A TBR podcast második évadának első epizódjában László Viktória tartalomgyártó és Bakó Sára Taylor Jenkins Reid BookTok-kedvencét, az Evelyn Hugo hét férje című regényt olvassák közösen, és ennek apropóján nem szokványos romantikus történeteket ajánlanak. Nézd meg az adást, és ismerd meg portrécikkünkből a szerzőt!
A BookTok ereje
Taylor Jenkins Reid iskolapéldája a BookTokon és a sztárok könyvklubjaiban uralkodó szerzőknek, akik gyakorlatilag önmagukban váltak branddé. Kilenc korábban megjelent könyvéből öt New York Times-bestseller, és a legújabb is az eladási listák élén tanyázik 2025 június eleji piacra kerülése óta. Regényei 21 millió példányban keltek el világszerte nyomtatott, digitális és hangoskönyv formátumban. Írásait 42 nyelvre fordították le.
Reid védjegye, hogy szinte minden könyvében új szakma kulisszái mögé viszi be az olvasóit, mintha maga is folyton új karriert próbálna ki: volt már rocker, filmcsillag, teniszező és újabban asztronauta.
Ez talán nem is meglepő egy castingostól, ugyanis ebben a szakmában dolgozott egészen 2012-ig.
Ekkor döntött úgy, hogy ad egy esélyt az írói karrierjének, és feladja addigi állását. Mindössze egy hónap alatt el is készült az első regénye vázlatával. A 2013-ban megjelent Forever, Interrupted langyos fogadtatásban részesült, ahogy a következő könyv, az After I Do is. Ezek a korai munkák szerelmes történetek voltak valamilyen csavarral, azonban nem tudtak kiemelkedni a hasonló regények közül.
Sztárcsinálók
Az áttörést feltehetően több dolog együttállásának köszönheti. 2019 márciusában Reese Witherspoon könyvklubja a Daisy Jones & The Six-et választotta havi olvasmánynak, majd hamarosan beütött a pandémia és a lezárások, ezzel párhuzamosan pedig elkezdett felfutni az új közösségi oldal, a TikTok is. Utóbbin masszív könyves közösség alakult ki.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Mindezeknek – természetesen a könyvek erényeivel együtt, amelyekre alább részletesen kitérünk – az lett az eredménye, hogy a Daisy Jones után az olvasók elkezdték keresni a könyveit, így a 2017-ben kiadott negyedik regénye, az Evelyn Hugo hét férje is – igaz, a kiadás után csak jóval később – bestsellerré vált.
Nem a marketing, hanem a szóbeszéd tette sikeressé.
Ezt követte a 2021-es Malibu Rising (magyarul Szikrázó Malibu – 2023), majd 2022-ben a Carrie Soto Is Back (magyarul Carrie Soto visszatér – 2024). Reid megtartotta a helyét a csúcson, a sztárkönyvklubok és a booktokkerek továbbra is imádják a könyveit. A Daisy Jones-ból sorozat is készült Elvis unokájával a címszerepben – természetesen Witherspoon produceri közreműködésével –, és szinte minden más kötetének filmes jogairól is tárgyalnak.
Evelyn Hugo hét férje
A tartós siker azt bizonyítja, hogy Reid tényleg tud valamit. Az Evelyn Hugo hét férje gerincét egy életútinterjú adja: a filmsztár egy női lap kezdő újságíróját fogadja otthonában és mesél magáról. Kettejük nézőpontja és életének történései, illetve az idősíkok is váltakoznak a jelen és az 1950-es évek Hollywoodja között.
Ennél a regénynél használta először azt a technikát, amelyben az egész könyvet a témához alakítja, annak rendeli alá. Az egykori filmcsillag, Evelyn Hugo életéről és karrierjéről szóló regényt például teleszórta a szereplők magánéletéről írt bulvárcikkekkel és a főhős filmjeiről szóló kritikákkal.
Reid egy új hősnőtípust is bemutatott Evelynnel.
Egy nőt, aki tisztában van a saját erényeivel, és értékeli ezeket, akinek fontos a karrierje, profi a szakmájában, és nem hajlandó a társadalmi elvárások szerint viselkedni. Hősei ugyanakkor esendőek, ellentmondásosak, és megbízhatatlan mesélők.
A szerző nem riad vissza a rázósabb témáktól sem. Miközben a könyv látszólag egy pletykákkal tömött nosztalgiázás a régi Hollywood botrányairól, rengeteg valóban mély kérdést érint – néha csak a sorok között –, mint a bántalmazás változatos formái, a szexizmus, a szexualitás megélésének lehetősége vagy épp a média és a sztárok viszonya.
Már ebben a regényben benne van gyakorlatilag minden, ami miatt TJR-t szeretjük. Korábban már szót ejtettük erről a regényről Viszkok Fruzsival a TBR podcast első évadában, most azonban egy egész epizódot szenteltünk neki, illetve a szerelem sokféleségének.
