Ballagni be a Klinikára, vinni egy méretes daganatot

Keresztury Tibor mára már kultikus kisprózakötete 2000-ben látott napvilágot a Magyar Narancs gondozásában. A szerző hatvanadik születésnapjára megjelenő új, változatlan kiadás immár történeti távlatból, ám eredeti kifejezőerejéből mit sem veszítve ad hírt a „keleti kilátásokról”. A szövegek a kilencvenes évek magyar mindennapjainak összetéveszthetetlen hangú, fanyar humorú, groteszk-abszurd-realista élménybeszámolói. A könyv a magyar irodalom markáns műfajának, a publicisztikának nagy teljesítménye: tavaly megjelent Artisjus-díjas regénye, a Hűlt helyem mellett a rövid történetek, tárcák, tárcanovellák révén lett Keresztury a kortárs próza meghatározó egyénisége. (Keresztury Hűlt helyem című könyve korábban a Hét könyve volt, a recenziónkat ITT olvashatod róla, tavalyi Margós beszélgetésről a beszámolót pedig ITT.)

Könyves Magazin | 2022. október 07. |

Keresztury Tibor
Reményfutam
Magvető, 2022, 344 oldal
-

Megjelenésekor Esterházy Péter ezt írta a Reményfutamról: „A könyvet kötelező olvasmánynak tenném, nemcsak honismeretórára, hanem főleg politikusoknak. Hogy lássák, hol is vagyunk, vannak, kinek beszélnek. – Most jó, most ne mozogj, most próbálj átadni (röhögés és sírás nélkül!) egy millenniumi faluzászlót.”

Margó
Keresztury Tibor Reményfutam című kötetéről október 16-án, vasárnap 19:45-kor Szegő János beszélget a Margó Irodalmi Fesztiválon. Facebook-esemény ITT.

 

Keresztury Tibor: Reményfutam (részlet)

A TEPSI-ÉRZÉS

Ballagni befelé, be, a Klinikára, vinni egy kifejlett, méretes daganatot – az olyan, hogy próbálod megjegyezni az őszi fényeket, memorizálni a látványokat. Vágyakozás tárgyává lesz minden aktatáska, bot, esernyő, nejlonszatyor az 1-es villamoson: olyanokat vinni milyen jó lehet. Nincsen hát tovább, ennyi volt, mikulás, bevégeztetett. Bűnbánatot gyakoroltam nagy sietséggel két megálló között. Utolsó szalmaszálként abba kapaszkodtam, hogy mond az intézményben ez a név még valamit, s a hajdani kollégára tekintettel nem lesz az átirányítás a felvételi osztályról a zsákba automatikus. Hogy valamivel árnyaltabban zajlik majd az ügymenet, nagy részvéttel, kíméletesen. Gyerekkoromban sok beteget láttam, mégse volt ötletem, hogy kell viselkedni ilyenkor. Igaz, a fele tudatlan kölyök volt, pont, mint én, olyan, lázasan csengetett az anyjával éjszaka, a másik részük pedig meg volt halva, a magatartásminták terén így szintén nem segíthetett. 

Én vagyok köztük mégis a legnagyobb barom – a Bem téren ezt állapítottam meg –, tudja, hogy mi várja, oszt’ mégis halad, visz befelé egy komplett rákot, ahelyett, hogy menekülne, mint az őrült, Mikepércs felé.

Megy az állat, jegyet lyukaszt, gonosz képpel méregeti a feltűnően egészséges utasokat, ficánkoló nagymamákat, erőtől duzzadó lakosokat, belém a kést, megy a barom, önkéntes alapon.

Aztán a bronzrelief, a bejárat után, az már tényleg nem ígért semmi jót, az intézet alapítójának emelték hálás tanítványai. Úristen, az a szigorú arc: hányat tehetett ez el az alapítás lázas évei alatt?! Jött az emberem, a hálás tanítvány, kedvesen vállon veregetett; ettől törtem meg végképp, teljesen. Vidáman húztak ki egy testet a műtőből éppen, a zöld ruhás legényke azt fütyülte közben, szállj el, kismadár. Hogy tályog az, nem rák tehát, nem kell megijedni, egy tályog csak, tályogocska, jók az esélyeim, mégis hány a hányhoz, doktor úr? Nagy röhögés, kikapjuk most azon nyomban protekciós alapon, apró altatásos rutinmeló, úgymond, lehet tapogatni a kórterem felé, vételezni a pizsamát.

