- Boldizsár Ildikó meglepően későn fedezte fel a népmeséket, 18 éves koráig műmeséket, kortárs meséket olvasott, a családjában sem volt, aki mesélt volna ilyeneket neki. Ugyanakkor azt gondolja, hogy az archetipikus képek, amikkel a népmesék is dolgoznak, ott szunnyadtak benne, és ezek kapcsoltak be, amikor az első népmesét elolvasta.
- Egy dolgozatra készült, amikor azzal foglalkozott, hogy a Micimackó mint műmese miből lett. Egy albérletben lakott húszévesen, és ott voltak a polcon a Karig Sára által szerkesztett Népek meséi sorozat kötetei. Nem emlékszik, pontosan melyik mese volt az első, amit elolvasott belőlük, csak arra, hogy nem magyar volt. “Onnantól kinyílt a zsák szája, és szakmányban olvastam, faltam, habzsoltam a történeteket. Miért? Mert mindenre választ kaptam, amit addig hiába kerestem.”
- A Micimackó-féle műmesékben szerinte kislányként vigaszt, biztonságot talált, ráismerést a saját hétköznapjaira, hogy másokkal is történnek olyan kis balesetek, amik egy felnövekvő kislánnyal történnek. Másrészt a fantáziáját is erősen megmozgatták. Ehhez képest a népmesék teljesen más befogadói élményt jelentettek. Egyfelől semmi sem volt belőlük ismerős: Óperenciás-tenger, táltos paripa, hétfejű sárkány, hollóvá változtatott fivérek… Mégis volt ezzel együtt egy olyan megélése, hogy mindegyik végtelenül ismerős, és vajon honnan? Nem a hétköznapi valóságát szólították meg, hanem a benne rejlő lehetőségmezőket. Nem biztonságot adtak, hanem erőt, hogy megváltoztassa az életét.
Boldizsár Ildikó mesekutató, író szerkesztő, kritikus, a Metamorphoses Meseterápiás Módszer megalkotója lesz a Túl a plafonon podcast második vendége. Hangolódásként olvass bele Életválságok meséi - Mesekalauz útkeresőknek című kötetébe!
Boldizsár Ildikó: Nem a mese gyógyít, hanem az a világkép és gondolkodásmód, amibe a mese bekapcsol
- Azért lett szükség a meseterápiára, mert a mai kor emberének nem zavartalan, egyértelmű a mesével való kapcsolódás, hanem közvetítőre lett szüksége. Gyerekkorban a kapcsolódás zavartalan, de aztán ezt elfelejtjük.
- Egy családi tragédia, a fia betegsége indította el afelé, hogy felfedezze a népmesék terápiás lehetőségeit. A neki elmondott mesék, és az ő gyógyulását követően a többi gyereknek a kórházban elmondott mesék hatását látva kezdett el azon gondolkodni, hogy miért lesznek jobban a mesét hallgató gyerekek (a gondos orvosi kezeléssel együtt). Az orvosok kérdezték tőle, hogy mit csinál a gyerekekkel, mert ha mesét kapnak, akkor nyugodtabbak, könnyebben bírják a műtétet, gyorsabban gyógyulnak. Könnyebb velük bánni, kommunikálni. A Mosoly Alapítványnál is ezt tapasztalták, amikor használták a módszerét.
- A fia betegsége után 16 évvel jelent meg a Meseterápia című kötet. 1996-tól 2006-ig csak terepmunkát végzett, mindenféle helyen mesét mondott, ezen belül hat évig pedig nem is azért mesélt, hogy majd egyszer terápia lehessen belőle, hanem egyszerűen tudta, hogy jót tesz. 2006 és 2010 között már tudatosan vizsgálta a meséket, hogy melyik hogyan hat.
- A legmodernebb agykutatási eredmények és Boldizsár Ildikó eredményei összeértek. A tanítványai már ott vannak a kutatói pozíciókban, tudományos intézetekben, ők már mérik is a meseterápia hatásait. Amit a hagyomány megőrzött, azt most felfedezi a modern tudomány. Kiderült, hogy a megőrzött hagyomány elemeinek milyen jó hatása volt az emberi életre, hormontermelésre, fiziológiás folyamatokra.
- Amikor a doktori dolgozatában 26 évesen azt állította, hogy a mesék célja több, mint a puszta szórakoztatás, szakmai elutasításba ütközött az elővédéseken. Ezzel a hozzáállással a mai napig találkozik, annak ellenére, hogy rajta kívül sok más tudományos publikáció és szellemi iskola is ugyanarra jutott, mint ő.
