- Szvoren Edina kötete három részre tagolható, a címadó novellára, amit az Ohrwurm-jegyzetek követnek, majd hét hosszabb novella zárja a kötetet. Kiss Tibor Noé először a különös hangzású Ohrwurm-jegyzetekről kérdezte a szerzőt, aki elmondta, hogy a kötet ezen részébe került novellákat az álmai inspirálták. Az ide tartozó rövid szövegek más jellegűek és műfajúak, mint a hosszabb novellák, és Szvoren azt is elmondta, hogy az álmokat segítségképpen használja írás közben, de nem ezek adják a szöveg egészét.
- A beszélgetés azzal folytatódott, hogy a szerző elmesélte, hogyan alkot új szavakat. A kötet több pontján is találkozhatunk olyan kifejezésekkel, amelyekről azt gondolhatnánk, hogy idegen vagy szakszavak. Ezek azonban mind Szvoren írói játékai. A szerző elmondta, hogy a megdöbbenést keltő, furcsa kifejezésekkel azt szeretné elérni, hogy az olvasó megkérdőjelezze a történeteket, ne higgyen el mindent, sőt az a célja, hogy a kötet gondolkodásra késztessen. Ezt a nézetet tükrözi a címválasztás is, hiszen a szövegek nagy része valóban csodálkozást kelt és meghökkent.
- Kiss megjegyezte, hogy az egész kötetre jellemző egyfajta kettősség, illetve arra is kitért, hogy a szavak meghökkentősége miatt Szvorenben van egyfajta részletgazdagság. Kiss arra volt kíváncsi, hogy a szerzőnek volt-e olyan tapasztalata, hogy valamit egészen máshogy látott, mint a többi ember. Szvoren erre azt felelte, hogy “akik írnak, valamilyen módon mind máshol vannak, valamin kívül helyezkednek el, kívülállóság érzésük van”. Kiss ezután arról kérdezte a szerzőt, hogy tisztában van-e azzal, hogy a látásmódja mennyire egyedi. Szvoren azt mondta, “beszélgetem kell az emberekkel, hogy rájöjjek arra, ha valamit másképp látok”. Hozzátette, hogy egyébként nincs benne kényszer, azzal kapcsolatban, hogy a mindennapi benyomásait megossza valakivel, mégis késztetést érez, hogy a világnézetét leírja. “Véleményem van, de a világnézetem csak az írásokban jelenik meg.”
- Kiss ezután a kötetben szereplő különös nevekre terelte a szót, és megjegyezte, hogy kissé olyan, mintha valamiféle zavarkeltő szándék lenne a szerzőben. A karakterek nevei is meglepőek, (Sikeres, Ó, név) így Kisst az érdekelte, hogy mi a zavarkeltés valódi célja. Szvoren elmondta, hogy a nevek mintegy kiindulópontként és önreflexiókként szolgáltak írás közben.
Szvoren Edina új novelláskötetében a megszokottnál játékosabban bizonyítja, hogy egészen apró, hétköznapi részletek, benyomások, események, szavak is elegendőek ahhoz, hogy újra és újra meghökkenjünk. A Mondatok a csodálkozásról a hét könyve.
Miért csodálkozunk még mindig a hétköznapok abszurditásán?
- Kiss párhuzamot lát Szvoren rövidebb szövegei és Kafka írásai között. Szvoren szerint “a hatások rejtett utakon járnak. Rám akkor hat egy írói világ, mikor nem veszem észre, és csak sokkal később van eredménye. Nem is kell, hogy tetsszen az adott kötet”.
- Szvoren elmondta, hogy olykor elgondolkodik arról, hogy az olvasóban milyen érzéseket keltenek azok a szövegek, amelyek a valóságon kívül játszódnak. Azt is hozzátette, hogy lehetséges, hogy a novellák abszurditása zavaró lehet.
- Szvoren nem hajlandó a szövegeit nyomasztónak tekinteni, és nem is akar azzal foglalkozni, hogy az olvasó hogyan illeszti be a történeteket a saját világába. “Én üres helyeket hagyok, és nem tartozik rám, hogy az olvasó mit kezd a szövegekkel.”
- Szvoren mindig azt a kérdést teszi fel önmagának a szövegei kapcsán, hogy azok viccesek vagy éppen szomorúak? “Akkor vagyok boldog, ha a válasz ambivalens, mert így érvényesülhet a kétéltűség.”
