Meggyógyíthat a szeretet egy összetört lelket? – Olvass bele Ann Napolitano sikerkönyvébe!

Meggyógyíthat a szeretet egy összetört lelket? – Olvass bele Ann Napolitano sikerkönyvébe!

A Padavano nővérek érzelmekkel és energiával töltik meg a családi fészket. William Waters viszont egy tragédia miatt elcsendesült otthonban nőtt fel. Amikor a férfi találkozik a nővérekkel, az egymás iránt érzett szeretetnek is ki kell állnia a próbát. Olvass bele Ann Napolitano regényébe!

Könyves Magazin | 2024. május 01. |

Ann Napolitano regényében a testvérek a Kisasszonyokat idézik, hiszen nővérek és a legjobb barátnők is, akik szeretetben élnek. Julia temperamentumos és ambiziózus, Sylvie, a család álmodozója, aki akkor a legboldogabb, ha egy könyvet bújhat. Cecelia, a szabad szellemű művész, Emeline pedig türelmesen gondoskodik mindannyiukról. Ám amikor a William múltjából áradó sötétség kezdi elhomályosítani a jövője fényét, nem Julia, hanem Sylvie lesz a fiú bizalmasa. Így azonban nemcsak William lelke törik darabokra, hanem a négy nővér öröknek hitt szövetsége is. Vajon vissza tudnak-e találni egymáshoz? És a szeretet képes-e egy széthullott családot újra egésszé varázsolni?

A Helló, gyönyörűm világsiker lett: 2023-ban az Amazon és a Goodreads Choice Awards is a legjobb könyvek közé választotta. Barack Obama és Oprah Winfrey könyvklubja is ajánlotta.

ANN NAPOLITANO
Hello, gyönyörűm
Ford. Gieler Gyöngyi, General Press, 2024, 432 oldal
-

Ann Napolitano: Helló, gyönyörűm (részlet)

Fordította Gieler Gyöngyi

Rose kijött a hálószobából, tisztán, az egyik szebb otthonkájában. 

– Nagyon örülök, hogy megismerhetem, William. Szereti a vörösbort?

William felállt a kanapéról, kiegyenesítve hosszú testét. Bólintott.

– Jó estét, asszonyom!

– Szentséges szűzanyám! – Rose, aki alig volt több százötven centinél, hátrahajtotta a fejét, úgy nézett fel a fiúra. – Azt elfelejtetted megemlíteni, Julia, hogy ez a fiú egy óriás!

– Csodás, hát nem? – szólt közbe Charlie. – Sikerült kicsit lecsiszolnia a mi Juliánk éleit. Soha nem gondoltam volna, hogy ez lehetséges. 

Nézzétek, hogy mosolyog!

– Apa! – tiltakozott Julia.

– Milyen poszton játszol? – kérdezte Charlie Williamtől.

– Kiscsatár.

– Hah! Ha te vagy a kiscsatár, akkor nem szívesen találkoznék a naggyal.

– Vajon mi lehet az evolúciós magyarázat az ilyen magasságra? –mondta Sylvie. – Szükségünk volt olyan emberekre, akik ki tudtak lesni a várfalon, hogy jön-e az ellenség?

Mindenki nevetett, William is, és Julia arra gondolt, hogy a fiú egy kicsit elveszettnek látszik a nagy kavarodásban. Odament hozzá, és odasúgta:

– Túl sok neked a családom?

William megszorította a kezét, és Julia megértette, hogy ez igent és nemet is jelent.

A vacsora nem volt túl ízletes. Habár Rose gyönyörű zöldségeket termesztett a kertben, főzni utált, úgyhogy felváltva próbáltak vacsorát varázsolni az asztalra. A zöldségeket amúgy se maguknak szánták – a nagy részét az ikrek hétvégenként eladták a termelői piacon egy közeli gazdagabb környéken. Ma Emeline volt a soros a főzésben, ami azt jelentette, hogy mélyhűtött készétel volt a vacsora. A vendég választhatott elsőnek: a pulykát választotta, amit egy kis műanyag tálcán szolgáltak fel, volt külön kis rekesz a krumplipürének, a borsónak és az áfonyaszósznak. A család tagjai találomra választottak utána, és enni kezdtek. Emeline töltött croissant-t is sütött, amit szintén félkészen vásárolt, csak be kellett tenni a sütőbe. Ez már nagyobb lelkesedést váltott ki, és tíz perc alatt el is fogyott.

– Az anyám ugyanezt a márkájút csinálta gyerekkoromban – jegyezte meg William. – Nagyon jó volt újra ilyet enni, köszönöm.

