A “szirup” persze jóleső, ezt a száraz világot már nehezen tudjuk feldolgozni kellő szentimentalizmus nélkül, olykor már az sem zavaró, ha alulról súroljuk a giccset. A Jó éjszakát szövege természetesen nem sétál bele az elidegenítő giccstartományba, de a Lázár Tesók eddigi szövegeiben is megfigyelhető egyfajta szimplicitásra való törekvés. A szövegek továbblépési pontja nem a nyelvi kimunkáltságban vagy izgalomban rejlik, hanem a motívumbeli sokszínűségben. Az idő mint toposz és a fa mint az idő múlását jelző motívum már eléggé terheltnek számít, ha több ilyen között megbújik, vagy viszonyban áll egy másik motívummal, akár az egész dal erősebbé válhatott volna.

Viszont hibát követnék el, ha a szöveget nem a videóval való viszonyában értelmezném, hiszen a Jó éjszakát egy audiovizális tartalom is. Lázárékról látunk archív, gyerekkori felvételeket, melyek a szöveggel és a dallammal való reláció által leszállítják nekünk a tiszta szentimentalizmust. A fogalom, mely a dal mögött húzódik, egyértelműen a felelősség – mondhatni, hogy ez egy értékőrző szerzemény, melyet a posztmodern jelenünkben szükséges dolognak tartok. Most már ők mondanak jó éjszakát, a Lázár Tesók, az ő generációjuknak van feladata:

felelősek a szeretteikért,

és mindenekelőtt meg kell barátkozniuk azzal, hogy egy nagybetűs Nincs áll előttük, mert az élet “elég”, és ekkor a mindenkori ember felfogja saját végességét.

Az elbeszélő a tudat pártján van, a tanulási folyamatok által vonja le súlyos és fájdalmas konzekvenciáit. A “nemlétet” is tanulni kell: a “fák sorsát”, hogy az végtére is a pusztulás, a “fejsze hangját”, ahogy mindent felaprít. Finom váteszdal ez, megkockáztatom, hogy a vátesz irányt már nem nagy hanggal és dagadó mellel lehet képviselni, hanem így, csakis így.

A teljes szöveg itt olvasható:

Figyelem az erdőt
Lapulok az ég alatt
Követem a fákat
Tanulom a sorsukat

Figyelem a fűrészt
Behatol a törzsbe
Az évek a gyűrűk
Mennek a tűzre és fáj

Engem békében neveltek fel
És sírhattam bármikor, ha fájt
Most már nekem kell vigaszt nyújtanom
Most már én mondok jó éjszakát

Engem meleg szív ringatott régen
Minden dobbanást az életembe véstem
Minden finom hang a részemmé vált 
Most már én mondok jó éjszakát

Figyelem a fejszét
Tanulom a hangját
Ha fázik az ember
Tudja a dolgát

Az évek a gyűrűk
Mennek a tűzre
Pattog a sorsunk
Az életünket égetjük el