Már két hónap telt el azóta, hogy az ország bezárkózott a koronavírus-járvány miatt, most pedig mértékkel, de elkezdődött a szabályok lazítása. Legalábbis félig: a vidéki településeken már valamelyest újraindult az élet, míg a fővárosban és Pest megyében ugyanúgy az otthonukba zárkózva élnek az emberek. A jelenlegi felemás helyzet miatt választottam költészeti gyógyszertárunkba mára Takács Zsuzsa A félig kinyílt ajtó című versét.
Az Aegon-díjas Takács Zsuzsa versében benne van az köztesség és bizonytalanság, amelyben most élünk. Benne van a kint és bent közti határvonal, az ajtó, aminek mostanában olyan ritkán lépjük át a küszöbét, és amelytől tartunk is kicsit, hiszen félő, hogy átkúszik rajta a láthatatlan ellenség. Óvatosság, utasítások, kelletlen kötelességek és kitiltott gondolatok – ezek mind meghatározzák a karanténéletet. (Takács Zsuzsa versét, amely az Utószó című kötetben jelent meg, a DIA oldalán lehet elolvasni.)
Takács Zsuzsa: A félig kinyílt ajtó
A félig kinyílt ajtó mögött nem
állt senki, de kinyílt mindig újra.
Azt kellett hinnem, kinyitják.
Mint aki kellemetlen kötelességének
tesz eleget (óvja magát),
minden meggyőződés nélkül, felsőbb
utasításra csaknem, húzva az időt,
kelletlen fölálltam, az ajtóhoz
lépve a teljes, figyelő némaságban
a hátamat lapjának vetettem szorosan,
de egy résen szürke fejek gurultak be
(kitiltott gondolataim rólad).
