Vágyak és háborúk, hatalom és művészet, egyén, közösség és család viszonya. Összeállításunkban német, holland, marokkói, amerikai és szlovák regényeket gyűjtöttünk össze.
Daniel Kehlmann: Mozgókép
Georg Wilhelm Pabst a két világháború közötti filmművészet kiemelkedő alakja. Az osztrák filmrendező Berlinben is aktív, de Hitler hatalomra kerülésének idején épp Franciaországból menekül Hollywoodba. Pabst később visszakényszerül Ausztriába, és bár családjával ellenállni készül a hatalom csábításának, a berlini propagandaminiszter mégis megkísérti ajánlataival. Hatalom és művészet, egyén és közösség viszonya: Daniel Kehlmann regénye ma is aktuális kérdéseket vizsgál a bravúros történetmesélés erejével.
Gerbrand Bakker: A borbély fia
Simon, a fiatal amszterdami fodrász az apjától örökölt szalonban dolgozik, semmi hajlandóságot nem mutatva arra, hogy kedvesnek tűnjön, sőt, még a ZÁRVA-táblát sem fordítja meg mindennap. Egyhangú élete egy csapásra megváltozik, amikor egy csoport szellemi fogyatékos gyerek úszásóráin kezd segédkezni anyjának, majd egy nap hajvágást kér tőle egy szalmaszőke író, aki történetesen egy fodrászról tervez regényt írni. A férfi nemcsak a fodrászkellékek nevére, de Simon apjának történetére is kíváncsi, aki az akkor már várandós feleségét hátrahagyva felszállt egy Gran Canariára tartó repülőgépre, és soha nem tért vissza. Cornelis neve szerepel az 1977-es tenerifei repülőgép-szerencsétlenség áldozatainak listáján ‒ de mi van, ha mégsem halt meg? Simon megszállottként veti bele magát a kutatásba, anyját és nagyapját is bevonva próbálja kibogozni a katasztrófa részleteit és feldolgozni végre az apja hiányát,
miközben egyre szenvedélyesebben vágyakozik valaki után, aki képtelen viszonozni az érzéseit.
A borbély fia fordulatos regény a gyászról, az újrakezdésről, a családi kapcsolatok és a vágy erejéről. Nem csupán az én- és apakeresés, de az alkotás magával ragadó története is, amely elmossa a határt jó és rossz, igaz és hamis, valóság és fikció között.
Leïla Slimani: Mások országa
1944-ben az alig tizennyolc éves Mathilde beleszeret az elzászi falujukban állomásozó francia csapat marokkói tisztjébe, Amin Belhadzsba. Mathilde, aki úgy érzi, hogy a háború megfosztotta fiatalságától, unalmas, szürke életre kárhoztatta, a romantikus regényekből megismert szenvedélyre, érzéki örömökre, kalandokra vágyik. A felszabadulás után követi férjét a francia protektorátusba, Marokkóba, amely ábrándjaiban a felhőtlen kék ég, a ragyogó napsütés, az illatos virágok és zamatos gyümölcsök földje. Ám csalódnia kell, egészen másmilyen valóság vár rá, új hazája hamarosan az elveszett illúziók országává változik számára.
Jesmyn Ward: Most leszállunk innen
Annist egy fehér rabszolgatartó nemzette, aki eladja délre. A hosszú menetelés során a lány édesanyjához kapcsolódó emlékeiben talál vigaszra, illetve a nagymamájáról szóló történetekben, aki harcos volt Afrikában. Annis számára e két nőalakon keresztül nyílik meg a kézzelfogható valóságon túli szellemvilág, amelyben ott van a föld és a víz, mítosz és történelem; ott vannak azok a szellemek, amelyek adnak és nevelnek, és azok, amelyek manipulálnak és elvesznek.
Pavel Vilikovský: Egynyári hó
Pavel Vilikovský a kortárs szlovák próza klasszikusa. A legtöbbet fordított szlovák szerzők közé tartozik, az Egynyári hó a nyolcadik kötete, ami magyar fordításban is megjelenik.
A mű elbeszélője naplószerű feljegyzésekben követi végig felesége szellemi leépülését: a betegség felismerésétől kezdve a személyiség elvesztésének egyes fázisain át a végkifejletig. A közös küzdelemben elmagányosodott férj megteremti saját alteregóját, akivel, a történet linearitását felbontva, öt (számozott) témakörben vitatkozik tulajdonnevekről, minámini indiánokról, bilabiális mássalhangzókról, lélekről, szerelemről, hűségről, Istenről és legfőképpen: az egyre közeledő lavináról. Vilikovský szokásához híven nagy fogalmakkal dolgozik; intellektuális elbeszélője blaszfémikusan fennkölt, ironikusan önmarcangoló, érzelmi kérdésekben pedig kíméletlenül pontos.
