunk gyakran találkozni, s ha mégis találkoznánk, együttlétünk nem lesz felhőtlen.

Tél volt tehát. Esteledett, dolgozószobám ablakánál álltam. Ideiglenesen költöztünk be ebbe az „erdei lakba”, Oleg lett a gondnoka. Aránytalan, csúnya építmény volt, a telken tanya állt valaha, annak a helyére húzták fel ezt az olcsó, jellegtelen pótlékot (csak az istállók maradtak meg), úgyhogy nyugodtan állíthatom, hogy a házban csak mi ketten voltunk eredetiek.

Alig dolgoztam valamit, mióta a „minden erkölcsi érzék és lelkiismeret nélkül” írt Rohadt Könyvem, Komisz Könyvem, Rossz Könyvem megjelent.

Könyörtelen, kemény hetek voltak mögöttünk. Hibáztatásokkal, keserű hallgatásokkal, gonosz megjegyzésekkel terhes napok egymásutánja, fojtogató önsajnálat-gerjesztette sírógörcseim sora. Ez utóbbiakat öngyógyításra tett kísérleteim követték: a National Geographic dokumentumfilmjeit néztem vagy nagyokat sétáltam a hóban, abban az időszakban ugyanis bőségesen és folyamatosan hullott a hó. Pazarlóan hullott, csak hullott. Olyan mennyiségben, hogy miután több hóembert is építettem, nyelvemmel számtalan pelyhet fogtam fel, és többször végignéztem, hogyan talál vissza a fehér hómezőn Jevgenyij nevezetű fiatal kandúrunk a saját lábnyomaihoz, nem tudtam már mihez kezdeni vele. Egyre csak szállingóztak a pelyhek, egyik pehely a másik után… tornyokká magasodtak a ház előtt. És miután írni már nem írtam, senki nem volt, akihez szóljak, kivéve a haldokló barátomat – neki leveleket küldtem, de nem beszéltem róluk senkinek. Legalább van egy ember a földön, gondoltam, aki örül, hogy hall felőlem, aki felderül, ha beszámolókat kap az én Novaja Zemljámról. Mert tisztára Novaja Zemlja volt az a hely.

Épp csak annyi fejadagot porcióztak ki számomra benne, amennyi a túléléshez elegendő.

Oleg beengedett ugyan magához az ágyba, de az is olyan fagyos volt, mint a tundra. Az éjszaka közepén fel is keltem belőle és beosontam a szemben nyíló szobába. A dolgozószobámba, haha, ahol nem dolgoztam semmit, taknyom-nyálam összefolyt, s mint egy törpe vagy egy kis antik kínai Buddha, ültem meztelenül a fenyőfapadlón, amelyet Oleg néhány hónappal korábban maga rakott le (amikor még arról álmodoztunk, hogy milyen széppé tehetjük ezt a helyet), és egyik lapot a másik után téptem ki a könyvemből. Egész fejezeteket szakítottam ki a kis szörnyetegből, teremtményemből – és tépdestem a saját hajamat is, amíg a csuklóm sajogni és lüktetni nem kezdett.

Ugyan mi jót hozott az írás az életembe, tettem fel magamnak a kérdést. Megfosztott minden melegségtől, törődéstől és gyöngédségtől.

És még nekem kell védekeznem!

Egy karikaturista portrét tett közzé rólam az egyik folyóiratban. Még ő is zavaros szemmel, fénytelen pupillákkal ábrázolt, mintha nem lennék emberi és nem volna bennem semmi szeretet. S egy morzsányi öröm sem járt a szegény kis írónak, sőt, pénz sem, amiből meg tudna élni.

És a könyvek valaha oly bűvölő illata, az írás öröme és élvezete nyomtalanul elszállt.

„Per aspera ad astra… elárultál, elárultál engem…” Ezek Oleg szavai voltak, fürkészve, könyörtelenül munkálkodtak bennem folyamatosan. Áruló vagy. Elvegyülsz az emberek, saját barátaid és családtagjaid között, de hónod alatt, mint egy árnyékos üregben, repedésben vagy résben, ott rejtegeted azt az undok patkány jegyzetfüzetedet… Lopakodsz keresztül-kasul közös életünk járatain, mint valami rémlény, mint egy veszedelmes némber. (There’s a killer on the road, his brain is squirming like a toad.)*

Íme, mindenkit magamra haragítottam. Aki pedig nem haragudott, az halott volt.

Gyász, fájdalom, önsebzés és vehemens könyvtépés-szaggatás. Harminckét példány elpusztult már, csak egy volt hátra. És közben úgy éreztem magam, mintha VIII. Henrik egyik halálra ítélt felesége volnék.

King Henry, to six wives

He was wedded

One died

One survived

Two divorced

Two beheaded**

Magányos és keserű a sebzett ember.

