Jókai Mór és Balatonfüred
Fotó: Wikipédia
Jókai először 1857-ben, 32 éves korában látogatott el Balatonfüredre és olyan nagy hatással volt rá a Balaton-part, hogy élete végéig az egyik kedvenc pihenőhelye maradt. Nemcsak őt, de első feleségét, Laborfalvi Rózát is lenyűgözte a füredi táj és persze maga a fürdő is, nem csoda, hogy innentől kezdve gyakorlatilag mindig ott nyaraltak. Utazásaik alkalmával általában a Szívkórházhoz tartozó Klotild udvarban laktak.
Jókai az első Balaton-felvidéki látogatásáról ezt írta A magyar Tempevölgy című cikksorozatában:
„Sok szép tájékát bejártam hazámnak; voltam az alföld végtelen rónáin, álltam a székely havasok csucsain; de mindeniknél jobban megragadott a Balaton-vidék. Az alföld ugy tetszik nekem, mint egy édesanya, ki nem sokat piperézi magát gyermeke előtt, nem iparkodik kedveért szép lenni; de kalászos mezőinek aranytengerével mutatja, milly hiven szereti, millyen jó anyja volt, s mig rezgő délibábjában tündér meséket mond neki, pacsirta énekben zengi bölcsődalát. – Erdély képe viszont ugy tünt fel előttem, mint egy büszke tündér, ki bámulatra hiv, büvöl és elcsábit; fenyvesek zugása titkos szókat beszél, havasok látása a távol után vonz; valami ugy kényszerit elérhetlenek után sohajtani; és egy fájó érzés neheziti a megválást. – Ah de a Balaton-vidék egy bájos menyasszony, ki vőlegényére vár, minden ponton uj bájait tárja fel; mentűl tovább nézzük, annál szebbnek látjuk, s bár nevessenek ki érte, én azt mondom, hogy az egész táj mosolyog! S még egy mélyebb, még egy jellemzőbb benyomást hagytak lelkemben e külön tájak. A hegytelen alföld, mellyen semmi emlék, vagy rom nem hirdeti multunkat, képzelteti velem a derék köznépet, a mellyet becsülök; az emlékes Erdély minden heverő kőhöz csatolt történeti nevezetességeivel tünteti elém az aristocratiát; a mellyet tisztelek; Erdély a magyar tájak aristocratája; ah de a Balatonkörnyék a táblabiró világ képe, a középosztályé, a mellyet szeretek, a mellyhez tartozom, a mellyről beszélni soha ki nem fogyok. Ha gazda vagyok, a Tiszamellék rónájának adom az első rangot; ha politikus vagyok, Erdélybe leszek szerelmes; de mint költő, a Balaton vidéknek nyujtom a szépség almáját.”
A Jókai-villa története
Fotó: Wikipédia
A Jókai-házaspár az első látogatásuk után tíz évvel úgy döntött, ideje telket venni Balatonfüreden. Az elhatározásban szerepe volt dr. Huray István fürdőorvosnak is, aki gyakorlatilag rábeszélte őket az építkezésre, már csak az író hörghurutja miatt is. Jókaiék a János-dombon, a Kerek-templom mögött vásároltak meg egy hangulatos telket, majd ott építették fel a Jókai-villát, ahová négy évvel később, 1870 körül tudtak beköltözni Rózával (és a teljes személyzetükkel).
Az épület kora eklektikus stílusban épült, hatalmas előcsarnoka volt és összesen hat szobája. Ezekben jutott hely Laborfalvi Róza lányának, Kisrózának is. A villának volt konyhája és pincéje is, a teraszról pedig csodás kilátás nyílt a Balatonra és Tihany felé. A villa kertjében ritka rózsafajták nyíltak, az épület mögötti gyümölcsöst Jókai (aki imádott kertészkedni) saját kezűleg gondozta. Az író ritkán hagyta ott Füredet a nyári időszakban, általában csak ősszel költöztek vissza Pestre.
A füredi környezet jó hatással volt Jókai egészségére, korábbi betegségéből, hörghurutjából is itt sikerült kigyógyulnia. Miután 1886 novemberében meghalt Laborfalvi Róza, a füredi otthon üressé vált számára, ezért 1890-ben eladta a villát Michelini János veszprémi gabonakereskedőnek. A család aztán majdnem húsz évvel később visszavásárolta a nyaralót. Bár később egy időre a Tejipari Egyesülés kezébe került, 1954-ben, az író halálának 50. évfordulójára az épületben megnyitották az ország egyetlen Jókai Emlékmúzeumát, ahol ma is meg lehet nézni, hogyan élt és nyaralt a Balatonon a Jókai-házaspár. A 2010-ben felújított Jókai-villában látható az író egykori íróasztala, amelyen fontos regények születtek, de ott van híres távcsöve, botgyűjteménye, valamint ásvány- és csigagyűjteményének néhány fontosabb darabja is. De feleségének színpadi kellékeit és egyéb relikviáit is meg lehet nézni.
