Az éppen zajló olimpia alkalmából ezen a héten egy igazi sportos verset választottunk, méghozzá József Attilától. Kevesen tudják, de az újkori nyári olimpiai játékokhoz, egészen az 1948-as londoni olimpiáig, minden alkalommal kapcsolódtak művészeti versenyek is.
A művészek több kategóriában (irodalom, szobrászat, festészet, építészet, zene) versenyeztek, ami azt jelentette, hogy sporttal kapcsolatos művekkel neveztek, és a sportolókhoz hasonlóan az arany-, ezüst-, illetve bronzéremért küzdöttek. Bár azt hozzá kell tenni, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ezeket a „versenyszámokat” soha nem ismerte el a hivatalos programok között. (A művészek olimpiájáról korábban ITT írtunk részletesebben.) Ha 1937-ben lett volna olimpia, talán József Attila is indulhatott volna az alábbi, Sportirodalom cimű versével.
József Attila: Sportirodalom
Sportirodalma, Takács, kedvessé tette a sportot
méla szememben, amely csak a sakk kockáin öregbült.
Már evezőt ragadok, gerelyem zug, röppen a diszkosz.
Holnapután kihuzom magamat; - s: milyen egy dali fickó -
így sóhajtnak utánam a lányok, még a Takács is.
1937 [?]
Forrás: Arcanum