Semmi sem fekete vagy fehér, még egy bántalmazó kapcsolatban sem

Semmi sem fekete vagy fehér, még egy bántalmazó kapcsolatban sem

Mindenki sérült, így vagy úgy. Ki úgy, hogy bánt, ki úgy, hogy hagyja, hogy bántsák. Ki végzetesebben, ki kevésbé, ki gyógyíthatóan, ki gyógyíthatatlanul.  Van, aki öl a végén, és van, akit megölnek. Talán csak szerencse kérdése az egész…? Dobray Sarolta Üvegfal című könyve valódi írói bravúrral szolgál: megpróbálja párhuzamosan a két főszereplő, Léna és Péter szemszögén keresztül követni az egyre örvényszerűbb eseményeket...

Könyves Magazin | 2021. június 23. |

Léna és Péter szerelme úgy indul, mint az álom: izgalmas megismerkedés, meglepetésekkel teli kalandok, bizsergető együttlétek, csodás utazások… aztán szinte rögtön ki is mondják egymásnak az igent, születnek a gyerekek, ők pedig belesimulnak a hétköznapokba. De lehet, hogy ezek mégsem egy normális párkapcsolat hétköznapjai, hanem egy beteges, de végtelen erős kötődésé? A kezdetben csak apró füllentésnek tűnő hazugságok, Péter gondoskodásnak álcázott, de valójában tomboló uralkodásvágya és a férfitól való félelem áthatja Léna énjét. Léna számára a férje örök viszonyítási ponttá válik, meghatározza Lénát az élet minden területén: mit vegyen magára, mit egyen, mit hova pakoljon, hogyan fürödjön, nem beszélve arról, hogy kivel találkozzon, hova menjen vagy ne menjen… Léna szinte szétporlad a másik eltipró, szeretetnek álcázott, manipulatív zsarnokságában. Menekülne, csakhogy a kalitka ajtaja már oly rég bezárult, hogy ahhoz is erő kell, hogy a menekülés gondolatával eljátsszon. Nem tud tenni semmit – vagy talán mégis…? Ha egy másik férfiba próbál kapaszkodni, az vajon megmenti őt, vagy ez éppen hogy olyan bűnöst csinál belőle, akinek – a férje szemében – végképp nem jár bocsánat, sőt? 

De semmi sem fekete vagy fehér, az éremnek két oldala van. 

Dobray Sarolta megpróbálja párhuzamosan a két főszereplő, Léna és Péter szemszögén keresztül követni az egyre örvényszerűbb eseményeket. Azt akarja, hogy belemásszunk Léna és Péter agyába, szívébe, lelkébe is, hogy a bőrünkön érezzük a két valóság kapcsolódásának lehetetlenségét, hogy nyakig merüljünk a házasságuk rendkívül izgalmas, megrázó és egyre inkább hátborzongató fordulatokkal teli szövetébe, mely fölött mind kivehetőbben lebeg az eljövendő tragédia felhője…

A regény alapjául szolgáló sorozatot több százezer olvasó követte tavaly a Nők Lapja hasábjain. A könyv e sorozat duplájára bővített változata.

dobray sarolta
Üvegfal
Scolar Kiadó, 2021, 320 oldal
-

Dobray Sarolta: Üvegfal

Akkoriban találkoztak össze Ingriddel. Igen, Ingrid volt az, Ingrid, a halott nő, legalábbis akiről ott Velencében, közvetlenül az előtt a térdre zuhanó leánykérés előtt Péter ezt mondta. Léna emlékeiben később, az idő előrehaladtával egyre nagyobbra nőtt ez a pár perces eset.

Az a délután egyébként is azok közé az elvarázsolt hangulatú vasárnap délutánok közé tartozott, amikor az ember a valóság és az álomszerűség tompa mezsgyéjén lavíroz.

Négyesben sétáltak a szokásos hétvégi bevásárlás után a körúton. Ingrid egy kardigánszerű kabátban állt, sárga gumicsizmában, és egy kisfiú kezét fogta. Léna semmi különöset nem látott volna benne, ha nem keltette volna fel a figyelmét, hogy mind alkatra, mint a mozdulatait tekintve mintha csak a testvére lett volna, vagy legalábbis valami igen közeli rokona. A másik dolog az volt, hogy Péter hirtelen megállt, és az arca falfehérré változott. Aztán Péter megragadta Bori kezét, és látványos körben kikerülte a Léna-szerű nőt. És akkor Léna attól a különleges, női ösztöntől vezérelve Ingrid szemébe nézett, és Ingrid is belenézett Léna szemébe. Aztán Ingrid Péter felé fordult, és azt mondta:

– Péter.

