Fotó: Valuska Gábor
Mautner Zsófia maximum három napot bír ki főzés nélkül. Szerinte a gasztronómia világában nőként nem könnyű helyt állni. Nagyon szereti, ha beszippantja egy könyv és rajong a „Mi lett volna, ha...?” típusú történetekért. Mindez a Margó Irodalmi Fesztiválon derült ki, ahol tegnap a Margó Extra vendégeként mesélt főzésről, olvasásról és a garantáltan sikeres lisztmentes csokitortájáról.
Mautner Zsófiával, a Chili & Vaníla gasztrobloggerével beszélgetett szombat délután Ott Anna a Margó Extrában és ahogy már megszokhattuk, gyerekkori könyvélményekkel indult a beszélgetés. Zsófi elmondta, igazi könyvmoly volt, hiszen az értelmiségi családi háttérben ez adott volt. Első helyen a Pöttyös és Csíkos könyvek álltak nála, ezek meghatározók számára ma is. Hogy mit adnak neki a könyvek? A magyar nyelvet, mert bár angolul is, németül is tudna szépirodalmat olvasni, neki az anyanyelve nagyon fontos. Mivel szeret egyedül lenni, a könyv ehhez is kiváló opció. Hozzátette, minden területen szereti a flow élményeket, így magát az olvasás folyamatát is élvezi, szereti, ha beszippantja egy könyv, és neki, mint kreatív tevékenységet végző embernek, fontos, hogy befogadhasson.
Anna ekkor azt kérdezte tőle, hogy melyik volt az a könyv, amit először nem tudott letenni, ami rabul ejtette, amit „értett". A válasz egyértelműen Paul Auster 4321 című regénye volt. Zsófi ezt egyrészt azzal indokolta, hogy szereti, amikor érdekes a struktúrája egy könyvnek, jó mondatai vannak, másrészt a könyv témájáért, a „Mi lett volna, ha...?” gondolatokért rajong, és sokszor eszébe is jutnak ezek.
Ott Anna az iránt is érdeklődött, hogy amikor diplomáciai munkát végzett, milyen könyvet vitt magával. A gasztroblogger kifejtette, hogy igyekezett mindig az úticélhoz választani, például, Isztambulba mindig vitte Pamuk Isztambulját, mert szerinte, amikor ott van az ember, máshogy érti meg a könyvet. Ezután 2011- 15 közötti munkájáról mesélt, amikor különböző háttérből jövő menekültekkel készített interjút és ehhez együtt főztek. „Nagyon jó élmény volt, megszűntek a korlátok, amikor együtt főztünk.” Hozzátette, rendkívüli módon tisztelik a magyar kultúrát ezek az emberek. Zsófi ma is sok karitatív projektben vesz részt, a sokszínűség közel áll a szívéhez. Anna aztán a hatalmas étkezőasztal metaforájával élve érdeklődött, hogy Zsófiéknál milyen jelentőséggel bírnak a közös étkezések, ott dőlnek-e el nagy dolgok, ott történnek-e nagy bejelentések, amelyre kifejtette, hogy náluk ennek hagyománya van, és a gasztroforradalom ellenére a vasárnapi ebéd még ma is szignifikáns pont az életükben.
Aztán a főzésről kérdezte beszélgetőpartnerét Ott Anna és az okát próbálták kideríteni, miért lett szakács Mautner Zsófiból. Érdekesség, hogy a családjában mindenki főzött, volt hagyománya, de hivatásos szakács más nincs náluk és nem is volt. Ő az egyetemi évek vége fele egy New York-i szakmai gyakorlaton esett rabul, mert megérintette a kulturális sokszínűség és az ételek kavalkádja, melynek hatására utána sokat olvasott. Ez volt talán a fordulópont. Majd elkezdett 2005-ben blogot írni Brüsszelben, aztán hazajött, de még csak nemzetközi ügyekkel foglalkozott, majd kiadta az első szakácskönyvét és nem volt visszaút. Azért hozzátette, a gasztronómia világában helyt állni kemény, nem nőknek való, de a kísérő tevékenységekben sok a női szereplő. Ő maga azért főz a munkáján kívül is, de igyekszik összehozni, hogy ne csak abból álljon az élete. De imádja, és amit maximum kibír főzés nélkül, az három nap.
Anna magára ismert, amikor Zsófi arról beszélt, hogy sokan nem főznek, mert nincs meg az otthoni főzés öröme, de Zsófi szerint kell öt alaprecept, amelyben az embernek sikerélménye lesz, onnan meg már könnyebb. Itt előjött a lisztmentes csokitorta, amely a beszélgetés során még többször előkerült, hiszen ez volt a válasz Anna azon kérdésére is, hogy „Melyik az a recept, amivel tarolsz?” Aztán az ízekre terelődött a beszélgetés, Zsófi az ázsiai csípősre esküszik, de közel áll hozzá a magyar konyha is. A megfelelő kovászolt kenyér a megfelelő vajjal ugyancsak a kedvence.
Visszatérve a könyvekre, Anna azt kérdezte a vendégétől, mikor olvas. Erre két fő alkalmat említett Mautner Zsófia: utazás és nyaralás. Hozzátette, imádja a könyvesboltokat, különösen a lepukkantakat, amelyeknek megvan a külön varázsa. Végül a meghatározó olvasmányélményekről esett szó, amelyre három könyvvel válaszolt a gasztroblogger: Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem című regényét, Paul Austert és Saul Bellow Henderson az esőkirály című művét emelte ki. De nem mehettünk el anélkül, hogy ne csodáltuk volna meg Zsófi frissen a nyomdából kikerült Főzőiskoláját, amely egy új kiadás és a szakács elképzelése szerint ez lesz a „piros könyv", amit csak le kell venni a polcról.
Szerző: Rátkai Zsófia
