Van egy gyerek. Vannak kérdései, és őszinte – néha túlzottan őszinte – pillanatai. Van egy gyerek. Nézi a világot. Keresi benne a helyét. A Mire felnövünk versek füzére, amelyek főszereplője egy kisiskolás fiú, akinek boldog, kiegyensúlyozott családjában egy betegség hirtelen mindent megváltoztat, a fiú pedig szívfájdító kérdések és bizonytalanságok sorával kénytelen szembesülni. A könyvet Egri Mónika illusztrálta.
Ott Anna először az újságírói munkájáról kérdezte Haász Jánost (a beszélgetés idején a Telex munkatársa volt – a szerk.), aki elmondta, hogy meg kell tanulni elvonatkoztatni a szörnyű történésektől. Ez lelkileg néha nagyon nehéz, de muszáj. Ugyanakkor a naponta olvasott hírekben, történetekben benne van a lehetőség, hogy valahogy később novellákban feldolgozza őket. A beszélgetésben szó esett arról is, hogy:
- a vers- és novellaírás számára szórakoztató tevékenység;
- míg a verseit azonnal leírja, amint eszébe jut egy ötlet, a novellák viszont néha csak több átírás után nyerik el a végső formájukat;
- a Füles rejtvényújságok képregényeivel és a Delfin-sorozattal kapott rá igazán az olvasásra;
- amikor először leült írni, egy délután alatt megírt 30-40 gyerekverset;
- nagyon szereti a skandináv gyerekverseket, azért is, mert olyan témákat hoznak be, mint a betegség, költözés, válás, szerelem, amelyekről a szülők sokszor rosszul kommunikálnak a gyerekekkel;
- a magyar társadalomban ritkán van meg a hajlandóság a kellemetlen dolgok kibeszélésére.
2022-es, felnőtteknek szóló novelláskötete jelölt volt a Margó-díjra, akkor interjút is készítettünk vele:
Idén nyolcadik alkalommal osztják ki a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjat. Ezúttal Haász János mesélt az apanovellákról, élete első verséről, és arról, hogyan szeretett bele egy korábbi Margó-díjra jelölt kötetnek köszönhetően Salgótarjánba.
Tovább olvasok