Hogy ki az a Szméagol-szerű alak a szobában? Én: ott állok az ablaknál az év utolsó napjának estéjén, nézek ki a kertbe, bámulom a hajladozó ágakat és két ember sötét körvonalait. Oleg karcsú, szálegyenes alakját, ahogy az ösvény két oldalán saját készítésű fáklyákat szúr le a földbe, és Maxét, a nálam tíz évvel idősebb bátyámét, aki egy bottal a tűzkosarat piszkálja (boldogan, mint én is mindig, ha tűz közelében lehetek és nézhetem, ahogy önmagát harapdálva mozog és növekszik).

Igen, a nyugtalanság abban a pillanatban költözött belém, amikor Libby, a legkisebb húgom felhívott és bejelentette, hogy nem jön hozzánk szilveszterezni, mert valami kis petárdás baleset történt, és a feleségével kórházba kell vinniük a gyereket. Én meg csak álltam és hallgattam a szívem dobverését: annak az időnek a kezdetét jelezte, amelyet most rosszkedvünk hosszú telének tekintek.

Amikor családunk minden egyes tagja pácienssé vált: mindannyian bonyolult tünetekben megnyilvánuló zavaros betegségekben szenvedtünk.

És közben ott éltem az erdőszéli házban, amely inkább menedék volt, búvóhely a fák közt, úgy rejtőztem el benne, mint a nyulak Jevgenyij elől. A kandúr a macskabejárón át vonszolta be őket a házba, az előszobában kedvére lakmározott belőlük, a szerencsehozó nyúllábakat pedig meghagyta. Vagy a belek ehetetlen részeit. Oleg volt az, aki reggelente elsőként lépett a mészárlás színhelyére, és némi Cillit Bang segítségével minden tőle telhetőt megtett, hogy a vágóhíd ismét egy otthon bejáratára hasonlítson – de, mint már említettem, az a hely minden volt, csak otthon nem.

Abban az időben minden kapcsolat megszakadt, minden hűségeskü megszegődött. Akkoriban kezdett Libby nyugtatót szedni („adj még egy diazepamot, egy kicsike diazepamocskát…”) és felesége, Dana Kidd (aki közben idegen házakban, idegen ágyakban hempergett) bekékült szemmel ült le a karácsonyi asztalhoz.

És akkoriban költözött be Max bátyám a dolgozószobámba – az év első napja óta ott aludt egy keskeny vendégágyon.

Huszonöt év után a munkájából is, a házasságából is kitessékelték.

Felesége lecserélte a kutyatrénerükre.

Egy vasárnap este érkezett, arcát ellepte a sömör, amelyet anyánk génjei matematikai pontossággal a második, negyedik és nyolcadik gyerekébe juttattak. Ha a nap rétegről rétegre lehántotta a bőrt, csökkentek a tünetek, de nehéz időkben („Nem kellek én már senkinek…! ötvenkilenc éves vagyok!”) lángoló, skarlátvörös, ezüstpikkelyes álarccá terebélyesedett, néha még a szemhéját is ellepte és csúnyán elfertőződött. Max zúgolódás nélkül húzta maga után kis gurulós bőröndjét (fogkefe, laptop, alsónemű) és teleszkópos ládáját, beállította őket a manzárdfal alá és lefeküdt a pótágyra.

Reggelente egy bögre instant kávéval ébresztettem, kis időre elöntöttek a meleg anyai érzelmek, de ezen kívül nem mentem be hozzá – pedig kezdetben kellemes volt innen, erről az alig megvilágított helyről nézni az ablak előtt álló fenyőket. A szobát egyszerűen rendeztem be, egy sötétre pácolt asztal állt benne görbe, XVI. Lajos-korabeli lábakon (az Emmausból, a jótékonysági boltból szereztem, az asztallapon kis fehér spotlámpa, előtte IKEA-dolgozószék). A telket az egyik szélén bekötőút zárta el a világtól, délutánonként piros és sárgásfehér fényekkel húztak el rajta az autók, s ha esett az eső, surrogtak a kerekek. A másik szélén magas bokrok és fenyők álltak, ez volt az erdőbe nyíló bejárat.

Jó volt itt nyugodtnak, elégedettnek lenni,

vagy egyszerűen csak egy kicsit kellemesen elhagyatottnak érezni magam. (Pedig akkor még nem voltam az.)

* Jim Morrison dalszövege

** Angol gyerekvers VIII. Henrik feleségeiről

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

A parancsokat kételyek nélkül végrehajtó tömeggyilkos fejlődéstörténete

Az Auschwitz parancsnoka voltam egyedülálló betekintést enged az áldozatos hazafi, a szerető családapa, a pedáns tisztviselő és hatékony mészáros élettörténetébe. Olvass bele a világtörténelem tán legnagyobb gyilkosa, Rudolf Höss visszaemlékezéseibe.