Péter elengedte Bori kezét, és egy pár pillanatig csönd volt. Bori a kisfiút nézte, Péter Ingridet, Ingrid Pétert, Léna pedig, mint egy teniszmeccsen, nézett Péterről Ingridre és vissza. Tudni lehetett, hogy előbb-utóbb valakinek muszáj lesz mondania valamit. De senki nem mondott semmit. Léna akkor úgy, hogy maga sem tudta megmagyarázni, miért, az idegen nő felé nyújtotta a kezét, és bemutatkozott. 

– Helló, Wieder Léna. 

Ingrid pedig megszorította Léna kezét, és azt mondta:

– Zelka Ingrid.

És Léna akkor már tudta, mi volt az a szorítás benne az előbb, az a furcsa vonzás az idegen nő fele. Mintha egy láthatatlan kapocs lett volna köztük, aminek összekötő láncszeme Péter volt, de Péter most mégis kívül állt a körön, csak a két nő volt belül, és fogták egymás kezét, kicsit hosszabban, mint ahogy azt egy kézfogásnál szokás.

Péter aztán újra megfogta Bori kezét, és továbbindult. Léna megfogta Misi kezét, és ment Péter után.

Lassú és olyan semmilyen színű vasárnap volt, legalábbis Léna visszagondolva nem emlékezett színekre belőle. Automatikusan lépkedett, és tette a dolgát egész nap. Csak este, amikor ketten maradtak a kanapé szótlan ölében, kérdezte meg Pétertől:

– Hogyan halt meg?

Péter összeráncolta a homlokát.

– Kicsoda?

– Hát Ingrid.

Péter nem szólt semmit. Csak bekapcsolta a laptopot, és átült vele a kanapéról a fotelba. Léna ott állt előtte, és nézte.

– Hogyan?

– Hű, a nagy Sherlock! Micsoda leleplezés. Amúgy ki mondta, hogy meghalt? – kérdezte végül Péter.

– Te mondtad. Egy perccel azelőtt, hogy megkérted a kezem.

– És ha mondtam?

– Akkor hazudtál. Miért hazudtál? Miért szoktál hazudni? Léna megpróbálta lecsukni Péter ölében a laptop fedelét.

Péter nem engedte.

– Nem hazudtam. Te szoktál hazudni, meg kiforgatni minden szavam. Miért forgatod ki folyton minden szavam?

– Péter… Meghalt Ingrid, a volt szerelmed, vagy nem? Nem halt meg, hiszen a körúton sétált ma sárga gumicsizmában, egy gyerekkel. És egészen meleg volt a tenyere, amikor…

– Jóég, nemhiába világraszóló a humorérzéked. Röhög a vakbelem.

– Mi ebben a humor? Miért hazudsz nekem folyton? Legalább nézz rám, a rohadt életbe! – Léna újból megpróbálta lecsapni a laptop fedelét, mert Péter nem hagyta abba a játékot, vagy isten tudja, mit csinált éppen. Péter most már erővel lökte el a kezét, úgy, hogy Léna ujjai belesajdultak.

– Gyakorolni kéne még ezt az agresszivitás dolgot, bébi. Te vagy a nagy író meg filozófus meg minden anyámkínja, nem? Az lenne a minimum, hogy tudod, meghalni ezerféleképpen lehet. És Ingrid meghalt. Bennem igen. Ha elmesélem, miért, egy pillanatig sem fogsz csodálkozni rajta. Csak nem akartalak ezzel terhelni sosem…

Viszont nem kéne eltakarítani a konyhában a kuplerájt?

– De kéne.

– Akkor hajrá.

Léna összefonta maga előtt a karjait.

– Hajrá.

– Értem. Dolgozni se dolgozol, itthon sem akarsz csinálni semmit, kifogtam az aranyhalat. Persze csak vicceltem. Vagy mégsem…?

Léna csak nagyon messziről hallotta Péter hangját, a mondatainak értelme nem is jutott el hozzá. Eszébe jutott, amikor először és utoljára Ingridről kérdezett tőle. A lánykérés után jó ideig nem is jutott eszébe, meg nem is akarta bolygatni a dolgot. Aztán egyszer, egy borgőzös estén, amikor elmúlt szerelmekről beszélgettek, Léna egyszer csak megkérdezte:

– Mikor halt meg Ingrid?