- A meseterápia három erős alapon áll, az egyik az orosz mesekutató, Vlagyimir Jakovlevics Propp morfológiai rendszere, aki először leírta a varázsmesék törvényszerűségeit a 20. század első felében. A másik az irodalomtudományból a hermeneutika, ami az értelmezés művészete, és Hans-Georg Gadamer nevéhez fűződik. A harmadik pedig egy antropológiai alap, a rítusok rendje. A rítusoknak fontos szerepe volt a mindenkori ember életében, a terápiás folyamatban ezek a rítusok ismétlődnek, mert a mesék ezeknek a rítusoknak a rendjét őrizték meg. Nem a mese gyógyít meg, hanem az a világkép, gondolkodásmód tud rendező, gyógyító lenni, amibe a mese bekapcsol bennünket.
A Delonghival közös új podcastsorozatunkban olyan nőkkel beszélgetünk, akik úttörők, illetve példaképek lettek a saját szakmájukban. A Túl a plafonon podcast sorozatindító beszélgetésének vendége Joós Andrea tanár, tudománykommunikációs szakember volt, most pontokba szedtük, mi mindenről volt szó a beszélgetésben, amit természetesen meg is hallgathatsz.
Joós Andrea: Akkor vagyok jó tanár, ha önazonos vagyok emberként
- Nemrég hónapokat szánt arra, hogy utánajárjon, a világ keletkezése, a galaxis, a bolygók kialakulása hogyan találkozik a teremtésmítoszokkal. Ezekben a történetekben pontosan megjelenik az ősrobbanás, a földtörténeti események, a tudomány és a mítoszok párhuzamosan haladnak, csak a nyelvük más. A galaxisok, a bolygók és a Földön az élet is egy jól leírható rend szerint alakult ki, és ott van a folyamat végén az ember, aki szintén egy jól meghatározott rend szerint épül fel “égi csillagok tüzében kovácsolódott darabkákból”. Utána az egyén a saját életében létre tudja hozni a rendet ugyanolyan csiszolódások, dekázások, egyensúlyhelyzetek kialakításával.
- A népmese nem azt mondja, hogy ne legyél individuális, hiszen minden népmese megteremti a különleges hőseit. A népmesei hagyományban a közösség mint megtartó erő mindig támogatja az individuumot, hogy az lehessen, akinek lennie kell. Boldizsár Ildikó úgy látja, most elvesztek a közösségek, nincs megtartó közösség a hátunk mögött, ezért megindultak az individuumok közötti harcok. Szerinte, ha nem tudunk közösséget alkotni egy közös cél érdekében, és eltűnnek az egymásra figyelés legcsekélyebb formái is, akkor káosz lesz.
- Az ember most ugyanazon hibák miatt fog leválni a saját fajáról, amiket már elkövetett a természettel szemben, amikor elkezdte kizsákmányolni. Nagyon korán elromlott ember és természet kapcsolata,
már a 10. századból származik olyan történet, amiben az állatok beperlik az embert, hogy mit művel a világgal.
- A klímaváltozással kapcsolatos szemléletváltáshoz Boldizsár Ildikó szerint már késő van, mert az nagyobb tömegeknél 200-300 év, míg megtörténik. Szerinte konkrét és azonnali cselekvésekre van szükség, nem csak az egyén szintjén.
- Szerinte a népmesék tele vannak bátor nőkkel, és mindig meglepi, amikor azzal a vélekedéssel találkozik, hogy a mesékben a nők passzívak és arra várnak, hogy megmentsék őket. Szerinte ez felületes és nagyon sok kárt okozott a mesékről való gondolkodásban. Mondott jó példákat: nők, akik elindulnak megmenteni a testvéreiket; nők, akik elmennek a férjük után, akikkel rossz dolgok történtek; nők, akik kézbe veszik a saját életüket, leválnak otthonról. Amikor olyan királylányokat látunk, akik csak a mese végén jelennek meg, amikor a hős megkapta a kezét a fele királyság mellé, akkor az azért van, mert az a történet egy férfiról szól, és “hadd engedjük már meg, hogy a mesék szóljanak férfiakról is. Szóljanak nőkről is, szóljanak kettejükről. Rengeteg mesetípus van.”
- Tavasszal elindul a MESE című folyóirat, amivel publikálási lehetőséget akar teremteni a mesékkel foglalkozó szakembereknek.