– Örülök, hogy nem találod elrettentőnek a vendéglátásunkat – mondta Rose. – Kíváncsi lennék, hogy katolikus családba születtél-e.

– Végig katolikus iskolába jártam Bostonban.

– És az apád foglalkozását választod te is? – érdeklődött Charlie.

Ez a kérdés meglepte Juliát, és látta, hogy a húgai is megdöbbentek rajta. Charlie soha nem beszélt munkáról, és soha senkit nem kérdezett a foglalkozásáról. Ő gyűlölte a saját munkáját a papírgyárban. Kizárólag azért nem rúgták ki – Rose szerint –, mert a gyár tulajdonosa a gyerekkori jó barátja volt. Charlie rendszeresen mondogatta a lányainak, hogy egy embert nem a munkája határoz meg. „És téged mi határoz meg, apa?” – kérdezte egyszer Emeline pár évvel korábban, amikor ezt a megjegyzést tette. Mindig úgy csacsogott, mint egy aranyos kislány – többnyire mind egyetértettek abban, hogy ő a legkedvesebb és a legkomolyabb a négy lány közül. „A te mosolyod – felelte Charlie. – Az éjszakai égbolt. A virágzó sombokor Mrs. Ceccione háza előtt.” 

Julia akkor csak hallgatta, és arra gondolt: Ez ostobaság! És anyának sincs belőle sok haszna, aki idegenek szennyesét mossa minden héten, hogy ki tudjuk fizetni a számlákat. Lehet, hogy Charlie olyan kérdést akart feltenni, amiről úgy gondolta, más apák kérdezni szokták a lányuk barátjától. Miután a szavak elhagyták a száját, felhajtotta az italát, és a borosüveg után nyúlt.

– Apa ijedtnek tűnt – mondta Sylvie később ezen az estén, már a hálószoba sötétjében. – És hallottad, hogy anya azt a szót használta, hogy „elrettentő”? Soha nem szokott így beszélni. 

Mind a ketten megjátszották magukat William előtt.

– Nem, uram – felelte William a kérdésre. – Az apám könyvelő. Én... – Kicsit habozott, és Julia azt gondolta: Nehéz neki, mert nem tudja a választ. Nincsenek válaszai. Kellemes borzongás futott végig a gerincén. Juliának az volt a specialitása, hogy válaszokat adjon. Attól kezdve, hogy megtanult beszélni, utasítgatta a testvéreit, rámutatott, mi a problémájuk, és megadta a megoldásokat. A húgai ezt néha bosszantónak találták, de azt is beismerték, hogy ha van otthon egy „problémamegoldó mester”, az értékes dolog. Előbb-utóbb mindegyikük hozzá fordult, és szégyenlősen azt mondta: Julia, van egy kis gondom.

A probléma lehetett bármi: egy fiú, aki undokul viselkedett, egy szigorú tanár, vagy ha elvesztettek egy kölcsönkért nyakláncot. Julia boldog izgalmat érzett, ha őt kérték meg, hogy segítsen, összedörzsölte a két kezét, és kitalálta, mit tegyenek.

William folytatta:

– Ha a kosárlabdázás nem jön be, akkor talán… – Elakadt a hangja, és olyan elveszettnek látszott, mint pár pillanattal korábban Charlie, mintha az egyetlen reménye az lenne, hogy varázslatos módon magától befejeződik a mondat.

Julia közbeszólt:

– Lehet, hogy professzor lesz belőle.

– Hú! – kiáltott fel helyeslően Emeline. – Két sarokra innen lakik egy professzor, aki irtó jól néz ki, a nők állandóan a nyomában vannak. Csodás zakókat hord.

– Milyen professzor? – kérdezte Sylvie.

– Fogalmam sincs. Az úgyis mindegy, nem?

– Már hogy lenne mindegy?

Professzor. – Charlie úgy ejtette ki a szót, mintha Julia azt mondta volna, hogy „űrhajós” vagy „az Amerikai Egyesült Államok elnöke”. Rose állandóan az egyetemről beszélt, de az ő oktatása véget ért a gimnáziummal, Charlie pedig kimaradt az egyetemről Julia születése után.

– Az már valami!

William vetett egy pillantást Juliára, részben köszönetképpen, de valami más is volt a tekintetében. A csevegés továbbra is körülöttük forgott.

Később elmentek sétálni a környéken, és William megkérdezte:

– Miért mondtad, hogy professzor leszek?

Julia érezte, hogy elpirul.

– Csak segíteni akartam. És Kenttől azt hallottam, hogy könyvet írsz a kosárlabda történetéről.