Csend volt már a cégnél, lelassult a tempó így késő délután.

Mentem a folyosón, kerestem az ágyam, hörögve vívták a nyitott ajtók mögött végső tusájukat a megműtött betegek. Mondhatni, feldobott, hogy nemsoká közéjük tartozom.

Két halott közé fektettek le, nem adtak életjelt legalábbis, vércsoport meg tajszám, gyógyszerérzékenység, bármi rendellenesség – na, az sok van, drága, pszichés alapon, itt írja alá, lesszives’. Jó napot kívánok, az altatója vagyok, meg fogom szúrni, nyugtató lesz egyelőre, hány kiló? Várni aztán, várni, míg a gurulós ággyal a zöld fiú értem előáll. Jó, hogy ilyen a nő, semmi kétség, fel tudja nevelni a három gyereket. Közben a folyosón egy kísértet tántorgott 5 cm/perc sebességgel; ha oda tartott, semmi esélye sem volt, hogy időben elérje a budit. Kiszúrta a főnővér is, hova robog, Balogh bácsi, baj lesz, mint legutóbb, megkössem megint? Hazamegyek, mondta az árny, de nem válaszként, csak a kockakőnek, haza, suttogta alig érthetően, csukott szájjal szinte, maga elé.

Megjött a srác, miközben figyeltem, Keresztury, mondta ki az ítéletet, az lesz, ott a sarokban, mintha úgy mutatkozott volna be. Ne viccelj már, indulás van, menj előtte a budira el. Nem kell, hozzám ne nyúlj, nem megyek, odabent mindre rájön, öreg. Igyekeztem lemásolni Balogh bácsit sebességileg, szállj el, kismadár, dúdolt a gyerek, nézte vakarózva, ahogy a hátul nyitott hálóingben csupasz seggel a hideg kövön mezítláb csattogok. Felfeküdtem aztán utolsó erőmből, izomból vettem a levegőt, tempósan gurultunk a lift felé. Olvasgattam menet közben az elsuhanó, reményt adó feliratokat, megtudva a műtét utáni helyi szolgáltatásokat: művégtagok, mellek, járógépek, mankók, ortopéd cipők méretre, protézisek. Gondoltam, beszélgessünk addig is, amíg életben vagyok, belehajolt a plafonba fölöttem úgyis ez a kedves arc. Hány pácienst toltál ma be, ha meg nem sértelek, húsz körül. S hány ment bentről a tepsibe, vagy ez szakmai titok? Kettő, válaszolta, nem sok, valóban, három a napi átlag, gondolom, lesz ma még utánam valaki? Felébredsz, öreg, visszajössz, nyugi.

Mire ilyen jól elbeszélgettünk, bent is voltunk már, hat kommandós szempár villogott rám a maszk meg a sapka közül. A barátom átemelt, miként egy tollpihét, és szakszerűen leszíjazott, az adjunktus úr a vakító lámpafényben elmélyülten vizsgált egy szikét. Milyen jó vénája van, döfött az anesztes, dupla altatót kap, plusz nyugtatót megint, mivel ilyen nagydarab.

Azt mondta utána, beszéljek folyamatosan, inkább visítanék, mondtam, ha lehet, nem jut most az eszembe semmi sem.

De jókedve van, hányadik operációja, hagyjon már, asszonyom, megfázva se voltam még soha.

Szív az örvény aztán, zuhansz az éjszakába, küzdesz, hogy fenn maradj, de nincs remény, a szer legyőz. Sötét van ott, sűrű feketeség, néma csönd, nagy üresség, rémület. Nem kérek több sört, valamiért állítólag ezt kiabáltam, mikor visszajöttem utána átmenetileg, meg hogy engedjenek haza, így mesélte később a gyerek. Hol vagyok, istenem, úgy tűnik, hogy élek, igen, ez a testem, ez meg a kórterem. A két szomszédom tűkön ülve várta az ébredésemet. Éjjel lett közben valóságosan, sóhajtott és nyögött a sok nyomorult, Balogh bácsi a folyosón még mindig haladt. Mi volt, fiatalúr, egy tályog, ahogy mondták, tályog, hahaha, délelőtt amputálták a lábamat.

Hazajutni innen mindenáron, édes istenem.