...
Beleolvasó

Bohém és mulatságos történet New York lehetőségeiről és társadalmi osztályairól

New York a szabadság, a vonzó lehetőségek, a sokszínű kavalkád városa. De biztos, hogy itt minden olyan, amilyennek látszik? Jenny Jackson első regényében a jómódú, kiváló kapcsolatokkal rendelkező brooklyni Stockton családot veszi górcső alá, miközben három női sorsba pillanthatunk bele. Olvass bele az Ananász utca című regénybe!

...
Beleolvasó

Anya és fia külön nézőpontjaiból bontakoznak ki egy csonka család mindennapjai

Légrádi Gergely új regénye, a Falaink egy anya és fia elbeszélésén keresztül enged betekintést egy csonka család történetébe. Olvass bele!

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!

Természetesen olvasok
...
Zöld

5 könyv, amit olvass el, ha mindig ugyanúgy végződnek a párkapcsolataid

...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

...
Zöld

Karikó Katalin eldöntötte, mihez kezd a Nobel-díj mellé kapott pénzzel

...
Zöld

Megrendezik az első szépségversenyt az AI-modelleknek, vajon Bíró Ada indul?

...
Zöld

Diétázol? Ebben a 3 ételben rejtőzhet cukor, pedig nem is számítasz rá

...
Zöld

Hogyan segíthet a nőknek egy endometriózisról szóló képregény?

...
Zöld

A békák tudnak sikoltani – csak mi nem halljuk őket

...
Zöld

Bíró Ada a köztévé új bemondója, csak épp nem ember

...
Zöld

Tudod már, mit csinálsz 10 év múlva? Olvass bele a jövőkutató könyvébe, amiről Litkai Gergely beszélget!

Hírek
...
Nagy

Pócsik Andrea: Az én cigány irodalmam nem tankönyvízű [ROMA IRODALOM]

...
Beleolvasó

Knausgard új regényének szereplői megszállottan kutatják a múltat és a jövőt – Olvass bele!

...
Hírek

Marjane Satrapi nem akart több képregényt írni, de aztán Iránban meggyilkoltak egy nőt

...
Zöld

Ebből a sűrű, sötét erdőből csak hetekkel később bukkan fel a hajód - Olvass bele a Mitágó-erdőbe!

...
Hírek

Bereményi Vadnai Bébijének látszólag egy nő a főszereplője, valójában a város [Budapesti nők]

...
Így döntöttek ők

Nyáry Krisztián: Eszeveszett szerelem változtatta meg az életét

...
Hírek

Salman Rushdie ezt az álmot látta két nappal a merénylete előtt

...
Szórakozás

Így énekel Timothée Chalamet az új Dylan-életrajzi filmben (videó)

...
Zöld

5 könyv, amit olvass el, ha mindig ugyanúgy végződnek a párkapcsolataid

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Vérfertőző, wannabe-sátán és kölyökmedve-tulajdonos – 10 érdekesség a 200 éve elhunyt Byronról

George Byron mindent megvalósított, amit egy romantikus költő ismérvének gondolunk. Halálának 200. évfordulóján tíz érdekességet gyűjtöttünk össze a lírájáról és a botrányairól.

...
Nagy

Borbély András: Rafi Lajos verse lyukat üt a világon [ROMA IRODALOM]

A Nemzetközi Roma Nap alkalmából írók és kutatók ajánlanak olvasmányokat a roma irodalomból, melyek reflektálnak a reprezentáció kérdéseire is. Borbély András költő, szerkesztő Rafi Lajos egyik versét választotta.

...
Nagy

Mivel pörgeti fel egy mentalista Camilla Läckberg új szektás krimijét?

A pszichológiát és a sötét rejtélyt kiválóan ötvöző krimi, A doboz után a héten került a boltokba A szekta, Läckberg és Fexeus közös regénytrilógiájának második része. Ez alkalomból beszélgettünk a szerzőpárossal.

...
Nagy

Miért hasonlítanak a roma mesék a kortárs versekre?

Hogyan mozgatnak meg egy kortárs költőt a roma mesék? Miben fedez fel hasonlóságot az archaikus történetek és generációja meghatározó irodalmi témái között? És miképpen válik a mesékből költészet? Veszprémi Szilveszter cikkében a Vijjogók munkacímű verseskötetéről mesél.

...
Nagy

Mit szeretnek az emberek a kihalt Balatonban? Ebből az albumból megtudod

Bartha Dorka kötete a Balaton-part eltűnőben lévő épített örökségét és múlhatatlanságát mutatja meg. A történész-újságíró szerzővel egy nyikorgós Csepel bringáról, fotózásról, történetek utáni kutatásról, illetve a déli part felfedezetlen értékeiről beszélgettünk.

...
Nagy

Milyen apa volt Hemingway?

A Nobel-díjas Ernest Hemingwaynek Papa volt a beceneve. De vajon hogy osztotta be az idejét, ha az írás és az apai teendők között kellett választania?