William szinte észre sem vette, de elengedte a lány kezét.

– Ezt mondta? Nem is könyv, egyelőre csak jegyzeteim vannak. Nem tudom, lesz-e belőle valaha is könyv. Még nem tudom, mi lesz.

– Akkor is figyelemre méltó. Nem ismerek más egyetemistát, aki a szabadidejében könyvet írna. Nagyon ambiciózus vállalkozás. Nekem úgy hangzik, mint amit egy jövendőbeli professzor csinál.

William vállat vont, de Julia látta, hogy azért forgatja a fejében a dolgot.

William fölé tornyosult, és árnyékba borította. Már férfi, ha fiatal is. Pilsen ezen az estén csendes volt a sötétkék égbolt alatt. Jobb kéz felől, pár saroknyira Julia látta a Szent Prokop-templom tornyát, ahová a családjával vasárnapi misére jártak. Az jutott eszébe, hogy Sylvie a sci-fi regények polca mögött csókolózott a könyvtár éles neonfényében.

Megfogta William kabátját, és megrángatta. Hajolj le ide hozzám!

William már ismerte a jelzést, és lehajtotta a fejét. A szája összeért a lány meleg és lágy ajkával, összesimultak az utca közepén, a szerelmük közepén, az egész kerület közepén… Amikor végre kibontakoztak egymás karjaiból, Julia odasúgta a férfi mellkasának:

– El fogok menni innen.

– Honnan? A szüleid házából?

– Igen, és erről a környékről. Az egyetem után. Amikor… – most Julia kezdett habozni – …amikor elkezdődik az igazi életem. Itt nem kezdődhet semmi… Láttad a családom. Az emberek itt ragadnak. – Maga elé képzelte a földet Rose kertéjében: zsíros, rögös, ragacsos. Odadörzsölte a kezét William kabátjához, mintha a földet akarná letörölni róla. – Sokkal szebb környékek is vannak Chicagóban. Egy más világ ehhez képest. Te vissza akarsz menni Bostonba?

– Szeretek itt lenni – felelte William. – És kedvelem a családod.

Julia csak most jött rá, hogy eddig visszafojtotta a lélegzetét, úgy várta a fiú válaszát. Eldöntötte, hogy William a jövője, de abban nem volt biztos, hogy ő is ugyanígy érez-e, bár azt gyanította, igen.

– Én is kedvelem őket – mondta. – Csak nem akarok olyan lenni, mint ők.

Amikor Julia később beosont a házba és az aprócska szobába, amin Sylvie-vel osztoztak, az összes húgát ott találta; őt várták, hálóingben és diadalmas mosollyal fogadták.

– Mi az? – suttogta Julia. Egyszerűen muszáj volt viszonoznia a mosolyukat.

– Szerelmes vagy! – suttogta Emeline, és a lányok lehúzták Juliát az ágyra, hogy megünnepeljék az elsőt közülük, aki megtette ezt a lépést, az elsőt, aki átnyújtotta a szívét egy fiúnak. Az ikrek Sylvie-vel együtt odazuhantak a keskeny ágyra. Számtalanszor csinálták már ezt, és egyre nehezebben ment, ahogy nőttek, de tudták, hogy kell behúzni a végtagjaikat és úgy elrendezni magukat, hogy elférjenek.

Julia a szájára szorított kézzel nevetett, vigyázott, hogy ne csapjon zajt, és ne ébresszék fel a szüleiket. Meglepte, hogy könnyek szöknek a szemébe a húgai karjaiban.

– Lehetséges – vallotta be.

– Helyeseljük – mondta Sylvie. – Úgy néz rád, mintha te lennél a legnagyobb szám a világon, és az is vagy.

– Tetszik nekem a szeme színe – jegyezte meg Cecelia. – Szokatlan árnyalatú kék. Le fogom festeni.

– Ez nem olyan szerelem, mint amire te vágysz, Sylvie – mondta Julia. Ezt szerette volna tisztázni. – Inkább olyan racionális fajta.

– Hát persze – bólintott Sylvie, és arcon csókolta. – Te racionális ember vagy. Annyira boldogok vagyunk, hogy boldog vagy.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Alig győzöl majd válogatni a világirodalmi kötetek között 2024 tavaszán

Sodró, titkokkal terhelt szerelmi történetek, generációk életét összekuszáló traumák, az idegenség és rokonság kérdései a világ minden tájáról. Ismert írók és most debütáló szerzők hamarosan megjelenő regényei közül válogattunk. 