És akkor Péter elkezdett mesélni. A legapróbb részleteit is lefestette annak a pár órának, amikor Ingrid meghalt, úgy, hogy Léna egészen megborzongott belé.

Az is egy olyan nap volt, amitől fogva Léna a korábbiaknál is jobban szerette Pétert, és Péter sebezhetőségét.

– De hát elmesélted a temetést, mindent… – mondta most Léna, és érezte, ahogy a hangja éle felcsúszik a torkában, egészen a garatig. – Elmesélted a zöld Ladát… A vijjogó madarakat, amik úgy tűntek neked, mintha… 

– Hogy meséltem volna el? Képzelődsz. Vagy mit akarsz ezzel? Valami pszichopatának akarsz beállítani, vagy mi az isten? Az felmerült benned, hogy esetleg éppen te vagy a pszichopata?

Léna leült a kanapéra. Biztos, hogy jól emlékezett? Biztos. Egészen biztos…? Nem lehet, hogy csak álmodta az egészet? Az embernek egészen különös fantáziái támadnak a félébrenlét állapotában. Vagy lehet, hogy annyira részeg volt azon az estén, hogy…? Léna kinyitotta a tenyerét, és az arca elé tartotta. Mintha ki akarná tapintani a képzelet és a valóság közé kifeszített határt. De nem talált semmit. Péter leült mellé, és átkarolta.

– Szóval nem vagyok pszichopata, bébi, bármennyire is szimpatikus neked ez a gondolat. Olyan egyszerű és átlagos vagyok, mint a szék lába. Vagy mint te. – Péter megvonta a vállát. – De tessék, elmondom, miért halt meg bennem Ingrid. Hogy értsd. Látni fogod, miért nem szeretem felidézni azokat az időket, ezért rövidre is fogom, ha megbocsátasz. Amúgy egészen szokványos, banális történet. 

Léna fellélegezve vette tudomásul, hogy Péter becsukta a laptopot, és végre a szemébe néz.

– Nagyon szerettem Ingridet – kezdte. – De hát ismersz, tudod, hogyan szeretek, az nálam nem csak egy laza tavaszi séta, az egy kőkemény El Camino. Beleteszem a teljes szívem, a lelkem, sőt az egész fizikumom. Fiatal volt, nagyon fiatal, húsz vagy mennyi. Ehhez mérten olyan kislányos rajongással is volt felém. Azaz én eleinte csak annak vettem az egészet.

De ez a lány igazi eszelős volt, Léna… Nem kívánom senkinek.

Akarod, hogy mondjak példákat? Jól van, csak hogy örülj. – Péter itt felállt, és elkezdett fel-alá járkálni a szobában. – Volt, hogy reggel a lakásomban elbúcsúztunk egymástól, mindenki ment a maga dolgára. Aztán szépen hazamentem délután, csináltam mindenfélét, amit az ember otthon egymagában csinál, érted… Aztán órákkal később ez az agyhalott kimászott az ágyam alól… Ott volt végig, a rohadt életbe, és figyelt! Kiver a víz most is… Reggel úgy csinált, mintha lelépett volna, aztán visszasurrant, és megvárta, amíg rázárom az ajtót. 

Léna ezt nem egészen értette. Igyekezett valahogyan megkapaszkodni a részletekben, mert olyan érzés fogta el, mintha kapaszkodás nélkül hamarosan zuhanni kezdene valahova.

– Miért nem a kulcsával ment vissza…? – kérdezte.

– Nem volt kulcsa. Miért lett volna? Nem volt a feleségem.

De most tényleg ez a lényeg? Az a lényeg, hogy eszelősen, közveszélyesen féltékeny volt. – Felhúzta az inge ujját, és odatartotta a csuklóját Léna elé. – Ismered ezt, ugye?

Léna nézte a villám alakú sebhelyet. Hogyne ismerte volna… Eszébe jutott, amikor egyszer nem sokkal a meg ismerkedésük után egy pécsi motelban hosszan, meghatódva csókolgatta azt a kis heget.