Nincsen gyomrom, uram, kipakolták, kontrázott a másik, két helyen kilyukadt. Jön itt egy tályoggal, én meg nem tudok meginni egy pohár bort. Hát, az most nekem se kellene, így is épp eléggé szédülök, forog a két szőrös arc fölöttem, beléjük úszik a villamos, ami behozott, meg a műtő megannyi részlete. Dögöljenek mán, ne pofázzanak, dördült ránk a negyedik kedves szobatárs, ő is élt még ezek szerint, amúgy is lófasz mind a hármuk baja az én hasnyálmirigyemhez képest, plusz szíves vagyok, meg vesés. Nővér, maga meg ne nézzen, röpítsen ide inkább egy tetves kacsát, húsz perce csengetek.

Hajnalodott, mikor szabadultam, saját felelősségemre tántorogtam kábán, hősi erőfeszítéssel a kijárat felé. Ürült a szervezet, vonszoltam a testet, egyre jobban fájt a seb. Otthon aztán már nem is tudtam lábra állni többé, ordítva cserélem esténként a véres gézeket, s lehet, hogy ez most már mindig így lesz, így marad.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Keresztury Tibor: Ebben a könyvben a halálfélelemmel akartam szembenézni

„Ez nem coming-out, nem feltárulkozás, hanem egy megformált irodalmi mű” – mondta Keresztury Tibor a Hűlt helyem című könyve bemutatóján tegnap este, ahol szó esett írásainak sajátos hangjáról, a halálfélelemmel való szembenézésről és a betegség irodalmáról is.

...
Kritika

Keresztury helyettünk is letegezte a halált

Keresztury Tibor Hűlt helyem című könyve sötét történetet ígér, pedig az életről szól. Az életről, amit nem lehet szétfilterezni, viszont meg kell osztani. Elmondjuk, miért ez a hét könyve.

...
Hírek

Keresztury Tibor: Tegezőviszonyban vagyok a halállal

Keresztury Tibor Hűlt helyem című kötete is bekerült a Libri irodalmi díjak rövidlistájára. Az író egy videóban mesélt az önéletrajzi alapokon nyugvó fikciós regényéről, amelyben számvetésszerűen visszatekintett az életére. A Libri irodalmi díjak 10 döntős művére május 10-ig lehet szavazni.

Olvass!
...
Beleolvasó

A videójátékok világa segít elmenekülni a valóság elől

Gabrielle Zevin regénye, a Világépítők egyrészt óda a videójátékok aranykorához; másrészt két ember története, akik introvertált személyiségük korlátait leküzdve igyekeznek felfedezni a szerelem és a szeretet különböző formáit. Olvass bele!

...
Beleolvasó

A Szürke Ember többé már nem számít hasznos eszköznek, így ki kell iktatni

Mark Greaney első regénye a megjelenését követően azonnal bestseller lett, és számos folytatás követte, melyekkel korunk egyik legnépszerűbb thrillerszerzőjévé vált. A Szürke Emberből készült a Netflix eddigi legdrágább, 200 millió dolláros költségvetéssel bíró filmje Ryan Gosling főszereplésével. Olvass bele!

...
Beleolvasó

"Látod? Látod? Látod? Bölcső. Macskabölcső!" [Vonnegut100]

Száz éve született Kurt Vonnegut, akinek könyveit kultikus rajongás övezi mind a mai napig. Nincs ez másként az eredetileg 1963-ban megjelent Macskabölcsővel sem, amely olvasók egész generációjában hagyott kitörölhetetlen nyomot. Olvass bele!

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Heather Morris: Tartozunk a holokauszt túlélőinek azzal, hogy elmeséljük a történetüket

Heather Morrisnak az utóbbi években több holokauszt-témájú regénye is megjelent, és mindegyik kötetet túlélőkkel készült beszélgetések és kutatások alapozták meg. Az auschwitzi tetováló szerzőjével új könyveinek háttértörténetéről beszélgettünk, ő pedig mesélt az általa megismert túlélők bátorságáról, bűntudatáról, és azokról a nehéz emlékekről, amiket kötelességünk elmesélni az utókornak.

...
Kritika

A majdnem-élet receptje: egyedülálló anya reménytelen szerelemmel

A siker fokmérője ma a karrier és a boldog - kétszülős - családi élet. De mi van azokkal, akiknek egyik sem adatik meg? Bendl Vera első felnőtteknek szóló regényében nekik ad hangot: a nagy büdös semmiben lebegés állapotának, amit szeretünk átmenetinek hinni, de van, hogy nem lesz jobb. És a semminél már egy reménytelen szerelem is jobb. A Majdnem negyven a hét könyve. 

