A két frontembert a kép jobb sarkában elhelyezett tévén látjuk, úgy mint a médiumban önmagát kinyilatkoztatott állam, és ebből a szerepből, maguk veszik fel a kritikai pozíciót. Már a dal címe is problémákat vet fel: az Elnézést kívánok - mint köznapi értelemben vett, elhíresült poénként használt nyelvi kötőszövet - úgy kerül a szöveg elé filterként, mintha a politikai kiállást megelőzendő, a szerzők megkövetnék önmagukat, előre elnézést kérnek. Az érzet akkor is ez, ha a szóösszetétel önmagában a társadalom egy adott rétegének értelmi inkoherenciáját jelöli. Persze ennek a benyomásnak a kiindulópontjaként egyértelműen fel kell vetnünk a kérdést:
nem késett el ez a szöveg egy kicsit?
Az elmúlt években egyre inkább erősödött a magyar rapszcénának az a rétege, amely nyíltan, de különösebb zászlóra tűzött cél nélkül kezdett ki hatalmi pozíciókat. Elég csak Krúbira, vagy Dé:Neshre gondolnunk, akik posztmodern módon bár, de mégis csak úgy jártak el, ahogy a Punnany Massif jóval később.
Ennek az “elkésett” szövegnek az abszolút értelemben vett képviseleti jellegét gyengítik a figyelemfelkeltés gyanánt elhelyezett szóviccek, úgy mint: “gyors az Anti-lop” vagy úgy mint, “Ideje korán..bocsi, nem KORÁN / Azt nem szabad kimondani”. Ezek a megszólalások a problémakör felületét érintik csupán, és egy kiüresedett ma már kevésbé revelatív álláspontot mutatnak fel. Megértéssel kell fogadnunk ezeket a sorokat, ha azt nézzük, hogy a zenekar által eddig létrehozott dalokban ugyanígy megjelentek a szójátékok. Az Elnézést kívánok esetében annyiban más a helyzet, hogy most egy társadalomkritikai megnyilatkozásnak vagyunk tanúi, amely valószínűleg egy másfajta nyelvet is igényel. Milyen nyelvre van szükség?
Esterházy Péter szavai jutnak eszembe, ahogy arról beszél, hogy ebben a kettéosztott társadalom politikai diskurzusában már nem lehet egyszerűen részt venni.
A mindennap embere által is jól ismert két valóság közül az egyikben a Punnany Massif- szöveg vállaltan benne áll.
A textus köré fonódó kérdés nem az, hogy “mit kellett volna mondani” vagy “érvényes-e, amit állít a szöveg”, hanem hogyan teszi azt, képes-e megtalálni azt a pontos nyelvet, azokat a hiányt nem ismerő fogalmakat, amik által olyan hatalom elleni kiállás születik, aminek semmi köze nincs semmilyen ideológiához.
A teljes szöveg itt olvasható:
Ha Brüsszel a pokol és Budapest a mennyek,
Hazám, mutyi mid van, maradjak vagy menjek?
Gyűlölet a tégla amiből épül a fal,
A baj, hogy a magyar kifele él, befele hal...
Szabad választások szabad nudi nubiles
Demokrácia mondd, teveled mi lesz?
A GDP-t elnyomja a helikopter hangja,
Amíg szorgos a hangya, gyors az Anti-lop.
Hetero büszkén keresztény teremtményei az Úrnak
A béklyók csavarai nem igazán lazulnak.
Szeretetről papolsz de félelemben tartasz,
A nemzeti öntudat belenyugodott, hogy balfasz.
A migránst utálni, de nem járni a falun túl se,
A tv-ben külföldiek általi a szúrt seb.
Parasztvakításból világi a kvalitás,
Egy valamit tanultunk (mit?): mindig más a hibás.
Magyarország, rajtad egy osztrák szeme
64 vármegye kopott álmennyezete.
Ha nem voltál itt előbb, akkor most ne gyere,
Mert rád íjaz a magyar, lováról hátrafele.
Akinek egyik szeme csík, másik nevet magán,
De a felelősség súlya, hogyha kell, lepereg faszán.
Rabok legyünk vagy szaladok? túl Anglián, Kanadán,
Ki maradt itt, akinek szólhat a balladám?
Közben az ország jobban teljesít... Uhh, ez faszság,
Ha saját céged van itthon, az a legnagyobb rabság.
Amit akar a propaganda injektálja tebeléd,
Csak az sír, akinek van, de ott sosem elég.
Addiktívan éhes, nyíltan lop, minek is álcázza?
Őskeresztény, ki nem járt Isten házába!
De mi szavazzunk rájuk, azért van itt némi humor,
Inkább lennék egy nyugdíjas bálon a viagrás cukor.
Míg a koala kihal, oxigén bár: mi jön még?
Tetteinktől múlik végleg el a dicsőség.
És hazám: te fekszel mindezek alá,
Ezt elbasztuk itt ideje korán.
Hazám, te mégis fekszel ezek alá,
Ezt elbasztuk itt ideje korán,
Ideje korán.. bocsi, nem KORÁN,
Azt nem szabad kimondani.
A sorozat az NKA Hangfoglaló támogatásával valósul meg.