– Nahát, ezt sem az üvegajtó okozta, ahogy meséltem neked. Csak nem akartalak felizgatni a valósággal, úgyis olyan érzékenyen reagáltál mindig, ha valami bajról beszéltem. Ezúton is bocsánat érte… Merthogy ez a sebhely is a mi kis Ingridünk artisztikus hajlamait dicséri. Egész kimunkált forma, ugye? Egy reggel csinálta, amikor még aludtam. Úgy gondolta, az ő elképzeléseihez mérve túl későn értem haza. Szerinted milyen arra ébredni, hogy szanaszét spriccel a csuklódból a vér?

Léna a saját vérét hallotta egyre hangosabban lüktetni a füle mélyén. Miért nem mondta el ezeket neki eddig Péter? Hiszen évek óta a férje!

Vajon mit nem mondott el még? Péter kinyitott egy üveg bort, töltött magának, aztán folytatta:

– Vagy amikor dupla adag altatót pottyantott a teámba reggel, úgy, hogy bár ezer dolgom lett volna, átaludtam az egész napot. És én hülye mit csináltam? Ezredszer is megbocsátottam neki. Mert ilyen az, ha az ember szeret valakit… Úgy értem, ha igazán. Csak később derült ki, hogy elfelejtette közölni velem, hogy súlyos pánikbeteg, és két pofára zabálja rá a gyógyszereket. Én voltam az egyetlen, aki vissza tudtam billenteni. Aki meg tudta nyugtatni. És mi volt a hála? – Péter széttárta a karjait, és félrehúzta a száját. – A legunalmasabb, legtriviálisabb ügy, amit el tudsz képzelni. A születésnapomon rájuk nyitottam, ahogy az akkori legjobb barátommal szopogatták egymást. Hurrá!

– Összecsapta a két tenyerét, de csak óvatosan, hogy a gyerekek fel ne ébredjenek, aztán visszaült a fotelba, és a laptopot is visszavette az ölébe. – Hát ennyi. Meg akartam halni. Darabokra törtem. Aztán úgy döntöttem, mégis élni fogok. Kibírtam, és otthagytam Ingridet. Ezt pedig nyilván nem bírta elviselni… 

Lénának eszébe jutott, hogy Péter Grétáról is azt mesélte anno, hogy elment az esze, sőt pánikbetegséget emlegetett, de mielőtt rákérdezhetett volna erre a sikító egybecsengésre, Péter azt mondta:

– Szóval így hal meg az ember valaki másban. Bárkivel megeshet. Te is meghalhatsz bennem egy pillanat alatt. – Csettintett az ujjával. – Így. 

Tessék, ennyi kellett, és Péter megint fölébe kerekedett.

Ennyi kellett hozzá, egy csettintés. Léna nem akart meghalni. Még Péterben sem. Túl gyáva volt rágondolni, mi jön a halál után.

Péter gyorsan folytatta:

– …ahogy persze te is megölhetsz engem magadban. Bármikor! És még vér sem folyik, tiszta haszon. Egyszerű önvédelmi mechanizmus, nem kell Freudnak lenni hozzá, ugye? Ki kell érdemelni az életben maradást, a virtuálisat is. Ha feltétlen szeretetet akarsz, arra ott a jóisten. Feltéve persze, ha ott van. – Péter megrántotta a vállát, jelezve, hogy arról aztán pláne nem tehet, hogy a jóisten ott van-e vagy sem.

Léna megint Ingridet látta maga előtt, ahogy ott állt az utcán, a smink nélküli arcával, és a smink nélküli tekintetével. 

– Nem látszott rajta, hogy őrült lenne… – mondta halkan.

Péter erőből kezdett kacagni.

– Most viccelsz velem? Hát nem tudod, hogy a pszichopaták játsszák el a legkedvesebbnek, legjózanabbnak tűnő szerepeket? 

Igen, gondolta Léna szédelegve, igaz, hát persze, hogy tudja. Mindenki tudja. Egy ideig nem szóltak semmit, csak a tévé duruzsolt. Péter újabb pohár bort vett magához, de ezúttal Lénának is töltött.

