Amikor az egyfilmes rendező felismeri a tehetséget

A Donnie Darko igazi furcsa film sok-sok érdekes és emlékezetes részlettel. Talán a legnyilvánvalóbb példa az utóbbira Jake Gyllenhaal alakítása, aki ezzel a filmmel robbant be a köztudatba. A művészcsaládból származó Gyllenhaal már 11 éves kora óta filmezett, és 21 évesen játszotta el a zavart kamasz Donnie-t, akinek tekintete hol Jack Nicholsont idézi a Ragyogásból, hol kisfiúsan csillog.

Gyllenhaalt mára a generációja egyik, ha nem a legtehetségesebb színészeként tartják számon, ennek ígérete pedig húsz éve abszolút tetten érhető volt. Gyllenhaal mellett a filmbeli nővérét a valódi testvére, Maggie Gyllenhaal játszotta, aki azóta szintén elismert színésznő és rendező lett (ő készítette a legutóbbi Elena Ferrante-adaptációt), de feltűnik még Patrick Swayze, Drew Barrymore, és a Vészhelyzet Carter dokija, Noah Wyle is, aki ekkoriban próbált átlépni a tévéből a filmbe.

Richard Kelly rendező és forgatókönyvíró jól választott színészgárdát, és elkészítette az ezredforduló független filmes pszichothrillerjét. A Donnie Darko egyszerre operált tudományos-fantasztikus és filozófiai dilemmákkal, miközben vaskosan fekete humora David Lynch szürreális és nyomasztó világából táplálkozott. Felfedezhető benne számos főhajtás Stephen King felé, és rengeteg kis utalás és geg, ami megjósolja a cselekmény későbbi fordulatait.

Azt gondolnánk, hogy Kelly innentől határozottan építette tovább a karrierjét - de éppen az ellenkezője történt, máig nem tudta még csak megközelíteni sem a Donnie Darko sikerét és komplexitását, amolyan egyfilmes rendező maradt. Néhány teljesen feledhető filmes munka mellett 2004-ben bemutatta a Donnie Darko rendezői változatát, ami eléggé szűkre szabta az alapvetően szövevényes, sokféle értelmezésre nyitott film olvasatát - ezért, és a húszéves évforduló miatt ebben a cikkben az eredeti moziváltozattal foglalkozunk. A legutóbbi hír Kelly felől, hogy 2021-ben bejelentette, hogy új folytatást készít (mert készült egy nélküle is) a Donnie Darkónak.

“Gyere közelebb”, mondta Frank, az óriásnyúl 

A nyulak mindenhol ott vannak, ezt már Esterházy kapcsán is írtuk. A torz nyúl a Donnie Darko központi figurája, szimbóluma, cselekménymozgató ereje. Éppen úgy, mint az Alíz Csodaországban fehér nyula, az ő feltűnése is mozgásba lendíti az elborult eseményeket.

A Donnie Darko bemutatója előtt csupán két évvel, Morpheus azt mondta Neónak a Mátrixban, hogy megtudhatja, milyen mély a nyúl ürege. A Kelly-féle nyúlüregben Donnie nyula, aki Frank névre hallgat, nemcsak megjelenésében baljós, hanem konkrétan közli az alvajáró Donnie-val, mikor ér véget a világ, és a filmben időnként kérdésessé válik, hogy nem rosszindulatú bajkeverő-e. Olyan extrém dologra utasítja Donnie-t, mint például az iskola elárasztása vízzel, vagy hogy gyújtsa fel a környék köztiszteletben álló polgárának házát. Frankre tehát a film első felében akár a Gyalog galopp nyulas jelenete is illene, amikor a fenyegetés forrását keresik:
“-A nyúlon túl?
-Nem, a nyúl az!”

Ezek az amerikaiak elég sok könyvet olvasnak

A nyulak (persze) a filmben felbukkanó egyik könyvben is ott vannak. Donnie irodalomtanára (Drew Barrymore) foglalkozik a Gesztenye, a honalapító című, elég nyomasztó meseregénnyel (angolul: Watership Down), amiben Vakarcsnak, a csenevész kisnyúlnak látomásai vannak az otthonuk szörnyű pusztulásáról. Sikerül meggyőznie a látomások igazáról a bátyját, Gesztenyét, és együtt elindulnak új hazát keresni.

Az órákon szó esik még Graham Greene The Destructors című 1954-es novellájáról is, amiben egy kamaszbanda vezére, Trevor, kitalálja, hogy elpusztít egy öreg házat, ami túlélte a Blitzet (amikor a nácik Londont bombázták). A ház lakója viszont hamarabb hazaér, mint a fiúk gondolták, ám sem ez, nem a matracban talált pénz nem állíthatja meg Trevort, hogy lebontsa a régi világ mementójaként fennmaradt házat. Az irodalmi szövegek kiválasztása természetesen nem véletlen, hiszen mindkettő erősen tükrözi Donnie helyzetét és szerepét az eseményekben: látja a jövőt, és kritizálja a társadalmi álszentség és önáltatás különböző megnyilvánulásait.

A könyvek egyébként is fontosak a filmben: kulcsszerepet kap Roberta Sparrow, azaz Halálnagyi filozófiai kötete az időutazásról, ami mellett felbukkan Stephen Hawkingtól Az idő rövid története is. A filmre jellemző nyomasztó és szatirikus hangulatot villantja fel már az is, amikor rögtön a legelején Donnie anyja a hatalmas, hófehér házuk árnyas kertjében ejtőzve Stephen King Az című regényét olvassa.