Daisy Jones & The Six
A fenti receptet tökéletesítette Reid a Daisy Jones & The Six című regényében. A könyv legjobb húzása a szokatlan forma, amely a mostanában divatos, beszélőfejes dokumentumfilmeket idézi. Egy fiktív interjúkötetben a kitalált The Six együttes és az egy ideig velük dolgozó énekesnő, Daisy Jones 1970-es évekbeli sikereiről mesélnek az érintettek és környezetük. Az interjúk és visszaemlékezések szinte egymásra felelgetve, egymást kiegészítve vagy egymásnak ellentmondva sorjáznak. Kirajzolódnak az együttes belső csatái, a működésük dinamikája és a magánéleti hullámzásuk, de megtudjuk azt is, honnan jöttek.
A szerző elénk tárja ezáltal az emlékezet működésének trükkjeit és az objektív megismerhetőség lehetetlenségét.
Ami neked életed legfontosabb éjszakája, az másnak, akár a hozzád közel álló, fizikailag is veled lévő emberek számára csak egy sima kedd.
A háttérben mindeközben ott lüktet a közeg, amely önmagában is sok olvasót vonz: a hetvenes évek klubjai és zeneipara. Kulisszatitkok a menő zenészek, modellek, hírességek világából. A szerző azonban nem esik az idealizálás csapdájába. A 13 évesen már klubokban bulizó Daisy története a rockzenészekkel lógó tizenéves groupie-k alakját idézi. A romantizált vagy menőnek beállított figurák így kallódó kiskamaszokká olvadnak.
Épp a könyv megjelenésének idején állt nyilvánosság elé a saját nézőpontjával több egykori „rajongó/múzsa”, akik ma már felnőtt nőként máshogy értékelik akkori „szerelmeiket”.
Egyéni és társadalmi szinten is vizsgálja a regény a nők szerepét és lehetőségeit az adott korban és szakmai közegben.
A családot a férje függősége ellenére is összetartó feleségtől a függetlenségét óvó zenészen át a múzsaszerepet elutasító, saját karriert építő Daisy-ig felvonultatja a skálát, és mindenkinek egyformán igazságot szolgáltat.
Reid nem bliccelte el a zenei részt: megírta a fiktív zenekar albumait is.
A kötet végén szerepelnek a The Six hivatkozott dalai. Természetesen csak a szöveg, a zene az olvasó fantáziájára van bízva – ami egy gyönyörű szimbólum lehet magára az olvasás folyamatára is. Az olvasó a szereplőkre vagy a közönségre gyakorolt hatása és a szövege alapján hallja a fejében a zenét.
Carrie Soto visszatér
A magyarul 2024 ősszel megjelent kötetben ezúttal a profi tenisz világában járunk. A 37 éves egykori teniszcsillag visszatér a pályára, hogy megvédje korábbi rekordját. Carrie Soto a nehezen kedvelhető hősök közé tartozik, aki azonban nem is akarja, hogy szeressék.
Édesanyja korai halála után édesapja kezdi edzeni, aki maga is profi teniszező volt. Kettejük élete immár 30 éve csak a sport körül forog.
Reid a siker természete mellett az öregedés, a fizikai változások és a gyász témáit is érinti.
Rákérdez a szexizmus, rasszizmus és a kisebbségek helyzetére. Ugyanakkor az 1970-80-as évek társadalmi normáit éppúgy megkérdőjelezi, mint a maiakat.
A specifikus téma ellenére semmilyen szakértelmet nem vár el a könyv, elmagyarázza az alapokat és ahogy korábban a pletykalapok cikkei, most a sportkommentárok leiratai szerepelnek a fejezetek között, és segítenek eligazodni.
Világépítés, avagy a TJR-univerzum
A fenti három könyvben, a Szikrázó Malibuval kiegészülve, az olvasók számos elrejtett utalást találnak, amelyek arra mutatnak, hogy mind ugyanabban a világban játszódnak. Ilyenek a közös mellékszereplők, a mindegyikben létező pletykalapok.
Reid képes arra, hogy az adott kornak megfelelően kezeljen társadalmi kérdéseket, ugyanakkor érzékeltesse az olvasóival, hogy a jelenség nincs rendben.
Ha könnyű olvasni, akkor nem lehet mély tartalma?
A kritikusok gyakran fanyalognak Reid regényei könnyen olvasható nyelvezete miatt, erre hivatkozva a munkái komolyságát is megkérdőjelezik. Ennek ellenére a rangos könyves listákon rendre szerepelnek az aktuális kötetei.
Ő maga erre egy interjúban úgy reagált, hogy olyan regényeket akar írni, amit egyetlen hétvége alatt felfalnak az olvasók.
A rengeteg irodalmi színvonalat számonkérő komment hatására azonban elbizonytalanodott magában, és a Szikrázó Malibut már tudatosan „szépirodalmibbra” vette. Az eredmény az lett, hogy „Cukormázas Franzennek” titulálták. A szerzőnek bár rosszul esett az odaszúrás, megjegyezte, hogy nem is próbál Jonathan Franzenéhez hasonlóan összetett történeteket írni. „Talán nem is baj. Lehet, hogy szeretek is a Cukormázas Franzen lenni!”
Nyitókép: Fotó forrása - Taylor Jenkins Reid honlapja
