A hagyomány szerint február 2-án a medvék kijönnek a barlangjukból, és megjósolják nekünk, meddig tart még a tél. Ha süt a nap és meglátják az árnyékukat, visszamennek téli álmot aludni. Ha viszont borús az idő gyertyaszentelő napján, kint maradnak, mert nemsokára jön a tavasz. A Fővárosi Állat- és Növénykert barnamedvéje, Balu tegnap elő is bújt, hogy megejtse a „medveárnyék-észlelést”, majd úgy döntött, marad. Jóslata szerint tehát már nem lesz hosszú a tél.
Az ő tiszteletére a mai napra Tandori Dezső Medvék minden mennyiségben című kötetéből választottunk verset, amelyhez az illusztrációkat Agócs Írisz készítette (a vele készült interjúnkat ITT találjátok, ITT pedig azt is megnézhetitek, hogy néz ki az íróasztala). Az Ez a mackó valahova indul című verset ráadásul most nem nehéz átéreznünk, hiszen mostanában nem ritka, hogy elindulnánk valahova, azonban a vége mégis csak az, hogy otthon kötünk ki: „Hova indul holnap... Szép úticél:/ A háza s benne az ágya.”
Tandori Dezső: Ez a mackó valahova indul
Ez a mackó valahova indul
De a céljához sosem ér el,
Mert folyton szembetalálkozik
Egy-egy szembejövő medvével.
A medvék mind megállnak
Egy kis beszélgetésre.
Eszükbe se jut, hogy a kis mackó
Valahova csakugyan elér-e.
Hűvösül az este, sötétül,
A kis mackó kezd félni.
Megfordul, s indul visszafelé,
Jó lesz legalább hazaérni.
A kis mackó már alszik;
Álmában ismét látja,
Hova indul holnap... Szép úticél:
A háza s benne az ágya.
