Versterápia: „Mivel dugjam be fülem, hogy ne halljam/ A vészharangot”

Versterápia: „Mivel dugjam be fülem, hogy ne halljam/ A vészharangot”

A mai Versterápiában Reményik Sándor Árvíz című versét ajánljuk. 

Forgách Kinga | 2021. július 21. |

„Kilépett medréből a Bánat,/ Elszakította gátját a Betegség,/ Hidakat sodort el a Balszerencse” – írja Reményik Sándor Árvíz című tragikus hangvételű versében. A szöveget nemcsak a közelmúltbeli pusztító áradások és esőzések miatt érezhetjük aktuálisnak, hanem a felfestett hangulat miatt.

Versterápia
Versterápia rovatunkat a járvány elős hulláma alatt indítottuk el, hogy versekkel segítsünk feldolgozni a nehéz időszakot. A rovat a továbbiakban heti egyszer jelentkezik. A korábban megosztott verseket ITT találjátok.

Reményik versében az árvíz olyan allegóriává válik, amely elmos, elsodor mindent, ami számít és nem hagy semmilyen kapaszkodót az embernek. Az özönvíz megingatja mindazt, ami eddig stabilnak tűnt, és csak rettegést, nyomort és szomorúságot hagy maga után. A költemény második fele fohászkodásba fordul át, amely az Örökkévaló Árvízi Hajósnak szól. A lírai én azért könyörög, hogy legalább a szeretteit mentse meg a pusztító ártól.

Reményik Sándor: Árvíz

„Árvíz! árvíz!" sikoltják mindenütt
Riasztó hír-harangok.
Amerre nézek: tenger a világ.
Kilépett medréből a Bánat,
Elszakította gátját a Betegség,
Hidakat sodort el a Balszerencse,
A Nincstelenségnek már partja sincs,
A viskók eltűntek, a paloták
Talapzata alámosva inog,
És mindenünnen kezek nyúlnak ki,
Szegény, kapaszkodó kezek az árból,
Keresnek valamit, hogy mit, maguk se tudják.
 

Mivel dugjam be fülem, hogy ne halljam
A vészharangot, - hogy vakítsam meg
Nyomorúságra táguló szemem?
Hogyan némítsam el a rettegést
Világban elszórt szeretteimért?
Hogyan markoljam meg a kezüket,
Hogy mentés helyett akaratlanul
Le ne rántsam magammal őket is?
Mert víztől sodort szegény száraz ág,
Tehetetlen gally az én kezem is.
Visz a betegség, tép a balszerencse,
Ragad és eltemet a szomorúság.
 

Örökkévaló Árvizi Hajós,
Kegyetlenül kegyelmes,
Ki láthatatlan ladikoddal
Lebegsz a nyomor vizei felett, -
Ki némelyeket felveszel hajódra,
Ki másokat a mélybe visszalöksz,
Én nem tudom, csak Te tudod, miért -
Ó, vedd fel az én kedveseimet! -
Mindenkit, akinek szívétől
Az én szívemig szálat feszítettél.
Nem tudok én most népekért,
Világokért fohászkodni Tehozzád,
Egyesekért, személyszerint könyörgök:
Ne hagyd, ne hagyd, ne hagyd alámerülni!
Örökkévaló Árvizi Hajós,
Kegyetlenül kegyelmes,
Ki láthatatlan ladikoddal
Lebegsz a nyomor vizei felett -
Ha nem férünk fel ladikodra mind
Tehetetlen, nyomorult emberek:
Ó, vedd fel, akiket én szeretek!

Forrás: Arcanum 

 

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Versterápia: „A szerelem tiszta esszenciáját, isten/ ajándékát te mocskoltad ihatatlanná”

A mai Versterápiában Karinthy Frigyes Férfitársam című versét ajánljuk. 

...
Nagy

Versterápia: „Nyár van, dél, ernyedt, altató”

A mai Versterápiában Szabó Lőrinc Nyári utazás című versét ajánljuk. 

...
Nagy

Versterápia: “Hogy szúr ez a korszak!”

A mai Versterápiában Szabó Magda Európa, utolszor című versét ajánljuk. 

Polc

Fakó lábujjak és parányi nők – Így szól a horror a nagyvilágban

...

Bevezetés a városi magány mesterségébe

...

A totális diktatúra receptje: a biztonságra hivatkozva építsd le a szabadságot

...

Ukrajnában a költészet ott kezdődik, ahol a szókincs véget ér

...
A hét könyve
Kritika
Atwood varázstalanítja Odüsszeusz mítoszát
...
Nagy

Az utolsó mohikánon nőttél fel, de ezeket nem tudtad

Milyen történelmi előzményei vannak a regénynek? Mi tükröződik abban, ahogyan Cooper az őslakosokat ábrázolja? Az eredeti szöveg melyik rétegével nem találkozhattak Magyarországon azok, akik Réz Ádám átdolgozását olvasták? És mit hagytak ki korábban több magyar fordításból?

SZÓRAKOZÁS
...
Nagy

Ezeket a könyveket olvasd, ha tetszett A páciens!

A páciens című sorozathoz kapcsolódva most öt olyan könyvet mutatunk, amelyekben a pszichológus szemszögén keresztül beleshetünk a terápia zárt ajtaja mögé, és amelyekből kiderül, hogy a szakember is ugyanolyan esendő, mint a páciens.  

...
Podcast

Szabó Benedek: Az igazán jó műveknek nincs eleje és vége

A hallgatók társalkotói szerepéről, John Cheever prózájáról, hidegháborúról és melankóliáról beszélgettünk Szabó Benedekkel, aki az egyrészt-másrészt generációjához tartozik.

...
Szórakozás

Müller Péter Sziámi: A dal tud valamit, amit szeretnék tudni én is

„Életem összes kalandja másodszándékból következett” ‒ mondja Müller Péter Sziámi, akinek napestig sorolhatnánk a titulusait és a kitüntetéseit, magára legszívesebben mégis költőként tekint. Elmesélte nekünk, hogy lelt rá élete legjobb játszótársára nemrégiben, és megtudtuk tőle, miért csendesednek el bennünk a dalok, mire felnövünk.

...

Hidas Judit: Nőként gyakran szapuljuk az apákat, különösen, ha elváltak 

...

A Last of Us előtt már begombásodott a (horror)irodalom

...

Komplett iparágak dolgoznak azért, hogy az anyák rettenetesen érezzék magukat

...

Hollywood legendagyártó gépezete Lugosi Bélát sem kímélte