Ilyen ez. Úgy tűnik, nyuszik nélkül nincs legújabb kori történelmi pillanat. Legalább is, ha az igazán emblematikusakból válogatunk. Mert vegyük például a berlini falat. Az emberek életét megkeserítő monstrum nyuszigenerációk tucatjait tette boldoggá, hiszen míg állt, a tövében háborítatlanul éltek: a katonák nem lőttek rájuk, mert számolni kellett a töltényt, ellenben etették őket. A dicsőséges nyúlkolóniát aztán a fal leomlása temette maga alá, ha nem is konkrétan, de közvetve biztosan.
És itt van a Bobek. Bobek nyolcéves nyúluraság - ez nyuszikörökben igazán tiszteletreméltó kornak számít, hiába, a genetika meg a jóltartás. Szóval Bobek akkor került hozzánk, amikor az eredeti gazdája kiköltözött Skóciába, bye-bye, magyarhon. Nem tántorgás volt ez, hanem nagyon is határozott repülés, húzta a szíve, meg a jobb fizu és a nyugat-európai életszínvonal. Bobek pár hónapra érkezett hozzánk, míg exgazdi elintézi a papírjait odakint, mert a nyuszik nem utazhatnak csak úgy a királyságba - ez három éve volt. Bobek azóta nálunk ropogtat, exgazdi a brit időjárást élvezi, mint 200 ezer másik honfitársunk a szigetországban. Ez egy ilyen ezredforduló utáni sikertörténet - mondom, nyúllal.
Tudta-e vagy sem, hogy micsoda látnoki könyv ez, vagy csak a nevekben rejtező szójáték vonzotta olyan ellenállhatatlanul, mindenesetre Esterházy Péter 1996-ban lefordította Irene Dische, Hans Magnus Enzensberger és Michael Sowa Esterházy - Egy házy nyúl csodálatos élete című képes és ironikus-politikus könyvecskéjét, ami a főhercegi húsvéti nyuszi asszonyszerző kalandjairól mesél Berlinben, még a fal tövénél. Merthogy a húsvéti nyúl, az németül Osterhase, ami már majdnem Ester. Itt kell hozzátennem, hogy a szerzők közül valakinek tuti volt otthon nyula, erről árulkodnak a sablonokon túlmutató részletek a nyusziviselkedésről.
A könyvvel egyébként még kiskamaszként találkoztam, lehettem vagy 13, és vidéki kislányként a nagynéném budapesti (micsoda egybeesések, a kis Esterhazy nyuszi is a nagyvárosba utazik, és még Skóciát is emlegetik az első oldalon!) irodájában várakoztam rá, és amikor eluntam magam, a könyvek között megtaláltam ezt. Már akkor nagy nyúlrajongó voltam (valék - In Memoriam EP), fel is lapoztam, hogy aztán úgy másfél-két oldal után letegyem. Tele volt szójátékokkal, ami még hagyján, de fordítói kiszólások, kikacsintások sorával, a kommentárjaival, hogy (skandalum!) beleír az eredetibe. “Hát mi ez már, nem is igazi mese, engem itt becsaptak” - bosszankodtam.
Pedig nem, ma már azt is látom, mennyire igazi mese ez pont így, ahogy van. Mert ahogy eredetileg a népmesék, valójában a felnőttekhez és nagyon is a valóságról szól, még ha szimbolikus-metaforikus nyelven is. És ahogy a mesemondói hagyományban teljesen bevett, Esterházy Péter is megőrizte a történet lényegét, csak itt-ott csavart, cifrásított rajta a maga kedvére, meg a közönségét figyelembe véve.
Felnőttünk. A nyulak maradtak, Bobek épp szunyókál. De nyusziból sosem elég, kiteszem Esterházy nyuszis könyvét a polcra, borítóval felém.
(A cikkben szereplő képek forrása: Esterházy - Egy házy nyúl csodálatos élete, Magvető, 1996)