Jókai Balatonról szóló írásai
Fotó: Wikipédia
Jókai a balatoni élményeiről szívesen írt cikkeket, novellákat, beszámolókat, például a fürdőéletről lapjában, az Üstökösben rendszeresen tudósított, 1876-ban pedig az Életképekben Balatonfüredi levelek címmel indított sorozatot. De számos regénye is kötődik a Balatonhoz, több mű ott született meg, és nem egy könyvében meg is jelenik a magyar tenger. Napközben általában csendben dolgozott a szobájában, többnyire nagy munkakedvvel, hiszen a balatoni környezet is inspirálta. Esténként pedig gyakran fogadtak vendégeket a házban.
A leghíresebb Balatonhoz kötődő regénye Az arany ember, amelyben az egyik fejezet a téli Balatonnál játszódik:
„Az orvosi tanácskozmány eredménye az volt, hogy Mihálynak el kell menni valahová tengeri fürdőkre, hogy a hullám adja neki vissza, amit a szárazföld elvett tőle. Ez orvosi tanácsra azt mondta Mihály: „nem szeretek embereket látni”. Ekkor aztán azt tanácsolták neki, hogy válasszon valami olyan hideg fürdőt, ahol már vége az idénynek, a vendégek eloszlottak: Tátrafüredet, Előpatakot vagy Balaton-Füredet, ott elég magányt fog találni. Fődolog a hideg hab. Arra eszébe jutott, hogy hiszen van neki egy kis nyári kastélya a Balaton melletti völgyek egyikében; ezt akkor szerezte, mikor évek előtt kibérlette a balatoni halászatot, de alig volt benne kétszer-háromszor azóta. Most hát azt mondá, hogy majd ott fogja tölteni a késő őszt. Orvosai helyeselték a választást. A Balaton veszprém-zalai partja valóságos Tempe vidéke, egy tizennégy mértföldnyi szakadatlan kertláncolat, egymást érő boldog falvakkal, elszórt úri lakházakkal, a méltóságteljes tó maga egy barátságos tenger, kisszerű zivatarával, de nagyszerű andalgásával; levegője olaszországi, népe szívélyes, forrásai gyógyerejűek; ott legjobb lesz a búskomor szenvedőnek az őszi hónapokat eltölteni. Ilyenkor már nehány köhögős professzoron és gyomorhurutos plébánoson kívül úgy sincs Füreden más vendég, aki a sötétkedélyű ember magányvágyát megháborítsa. Helyettük ott van a dicső természet; a Balaton mellett ősz táján második tavasz van. Tehát elküldték Mihályt a Balatonhoz.”
De Az arany emberen kívül több regénye is a Balaton-parti villához köthető, például a Fekete gyémántok, A szegénység útja, A Damokosok, és A három márványfej. Emellett szép balatoni elbeszéléseket is írt, a tó partján játszódik például A befagyott Balaton, az ölelkező várromok útirajza, valamint A Balaton vőlegényei című írása is. 1891-ben a Pesti Hírlapban jelent meg utolsó balatoni témájú műve, A rémhalász.
Szerelem és botrány
Fotó: Wikipédia
Jókainak egy botrányos szerelmi kalandja is kötődik a Balatonhoz, amely már jóval Laborfalvi Róza halála után történt, az író 72. életévében. A fiatal, mindössze 18 éves színésznővel, Grósz Nagy Bellával ugyanis Jókai a Balatonon bonyolódott országos felháborodást okozó szerelmi viszonyba, és ott is kérte meg a kezét.
A legenda szerint Grósz Nagy Bella 1897 tavaszán kereste fel Jókait az otthonában, akit arra kért, hogy vegye pártfogásába, mert színésznő szeretne lenni. Miután ott helyben elszavalta neki Arany János Tetemre hívás című balladáját, az idős írót sikerült is meggyőznie, aki aztán valóban hű támogatója lett és igyekezett őt szerepekhez juttatni.
A több mint ötven évnyi korkülönbség ellenére egymásba szerettek, bár kapcsolatukat – érthető okokból – eleinte igyekezték titkolni. Többek között a Balaton partján is tettek romantikus sétákat ebben az időszakban, a személyzet azonban – annak ellenére, hogy fizettek a hallgatásukért – kikotyogta a románcukat.
A felháborodás hatalmas volt, és ezt csak fokozta, amikor kiderült a lánykérés. Két évvel találkozásuk után ugyanis, a család leghevesebb tiltakozása ellenére, a 74 éves Jókai Mór és a 20 éves Bella egybekeltek. „Én a mai napon nőül vettem Nagy Bellát. Nem azért, mert a nagy Galeotto öszszekergetett bennünket hanem azért mert nagyon szeretem, s ő is nagyon szeret engem, mert megérdemli a becsülésemet, s hiszem hogy életem alkonyát boldoggá fogja tenni" – írta Jókai levelében Feszty Árpádnak. A házasság körüli botrány persze nem állt meg itt, az újságok is szívesen foglalkoztak vele. Jókai Mór és Grósz Nagy Bella házassága végül öt évig, az író haláláig tartott.
