A beszélgetésből kiderül, miért akart Simon Márton radikális megújulást, hogyan lett a későn érő, önmaga szerint "kedves, elveszett, fogalmatlan" fiatalemberből szinte sokkolóan váratlanul befutott és széles körben ismert szerző a Polaroidok megjelenése után. "Hirtelen teljesen más lettem, mint aki voltam, a könyv elindult és átalakította a rólam kialakított képet" - mondja arról az időszakról, amikor szinte depressziós lett, mert nehezen boldogult a hatalmas sikerrel és ismertséggel. A kötet rövid, egyetlen kép vagy gesztus köré épülő verseinek előképei között ott vannak Oravecz Imre, Weöres Sándor és Fodor Ákos rövid szövegei is, de a japán haiku hatása is egyértelmű. Szó esett a műfajmegjelölésként is olvasható kötetcímről, a borítóról, és arról is, hogy ezek a versek milyen korán és keresetlenül reflektáltak arra az időközben egyre erőteljesebbé váló jelenségre, hogy a képi kultúra átvette a hatalmat a szöveg fölött. De a beszélgetésből kiderül, mit reagált a szerző nagymamája a kötet verseire, illetve az is, hogy Borbély Szilárd miért ceruzával dedikálta Simon Mártonnak az Árnyképrajzoló című kötetét.
Simon Márton: A Polaroidok sikere után hirtelen más lettem, mint aki voltam [Visszapillantó]
Elindult a Visszapillantó, amelyben a 2013-as év végi toplistánk köteteit vettük elő újra, hogy megnézzük, mi történt ezekkel a könyvekkel és szerzőikkel azóta. Tíz éve jelent meg Simon Márton Polaroidok című kötete, melyet olvasva villanásnyi utazásokat tehettünk életekbe, világokba, filmekbe vagy érzésekbe. A rövid szövegeket tartalmazó könyv hatalmas siker lett, volt olyan is, aki magára tetováltatta néhány sorát. A szerzővel a kötetben kézzelfogható radikális váltásról, a nehezen feldolgozható sikerről és arról is beszélgettünk, mit mondott a nagymamája, amikor elolvasta a verseket. Hallgasd meg a teljes beszélgetést!
Fotó: Tombor Zoltán