...
Nagy

A rómaiak is züllésről panaszkodtak, amikor a tekercseket felváltotta a lapozható könyv

A Papirusz számtalan ókori anekdotán és történelmi emléken keresztül elvezet az egyiptomi papiruszkészítő műhelyektől az alexandriai könyvtáron át a római rabszolgák másolóműhelyeiig. Hét érdekességet választottunk ízelítőül az ókori könyvek világából.

...
Nagy

Mohamed Mbougar Sarr az irodalom labirintusáról írt, és közben beleveszett a saját regényébe

Mohamed Mbougar Sarr szenegáli író akarata ellenére is szimbólummá vált: 31 évesen, első fekete-afrikai szerzőként nyerte el a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat. Paradox módon azzal, hogy neki ítélték a díjat, mintha belépett volna a saját regényének világába, amelyben az irodalmi elitet és intézményrendszert figurázta ki.

...
Nagy

Veres Attila: Igazából már csak a törvények és a pénz fog össze minket

A valóság helyreállítása és a The Black Maybe megjelenése apropójából beszélgettünk a humor szerepéről a feszültségépítésben, a kísérletező történetmesélő formákról, a sírkertszerű Magyarországról, reményről és reménytelenségről. Végül még olvasnivalót is ajánlott. Interjú.

...
Nagy

„Úgy képzeltem, az irodalom lesz a főfoglalkozásom” [Lator95]

A mesterség alapos ismerete elengedhetetlen - mondta egy régebbi interjújában Lator László, aki ma ünnepli 95. születésnapját. Költő, műfordító, tanár, aki szemináriumain egyetemi hallgatók nemzedékeit oktatta.

A hét könyve
Kritika
Werner Herzog első regényében egy japán katona téveszméje epikussá nemesedik
...
Zöld

A jövő embere ma már megszerkeszthető - csak az a kérdés, meddig mehet el

Eddig úgy gondoltuk, hogy biológiai meghatározottságunk miatt az életünkkel – legfőképpen annak kezdetével és végével kapcsolatban – tehetetlenek vagyunk. Mindannyian hozott csomaggal születünk, megöregszünk és meghalunk. De biztos, hogy ennek így kell lennie? 

...
Nagy

Ai Weiwei a kínai kommunisták miatt műalkotássá vált

Pár hét különbséggel láttuk Ai Weiwei kiállítását az Albertinában, majd olvastuk az 1000 év öröm és bánat című sokkoló és nagyszerű önéletrajzot. Rengeteg kép egy memoárhoz.

Szerzőink

...
Laborczi Dóra

A jövő embere ma már megszerkeszthető - csak az a kérdés, meddig mehet el

...
Forgách Kinga

Heather Morris: Tartozunk a holokauszt túlélőinek azzal, hogy elmeséljük a történetüket

...
Simon Eszter

Afganisztán egyetlen női polgármestere ezt üzeni: Ha van hangotok, használjátok és ne féljetek megszólalni

Hírek
...
Zöld

ENSZ Klímakonferencia: Ne csak a fejlődő országok, mindannyian fizessük meg az éghajlatváltozás árát

...
Gyerekirodalom

Hogyan segíthet a gyerekirodalom a történelemtanulásban?

...
Hírek

„A rendszerek változnak, a cigánypolitikájuk nem” – megjelenik Zsigó Jenő memoárja a roma polgárjogi küzdelmekről

...
Könyves Advent

A LEGO egy család és egy cég története, ami kanyargósan vezet el a világsikerig

...
Szórakozás

Lecserélik A hatalom gyűrűi legjobb karakterét alakító színészt

...
Könyves Advent

Kekszek, reneszánsz receptek, erdélyi lakoma és az új Dragomán - ezeket a gasztrokönyveket ajánljuk karácsonyra

...
Könyves Advent

Dobray Sarolta történetei a nyomorban is megtalálják a vágyat a méltósággal élhető életre

...
Hírek

Erdős Virág petíciót indított a tiltakozó tanárok mellett

...
Gyerekirodalom

Az ünnep azé, aki várja - adventi mesekalendáriumok

...
Kritika

Blake Crouch az emberi evolúció új szintjét kutatja, és rácsapja hősére a Géncsapdát

...
Promóció

Egy nélkülözhetetlen kiegészítő, ha sokat időzöl a gép előtt – Kékfény szűrő szemüveg

...
Promóció

A kulturális feltöltődéshez minőségi élelmiszerek járnak