– Persze Ingrid egész másképp mesélné el ugyanezt, gondolhatod. – Mélyet sóhajtott. – Istenem, ha tudnád, milyen sztorik jutottak vissza hozzám, amikkel ő hintette gondosan tele a várost… Az emberi hiszékenység csodás táptalaja az ilyesfajta történeteknek. Idióták. Szerinted milyen érzés volt, amikor beléptem valahova, és régi barátok úgy néztek rám, mint valami istenverte Ted Bundyra? És amiket előadott rólam Velencében kicsi Pongrácnak… Jézusmária. Már fel voltam készülve, hogy miket fog mondani neked… – Újra teletöltötte Léna poharát, aztán finoman koccintott vele. – De te olyan jó voltál hozzám, hogy nem kérdezősködtél, pedig nyilván furdalt a kíváncsiság. Ezért is szerettelek már akkor, ott, ennyire. Mert te ismersz, ismertél már akkor is, tudtad, hogy mikor kell csöndben lenni, és mikor beszélni. Már akkor is mellettem álltál… Ingrid sosem ismert, bármennyire is odavettem magam elé, egészen kifordítva is. Szegény Ingrid. Beteg lélek. És éppen ezért betegesen is hazudozik. Igazából nem haragszom már rá.

Meg különben is, halottról vagy jót, vagy semmit, nemdebár?

Péter kacsintott, Léna felhajtotta az utolsó korty bort is, és lassan újra szabályosan kezdte venni a levegőt. Már rutinja volt ebben. Hát persze, miért ne lenne mindez igaz? Ne legyenek illúzióink, a megbántott nőknél nincsen gonoszabb, nincsen vérszomjasabb. Nemhiába tapasztalta ezt meg maga is az egyetemi gyakorlata alatt, a lányoknak fenntartott nevelőintézetek pokoli bugyraiban. Hálás lehet a sorsnak vagy akárkinek, hogy Péter még egy ilyen Ingrid után is képes ilyen ragaszkodással lenni felé. 

Egy perccel később üzenet érkezett Ingridtől. Léna összerezzent, aztán rájött, hogy valójában, valahol a lelke vagy éppen az agya mélyén már várt erre az üzenetre. Bement a gyerekek szobájába, és kezében a telefonnal leült a sötétben.

Pár nap után máris te voltál élete szerelme? Azonnal el akart venni feleségül? Verseket küldözgetett? Talán elsőnek, mikor még egymás nevét is alig tudtátok, épp a Szeretnem, hogyha szeretnének-et…? Leste minden gondolatod es vágyad? Sose lattal azelőtt olyan csodalatos képet önmagadról, mint amilyet az ő szeme tükrében lattal? Mesélt a nyomorúságos gyerekkoráról? Meg akartad menteni…? Az eleje mindig ilyen. A pszichopaták játsszak el a legbajosabb szerepeket. Péter beteg. Nem segíthet rajta senki, sem orvos, sem barát, sem szerelem. Te sem. Talán egyedül az Isten segíthetne neki, de az Istent is gyűlöli. Ha hallottál rólam Pétertől bármit, az a valóság erős fonákja. Peter a valóság fonákján él. Hallgass az ösztöneidre! Bízz a józan eszedben! Sose hidd el – se magadnak, se neki –, hogy megőrültél, hogy rossz vagy, hogy a te hibad. Sőt. Ne hidd el EGYETLEN szavát sem… Akkor is hazudik, amikor jobban járna az igazsággal. Én a pszichiátrián végeztem. Ne végezd te is ott…

Léna itt befejezte az olvasást. Nem bírta, és nem is akarta végigolvasni az üzenetet. De aznap éjjel egy percet sem aludt, és véresre vakarta a sípcsontját. Ha felzaklatták, mindig a sípcsontja viszketett, mintha ágyi poloskák támadtak volna rá.

Ingrid mondatai harangzúgásként visszhangoztak a fejében.

Tovább olvasson? Válaszoljon? Keressen bizonyosságot Ingrid szavaira? Nem. Péter a férje. A társa. A szövetségese. A gyerekeinek az apja. Nem fogja elárulni. Mert mire számíthat, ha kettejük közül Ingridnek hisz? Akkor összedől a vár. És kit temet legelőször maga alá? Mondja azt magának, hogy sikerült férjhez mennie egy  pszichopatához, egy megrögzött hazudozóhoz? Ki a franc akarna ezzel a gondolattal élni? És Péter amúgy is megmondta előre, hogy éppen Ingrid az, akinek a szájából csak úgy ömlik kifele a hazugság… 

De akkor is, mi ennek az egésznek az értelme? Mi értelme volt annak, hogy Péter halottnak hazudta neki Ingridet? Léna sehogy sem találta ebben a rációt. Igen, mi a francért hazudott neki, amikor jobban járt volna az igazsággal?!

