- Mivel a regény csak június 22-én jelenik meg, spoilerezés nélkül kellett róla beszélni, így a regényből vett idézeteket használták hívószavakként, ezek felől közelítettek a szöveghez, hogy minél kevesebb konkrétumot áruljanak el.
- „Állító mondatok három percben a könyvről, melyet öt évig írt.” A szerző az idézetre reagálva röviden összefoglalta a regény lényegét, mely elmondása szerint két ellentétes irányú, hosszú utazás története. Az egyik út a nagyvilágba vezet, a másik út pedig az elhagyott hazába való, évtizedekkel későbbi, tapasztalatokkal és kételyekkel teli visszatérés.
- Tompa Andreának fontos volt, hogy tisztázza az országváltás, a két haza közti lét problémáját, de nagyon sokáig nem volt bátorsága belemenni a személyes vonatkozások, érzelmek miatt (Kolozsvárról költözött Budapestre 1990-ben). Közel tíz évig halogatta, de végül elrendeződött, letisztázódott benne a probléma, így megszülethetett a regény.
- „Nem, nem akarok már emigráns író lenni, meg akarok érkezni.” Bár mára már megérkezettnek érzi magát, de hosszú ideig küzdött saját érzéseivel, sóvárgásával, nosztalgiájával.
- Tompa Andrea elmondta, hogy bár a könyv egy országváltás története, az is magáénak érezheti, aki nem hagyta el az országát, hanem például Debrecenből költözött Budapestre vagy akár a II. kerületből Újpestre. Nem a távolság a lényeg, hiszen kis távok is lehetnek nagy belső váltások. A kérdés nem a földrajzi távolság, hanem az, hogy aki valahonnan eljön, mitől szabaduljon meg és mit vigyen tovább.
- A beszélgetésből kiderült, hogy az otthon nemcsak földrajzi helyszín, hanem a biztonság helye. A biztonság központi témája a szövegnek, szinte folyamatosan ezt járja körül. Egy könyv is jelenthet biztonságot (a főhősnek például nagyon fontos a Háború és béke), de a biztonság-bizonytalanság problémaköre az életkorral is összefügg.
- A nyelv és az otthon kapcsolatáról is sok szó esett, a különböző nyelvek fontos témái a regénynek. A hős számára a világ a nyelvek által nyílik ki (anyanyelvén kívül angolul és oroszul beszél) és válik megismerhetővé. A nyelv megnyitja a világot, ugyanakkor egyszerre fogság is. Ha egy ember több nyelven beszél, minden nyelven kicsit másképp nyilvánul meg, másnak tűnik.
- A könyv a hazaszeretet, a honvágy, a nehéz döntések témája körül köröz, de nincs megoldás, „inkább csak bejáratot keres” ezeken a témákon.
- A főhősnek egy köszöntőbeszédet kell mondania az osztálytalálkozón, a beszédre készülve az osztálytársai történeteivel találkozik. Mivel az osztály nagy része „szétspriccelt” a világban, rajtuk keresztül be lehetett mutatni azokat a lehetséges életstratégiákat, melyek az országváltások miatt kialakultak (sikertörténet, radikalizálódás, elidegenedéstörténet).
- „Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza, elmenni lehet, de visszatérés nincs.” A regény legerősebb mondata, ez ég bele a főhősbe, és tulajdonképpen ennek az állításnak a felülvizsgálata, elemzése az egész könyv.
- „Jó lenne megint az elején lenni, az első ötven olvasónál. Akkor nem volt példányszám, csak szerelem.” Tompa Andrea a beszélgetés végén arról beszél, hogy ez a szerelem nem múlt el, ezt a regényt is nagy odaadással írta. De mivel főhőse ezúttal író, úgy érezte, rajta keresztül írói praxisára is reflektálhatott.
- A Margó Olvasókör júliusi könyve a Haza lesz.