A kertvárosi anyukák vérmesen védelmezik az illúzióikat

A Donnie Darkónak van egy nagyon erős társadalomkritikus vonala is, ami két szinten is működik. Az egyik a jóléti kertvárosi miliőt támadja: itt a Patrick Swayze alakította életvezetési tanácsadó károsabbnál károsabb tanácsokat ad az embereknek, és a hazug örök optimizmus jegyében mérgező elfojtásra bátorítja őket. Donnie az egyetlen, aki ezt ki meri mondani neki nyilvánosan (természetesen eltávolítják a teremből), majd amikor felgyújtja a házát, a köztiszteletben álló férfiról kiderül, hogy van egy titkos kamrája tele gyerekpornóval. A rajongói nem hisznek a vádaknak és karaktertergyilkos összeesküvést látnak a lelepleződés mögött. A kertvárosi anyukák (Mrs. Darkót leszámítva) pedig összefognak a szerintük igenis nagyszerű ember védelmében.

A film vaskosan szatirikus és szürreális atmoszféráját emellett nemcsak egy-egy direkt elrajzolt karakter erősíti, hanem például olyan részletek is, mint a magániskola udvarán álló, Korcs névre hallgató furcsa kutyaszobor, aminek a tömör bronz fejébe Donnie belevágja a baltát.

Törpilla eredete és a kamaszlét hányattatásai

A másik társadalomkritika inkább a korszellemnek, és azon belül a hollywoodi fősodornak int be: ekkor mentek olyan filmek a mozikban, mint az Amerikai pite, a Hangyák a gatyában, A csaj nem jár egyedül. Jake Gyllenhaal egy interjúban arról mesélt, hogy nézte ezeket a filmeket, és semmi közük nem volt ahhoz, hogy ő hogyan élte meg a kamaszkorát. Szerinte a Donnie Darko ezért egy anti-tinifilm, amiben viszont ráismert a saját tapasztalataira.

És valóban, a Donnie Darkóban egyszerű őszinteséggel keveredik a sok kamaszkori bénázás, az identitás- és útkeresések sora a megnemértettség és a magány érzetével. Donnie kiemelkedően okos srác, ami eleve elszigeteli kicsit nemcsak a társaitól, hanem az egész kertvárosi közegtől. Ugyanakkor sokszor viselkedik indokolatlanul elviselhetetlenül (például a lánytestvéreivel) vagy éppen gyerekesen.

Hol megfejti a Graham Greene-novella mondanivalóját, hol a hupikék törpikék nemzőképtelenségét vezeti le könyörtelen logikával - mint egy igazi kamasz.

Plusz pont jár azért is, hogy a korszak szülőábrázolásához képest Donnie szülei a filmben se nem giccsesen bölcsek, se nem tökkelütött idióták, hanem két normális ember, akik próbálnak helytállni a családjukban és a tágabb közösségükben is.

Időutazó szuperhős vagy paranoid skizofrén?

Donnie a fokozatosan romló állapota miatt megbízhatatlan mesélő, így a film folyamatosan lebegteti, hogy vajon amit látunk és történik, azok egy zavart elme hallucinációi és egy egyre agresszívabbá váló srác cselekedetei - vagy 1988. október 2-án, éjfélkor tényleg létrejön egy másik dimenzió, illetve idővonal, és a világvégét csak a kiválasztott Donnie tudja megakadályozni, aki látja az időt és tud benne utazni is? Esetleg a kettő egyszerre, és Donnie egy beteg ember, aki hőssé válik.

Ha feltúrjuk az internetet, a befejezést magyarázó videók és cikkek (főleg a rendezői változat miatt) inkább a dimenzióváltós, időutazásos értelmezés mellett teszik le a voksukat, ami tényleg világosabbá teszi a befejezést is. Az eredeti moziverzió ereje viszont szerintem éppen a bizonytalanságban rejlik. Az nem ad könnyű megoldást, és jó agyalni például azon, hogy a döntéseink hálózata hogyan alakítja az életünket, mi változna, ha kritikus pontokon másképpen döntenénk, és hogyan élnénk meg az azzal járó dilemmát, hogy ha előre tudnánk a döntéseink következményeiről.

Szárnyra kap a kivimadár és mind zokogunk

Emlékszel még a Soundgarden Black Hole Sun című számának a klipjére? Ebben a jellegzetes amerikai kertvárosi figurák torzulnak el egyre szélsőségesebben, és a dagadó, szörnyű nap mindent elpusztít. Ki tudja, inspirálta-e ez Donnie Darkót, de az biztos, hogy a film hangulata nagyon emlékeztet erre az 1994-es videóra.

A zene már csak ezért is külön pontot érdemel, mert Kelly egész beszéd nélküli jeleneteket vágott betétdalokra a filmben. A beválogatott dalok ráadásul a mai napig nagyon jól szólnak, egynek pedig önálló élete is lett. A Mad World a brit Tears for Fears együttes eredetileg pörgős, 1982-es száma, amit Michael Andrews és Gary Jules dolgozott át és lassított le a Donnie Darkóba.

És akkor jött a Kiwi!

2006-ban Dony Permedi, számítógépes animációt tanuló diák készítette el azt a videót, amiben egy repülni vágyó kis kivi (ez a madár röpképtelen) fáradságos munkával egy sziklafalon felépíti élete első és utolsó röppályáját. A videó azonnal virálissá vált, és bár eredetileg Tim Cassel zenéjével jelent meg, nagyon hamar hódítani kezdett az a változat is, ami alá ismeretlen tettesek a Gary Jules-féle Mad Worldöt vágták. A Kiwi! szívek millióit törte ripityára, és máig igaz rá, hogy ha ki akarod sírni magad, csak nézd meg: