• Hat nyelven beszél. Tárgyalási szinten angolul és németül, illetve csehül is egész jól, mert gyerekkorában Prágában éltek és cseh általános iskolába járt. Ehhez jön egy kis orosz, francia és spanyol. A szülei külkereskedelemmel foglalkoztak, így szinte belesodródott abba, hogy végül diplomata pályára lépjen. Összesen 13 évet élt külföldön szakaszosan, a honvágya viszont végül mindig hazahozta. Öt évet élt Prágában gyerekkorában, két és fél évet Kölnben pályakezdő szakmai gyakorlat keretében, aztán egy évet New Yorkban. Öt évig volt Brüsszelben diplomata.
• Izgalmas volt számára, hogy sokféle emberrel kommunikál, találkozik, hogy össze kell koordinálni a különböző kultúrákat, adott esetben konfliktusokat simítani. Brüsszelben kultúrával, esélyegyenlőséggel, ifjúsági dolgokkal foglalkozott, amik mindig közel álltak hozzá, itt sok civil szervezettel, múzeummal, kulturális intézménnyel tudott együttdolgozni. Ez közvetlenül az EU-csatlakozásunk előtti és azt követő időszak volt, amikor nagyon sok fiatal dolgozott ezen a területen és nagyon szakmai volt a munka. Sokat dolgozott különböző roma pályázatokon, amiknek itthon is látta az eredményét. Illetve részese volt a Pécs2010 Kulturális Főváros projektnek Brüsszelben, és “klassz volt látni, amikor ténylegesen megvalósult”.
• 2005-ben kezdte írni a Chili és Vanília című blogját. Ekkor indultak el a blogok, és az övé volt az első, ami gasztronómiával foglalkozott. A főzés iránti szeretetet a családjából hozza, a diplomata munkája mellett először csak egy felületet keresett, ahol a kulináris mondanivalóit, recepteket ki tudja írni és nem a barátaira zúdítja. 17 év alatt teljesen megváltozott a magyar gasztronómiai világ is. Ez majdnem két generáció is, ami azt jelenti, hogy 

azoknak a gyerekei kezdenek most főzni, akik annak idején az induló blogot olvasták.

• A nagy döntéseknek szerinte érdemes időt hagyni, mert az élet segíthet megerősíteni az ilyen elhatározásokat. Sok év volt, mire ki tudta mondani, hogy tényleg mennyire felvillanyozza az, ha főzéssel foglalkozhat. Ismét sok év volt, mire felmerült benne, hogy valamit kezdjen ezzel, és elkezdte feltérképezni, milyen lehetőségei vannak erre Magyarországon nőként. Főleg, hogy eredetileg életre szólóan tervezett a diplomata karrierrel. A mérföldkövet az jelentette, amikor az induló Dining Guide portálnak kerestek főszerkesztőt, és felajánlották neki az állást.

Mautner Zsófi receptjeivel két évszak teszi tiszteletét a konyhádban

Túl a plafonon podcast augusztusi vendége Mautner Zsófi főzőnő, ízelítőként a receptjeiből osztunk meg kettőt.

Tovább olvasok

• Amikor belecsöppent a magyar gasztronómia krémjébe, azokkal a séfekkel találkozott, akik a gasztroforradalom elindítói voltak itthon. Mautner Zsófia utólag már tudja, hogy akkor azért erősen tesztelték őt, hogy valóban ért-e ezekhez a dolgokhoz, vagy csak írogat róla. Aztán hamar befogadták, amikor kiderült, hogy valós a tudása.
• 2012-ben a Frankfurti Könyvvásáron főzőshow-t tartott. Ez volt az első nemzetközi szereplése, ahol a magyar konyhát kvázi diplomataként képviselte a nagyvilágban. Ezeken mindig úgy igyekszik összeállítani a menüt és a mondanivalóját is, hogy az adott kultúrához igazítsa, és az adott közönségnek legyen valami kapaszkodója.
• Sokféle szociális projektben vesz részt vagy akár indította el. A szüleinek köszönhetően olyan közegben nőtt fel, ahol a szolidaritás érték. 
• Eddig 16 szakácskönyve jelent meg, ebben a számban benne van az is, amit másokkal jelentetett meg. Most is dolgozik új könyvprojekteken, az egyik kedvence, amire évek óta készül, az Kövi Pál Erdélyi lakomájának a felújítása. Ez nemcsak mint kultikus kötet érték számára, hanem azért is, mert olyan receptek vannak benne, amik a mostani helyzetben nagyon aktuálisak: szezonálisak, fenntarthatóak, mindent felhasználnak, sok köztük az olcsón elkészíthető. 
• Nagy híve a jól felszerelt kamrának, amiben például az ázsiai meg közel-keleti szószok is elférnek a tartós élelmiszerek mellett, amiket ahhoz képest olcsón meg lehet kapni, hogy milyen sokáig és sokfélén használhatóak.
• Sok évre előre vannak könyvtervei. Az írási folyamatot általában egy listával indítja, amire felírja a recepteket, amiket szeretne az adott könyvben megosztani - annak is van egy maximuma, hogy mennyit bír el egy könyv. Oda kell figyelni a tartalmi egyensúlyokra, tesztelni kell a recepteket, majd a kis személyes részeket megírni egy megint más, bezárkózós írói munka. A receptírás mechanikusabb, szárazabb feladat, de nagyon nehéz. 

“Van egy szigorú, nemzetközi protokollja, hogy hogyan írunk receptet, és ezt nagyon kevesen tudják jól csinálni.”

• Nagyon szereti a szakácskönyveket, de már csak akkor engedi meg magának, hogy újat vegyen, ha van benne legalább egy recept, amit még nem látott sehol. Szereti a témákra vagy egy-egy alapanyagra szakosodott köteteket, amik például a csontról, zsírról, lisztról, sóról stb. szólnak.
• Ha teheti és a helyi kultúrába is belefér, szerte a világon bekéredzkedik a konyhákba, hogy lássa, mi hogyan készül. A piacokért is rajong, mindenhol talál érdekességet, de az egyik nagy kedvence az isztambuli piac: “Imádom a harsogó frissességét!”