Az egyik legismertebb Balaton-versünk Nagy Lászlóhoz kötődik, aki elképesztő nyelvi zenével festette meg, hogy milyen az igazi balatoni idill. Balatonparton című versében a nádi világban megbújó pezsgő, érintetlen természetről mesélt: a nádi verébről, a kis vízicsibékről, a vadrucákról, a barna lilékről és a nádas semmihez sem mérhető zenéjéről.
A Balatonparton című versben benne van a balatoni életérzésnek egy nagyon fontos szelete, a megnyugvás, a szemlélődés boldogsága. A lírai én egyedül megy le a tópartra, és a nádas mögé bújva titokban figyeli meg a vízi életet, a szél, a nádas, a hullámok, a madarak összhangját.
Nagy László verse dallamos, ritmusos, boldog Balaton-vers. Több zenei feldolgozása is készült, például Halász Judit előadásában is sokan ismerhetik.
„Babér ma terem-é nekem? Fohászkodva látok munkához" - Nagy László 95 - Könyves magazin
"Létem ha végleg lemerűlt,/ki rettenti a keselyűt!/S ki viszi át fogában tartva/a Szerelmet a túlsó partra!" Kilencvenöt éves lenne ma Nagy László, akinek olyan verseket köszönhetünk, mint a Ki viszi át a Szerelmet vagy az Adjon az Isten.
Nagy László: Balatonparton
Balatonparton a
nádi világban
megbújtam egyszer
s csuda szépet láttam
bóbitás nádon
nádi veréb fészket
sás bokor alján
kis vízicsibéket.
Vad ruca moccant
topogott a vízre
barna liléit
vízi útra vitte
senki se látta
csak magam csodáltam
ott a víz partján
még sokáig álltam.
Játszott a nádas
széllel és derűvel
s hazaindultam
nádi hegedűvel.