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Richter: egy tehetséges gyógyszermágnás a magyar történelem viharaiban

Elbűvölő és szívfacsaró történet egy tehetséges ifjúról, aki képes volt megküzdeni a világgal, hogy megvalósítsa az álmait – s létrehozta a magyar gyógyszeripar bölcsőjét.

...
Beleolvasó

Lerepül a hülye fejetek

Hartay Csaba első regénye kőkemény életrajz a ’90-es évek Magyarországáról, gimis bulikról és haverokról. Vadító és vidító könyv, semmi nem maradt ki belőle, amitől egy kamasz fejest ugrik az életbe – talán egy dolog, az iskola imádata. Lakótelep, holtág, kollégium – bandázás a gyermekkori tájban. Mutatunk belőle egy részletet!

...
Beleolvasó

Szekérrobbantás, rénszarvasos futóverseny, végtelenített fiesta – Európa legismertebb, legrégebbi vagy épp legbizarrabb fesztiváljai

Bakancslista – Európai fesztiválok a kultúra világában elmerülve nagyszerű tanácsokat ad ahhoz, hogyan vágjunk neki feltérképezni kontinensünk izgalmas úti céljait: a portugáliai Óbidos középkori piacától a London–Brighton veterán autók versenyén át a Palio di Sienáig (sienai lovasverseny); és sok-sok további rendezvényt, például a mohácsi busójárást, a baszkföldi dobfesztivált, a korzikai sajtvásárt vagy a valenciai Virágok Harcát. Mutatunk belőle egy részletet!

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!

SZÓRAKOZÁS
...
Nagy

6 érdekesség, amit nem tudsz a Netflix Ripley-sorozatáról

Huszonöt évvel azután, hogy Matt Damon, Jude Law és Gwyneth Paltrow főszereplésével filmre vitték Patricia Highsmith thrillerét, Mr. Ripley ismét hódít, ezúttal fekete-fehérben. Összegyűjtöttünk hat érdekességet a vadonatúj Netflix-sorozatról.

...
Szórakozás

7 Oscar-díjas adaptáció, amit most láthatsz a Netflixen

Tuti befutókat néznél az este? Összeszedtük, milyen Oscar-díjas adaptációkat találsz most a Netflixen: lesz közte hard boiled krimi, izgalmas animáció, szórakoztató kaland és egy kakukktojás dráma is.

...
Szórakozás

„Ivy a kedvencem” – A Csengetett, Mylord?-enciklopédia szerzőjével beszélgettünk

Mi lehet a Csengetett, Mylord? titka, amivel ennyire betalált a magyar nézőknél? A sorozatról készült enciklopédia szerzőjét, Boromisza Istvánt kérdeztük.

Hírek
...
Nagy

Pócsik Andrea: Az én cigány irodalmam nem tankönyvízű [ROMA IRODALOM]

...
Beleolvasó

Knausgard új regényének szereplői megszállottan kutatják a múltat és a jövőt – Olvass bele!

...
Hírek

Marjane Satrapi nem akart több képregényt írni, de aztán Iránban meggyilkoltak egy nőt

...
Zöld

Ebből a sűrű, sötét erdőből csak hetekkel később bukkan fel a hajód - Olvass bele a Mitágó-erdőbe!

...
Hírek

Bereményi Vadnai Bébijének látszólag egy nő a főszereplője, valójában a város [Budapesti nők]

...
Így döntöttek ők

Nyáry Krisztián: Eszeveszett szerelem változtatta meg az életét

...
Hírek

Salman Rushdie ezt az álmot látta két nappal a merénylete előtt

...
Szórakozás

Így énekel Timothée Chalamet az új Dylan-életrajzi filmben (videó)

...
Zöld

5 könyv, amit olvass el, ha mindig ugyanúgy végződnek a párkapcsolataid

A hét könyve
Kritika
A Kovács ikrek fergeteges családregénye sokkal többről szól, mint beszűkült parasztokról
...
Podcast

Anyaság, apaság, az érzések kavalkádja – Ott Anna könyvajánlója [Ezt senki nem mondta!]

Ezt senki nem mondta! című podcastunk hatodik adásában Szabó T. Anna és Dragomán György voltak a vendégek, a beszélgetésükhöz pedig könyvajánló is tartozik Ott Anna válogatásában.

...

Ezt senki nem mondta – Szabó T. Anna és Dragomán György: Azt terveztük, hogy szabad gyerekeket fogunk nevelni

...