...
Nagy

5 áprilisban megjelent regény, amit érdemes elolvasni

A nácik elől Hollywoodba menekülő filmrendező, elszánt kutatás egy eltűnt apa után, kapaszkodás a család felmenőibe és elmagányosodás. Magyarul most megjelent regényeket ajánlunk.

...
Hírek

Marjane Satrapi nem akart több képregényt írni, de aztán Iránban meggyilkoltak egy nőt

Az iráni kulturális forradalmat mutatja be az a Marjane Satrapi által szerkesztett könyv, melyet ő a világnak célzott „felhívásként” jellemez.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Jordán Ferenc: Az ember találmánya a szaporodáshoz való jog - Olvass bele a biológus könyvébe!

Litkai Gergely a Bookline Zöld podcastjének következő adásában Jordán Ferenc hálózatkutatóbiológussal beszélget Az ember vége a természet esélye című könyvéről. Olvass bele a kötetbe!

...
Zöld

Túlélés vagy tanulás? John Holt könyve az iskolai kudarcok meglepő okait mutatja be – Olvass bele!

Miért jelent kudarcélményt sok gyerek számára az iskola? Mi az oka, hogy rengeteg gyerek unatkozik, feszeng, retteg az órákon, és alig tanul valamit? Mi történik valójában az osz­tályteremben? Hogy lesz az egyik gyerekből „jó”, a másikból pedig „rossz tanuló”? Olvass bele John Holt könyvébe!

...
Zöld

UFO-invázió nem lesz, de arrogáns azt gondolni, hogy egyedül vagyunk – Podcast Rab Árpád jövőkutatóval

Litkai Gergely a Bookline Zöld új podcastjében Rab Árpád jövőkutatóval beszélget Jane McGonigal Elképzelhető című könyvéről. 

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Így mutatta be Robert Capa Magyarország világháború utáni vörös fordulatát

A 70 éve elhunyt legendás fotós 17 éves korában menekült el Budapestről, 17 évvel később pedig másfél hónapot töltött idehaza. A Holidaynek írt, 14 fotóval illusztrált útibeszámolójában éjsötét börleszk-jelenetekként elevenednek meg a remények és a romok.

...
Nagy

7 botrány Nádas Péterén túl, ami irodalmi díjak körül robbant ki

Van, amikor a PC-ségen vitatkozik a zsűri – lásd a legutóbbi esetet, melynek során Nádas Péter könyve is előkerült –, máskor nyertesekről derülnek ki hazugságok, ellentmondásos nézetek, sőt bűncselekmények. De az is előfordul, hogy a díjat osztók óvatoskodnak túl egy helyzetet. Ilyen irodalmi botrányokat gyűjtöttünk össze.

...
Kritika

Egy új fantasyben Perszephoné leugrik a pokolba, majd háborút hirdet a szexista istenek ellen

Félkilós pink tégla, pokolbéli fantasy és görög mítoszba oltott feminista románc: ez mind Bea Fitzgerald új regénye, a Girl, goddess, queen.

Olvass!
...
Beleolvasó

Az apa keresése egyben az én felkutatása is egy holland regényben – Olvass bele!

A borbély fia fordulatos regény a gyászról, az újrakezdésről, a családi kapcsolatok és a vágy erejéről. Nem csupán az én- és apakeresés, de az alkotás magával ragadó története is, amely elmossa a határt jó és rossz, igaz és hamis, valóság és fikció között. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Olvass bele Nádasdy Ádám új verseskötetébe!

Nádasdy Ádám versei az emberélet útjának felén túlról szólnak. Mutatunk kettőt.

...
Beleolvasó

Mit teszel, ha kiderül, hogy talán nem a barátod gyilkosát csukták le? - Olvass bele Rebecca Makkai új krimijébe!

Amikor a sikeres tanárt és podcastert visszahívják tanítani a régi gimnáziumába, egy régi gyilkosságban is új nyomra bukkan. Olvass bele Rebecca Makkai könyvébe!

A hét könyve
Kritika
Salman Rushdie és a kétélű kés, ami élni hagyta
...
Nagy

A világnak vége kell, hogy legyen – Puzsér Róbert, Erdős Virág és Láng Zsolt a Tavaszi Margón

A Tavaszi Margó második napján Erdős Virág és Láng Zsolt legújabb kötetei mellett Puzsér Róbert Metafizika című könyvét is bemutatták, melyben a szerző nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy megfejtse a világ misztériumát.

...

Péterfi Judit: Kőkemény önismereti tréning kellett a túléléshez [Podcast]

...

drMáriás: Lehet 20 éves az ember, de 100 év történetét hordozza

...

Ezt senki nem mondta: Hallgasd meg a podcast első évadának összes epizódját!