Kemény Lili: Az életemet nem különösebben tartom érdekesnek

...

Ezt senki nem mondta – Dr. Benkovics Júlia: Mi történik a nőgyógyásszal, amikor terhes lesz?

Olvass!
...
Beleolvasó

Knausgard új regényének szereplői megszállottan kutatják a múltat és a jövőt – Olvass bele!

A Hajnalcsillag-sorozat második kötetében, Az öröklét farkasai című nagyregényben Karl Ove Knausgård az emberi élet határait és a természet rejtélyeit vizsgálja. Most elolvashatsz belőle egy részletet.

...
Beleolvasó

Az Emberszemlélet humanista filozófiába öltöztetett kézikönyv a fenntarthatóságról

Gazsi Zoltán első könyve életrajzba bújtatott vállalati-impresszionista tankönyv cégvezetésről, fenntarthatóságról, a hétköznapok vidámságáról és a nehéz élethelyzetek túléléséről. Olvass bele!

...
Beleolvasó

A PTSD-s detektív egy megfojtott nő ügyét próbálja felderíteni ebben a mágikus krimiben

Kocsis Gergely A varjúszellem című regényében közélet és történelem, krimi és horror szálai fonódnak lidérces, felkavaró történetté, melynek legfőbb kérdése, hogy a holtak mentik meg az élőket, vagy fordítva. Olvass bele!

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Vérfertőző, wannabe-sátán és kölyökmedve-tulajdonos – 10 érdekesség a 200 éve elhunyt Byronról

George Byron mindent megvalósított, amit egy romantikus költő ismérvének gondolunk. Halálának 200. évfordulóján tíz érdekességet gyűjtöttünk össze a lírájáról és a botrányairól.

...
Nagy

Borbély András: Rafi Lajos verse lyukat üt a világon [ROMA IRODALOM]

A Nemzetközi Roma Nap alkalmából írók és kutatók ajánlanak olvasmányokat a roma irodalomból, melyek reflektálnak a reprezentáció kérdéseire is. Borbély András költő, szerkesztő Rafi Lajos egyik versét választotta.

...
Nagy

Mivel pörgeti fel egy mentalista Camilla Läckberg új szektás krimijét?

A pszichológiát és a sötét rejtélyt kiválóan ötvöző krimi, A doboz után a héten került a boltokba A szekta, Läckberg és Fexeus közös regénytrilógiájának második része. Ez alkalomból beszélgettünk a szerzőpárossal.

...
Nagy

Miért hasonlítanak a roma mesék a kortárs versekre?

Hogyan mozgatnak meg egy kortárs költőt a roma mesék? Miben fedez fel hasonlóságot az archaikus történetek és generációja meghatározó irodalmi témái között? És miképpen válik a mesékből költészet? Veszprémi Szilveszter cikkében a Vijjogók munkacímű verseskötetéről mesél.

...
Nagy

Mit szeretnek az emberek a kihalt Balatonban? Ebből az albumból megtudod

Bartha Dorka kötete a Balaton-part eltűnőben lévő épített örökségét és múlhatatlanságát mutatja meg. A történész-újságíró szerzővel egy nyikorgós Csepel bringáról, fotózásról, történetek utáni kutatásról, illetve a déli part felfedezetlen értékeiről beszélgettünk.

...
Nagy

Milyen apa volt Hemingway?

A Nobel-díjas Ernest Hemingwaynek Papa volt a beceneve. De vajon hogy osztotta be az idejét, ha az írás és az apai teendők között kellett választania?

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

Tarolt az apa a TikTokon, aki telefon helyett könyvet adott a gyereke kezébe

A pár másodperces videó egy elmerülten olvasó fiúról rövid idő alatt a TikTok kedvencévé vált.

...
Gyerekirodalom

Hogyan lehet elmagyarázni egy gyereknek, hogy mi a háború?

Az ukrán házaspár, Romana Romanisin és Andrij Lesziv képeskönyve érzékenyen, de bátran mesél nehéz, mégis fontos témáról gyerekeknek, arról, hogy mit jelent, ha valahol háború van.

...
Gyerekirodalom

Mi lesz, ha kevered Tolkient a magyar népmesékkel?

A Tolkien-féle fantasy és a népmesék hangulata keveredik Magyar Katalin különleges könyvében, a Jeripuszban, melyben a gonosz legyőzése a cél.